A legenda szerint asszonyvérrel épített dévai vár baljós mondáját évek óta egy másik, immár közismertté lett legenda ellensúlyozza. A dél-erdélyi város ferences kolostorából új magyar élet sarjadt a rend mély hitű szerzetese, Böjte Csaba munkálkodásának köszönhetően. A dévai gyermekmentőt ma már az egész Kárpát-medencében ismerik és tisztelik. Kissé profánul azt mondhatjuk, manapság talán Böjte Csaba személye az egyetlen, ami nemzeti közmegegyezés tárgya, s tevékenysége az eredményes nemzetpolitika megtestesülése.

A Ceausescu-rendszer megdöntése után a Déván lelkipásztori szolgálatot teljesítő Böjte Csaba ferences szerzetes az erdélyi árvák és a családi fészek melegéből kihullott gyermekek felkarolásával, istápolásával hívta fel a keresztény világ és elsősorban a magyar nemzet figyelmét a cselekvő hit fontosságára.

Mindenkinek az ölében vagy kezében volt egy-egy gyerek.

Elkezdődött az ének, az egymást átkiabáló beszéd, de mindenki mindenkit értett, mert a szeretethez nem kell sok szó, csak látni kell a csillogó szempárokat és a megbújó könnycseppeket a felnőttek szemében. Aki ott volt, soha nem felejti el ezeket a pillantásokat