Ágnes, Renáta, Magdolna és Julianna – négy hölgy, akik már sokféle munkával megpróbálkoztak, míg hivatásukra rátaláltak. Olyan fehérnépek, akik családjukat nagycsaláddá bővítették, minden délutánra akár kéttucatnyi gyerekkel is szaporítják a famíliát, oktatva, etetve őket, úgy nevelve, hogy ha felnőnek, soha ne kelljen a valódi család hátrányos helyzete miatt kisebbnek, kevesebbnek érezniük magukat.
Szolnokon járt Böjte Csaba Atya, misét celebrált a belvárosi nagytemplomban. Mészáros Géza barátomnak sikerült vele interjút készítenie az Újnéplap című újságnak.
Amikor megkaptam Böjte Csaba, dévai ferences szerzetes telefonszámait, egy újságíró ismerősömtől, ismerősöm biztosított, hogy nyugodtan hívhatom Csaba testvért, mert biztosan felveszi a telefont. És lám, alig csörgött ki a telefon, békességet és szeretetet sugalló hangon mutatkozott be, az addig csak televízióból ismert ember: Csaba testvér.
Az évek során nagyon sok kedves Bihar megyei gyermeknek a hozzátartozói kopogtattak be a Dévai otthonba, és kérték, hogy Isten nevében fogadjam be a kis bajba lévő gyermekeiket. Sajnos a Hunyad megyei gyámhatóság – teljesen jogosan – minden alkalommal arra hívta fel a figyelmünket, hogy itt Hunyad megyében is milyen sok gond, bajba lévő gyermek van, és hogy nekünk itt Hunyad megyében rajtuk kellene segítenünk.
Bővebben: A Bihari Napló cikke Csaba testvérrel, 2006 szept.
