Böjte Csabát választotta a Magyar Hírlap a 2004. év emberének. A díjra még hét másik, az olvasók és a szerkesztőség által javasolt jelölt volt, s a zsűri úgy döntött, hogy a Déván és hét másik romániai településen több mint tíz éve gyermekotthonokat működtető szerzetest illeti a nyolcadszor odaítélt cím.

Az év embere-jelölést Böjte Csaba vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés – mint mondta – ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői.


"Két metrójegy árából megmenthető egy gyermek" – mondja az Utazások egy szerzetessel című filmben. Kétszázötven forintot költenek ugyanis egy napon egy gyermekre a Böjte Csaba által létrehozott gyermekintézményekben. A küldetés elsősorban a magyaroknak szól, de cigányok, románok is idekerülnek. Csaba atya nem tud nemet mondani. Akárhová kíséri a kamera, mindig egy mikrobusznyi gyerekkel érkezik haza.

A kolozsvári születésű árvaház-alapító maga is félárván nőtt fel. Édesapját rendszerellenes izgatás címén a román bíróság 1959-ben hét év börtönre ítélte, amiből négy és fél évet leült, ám a börtönben elszenvedett kínzások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt.

Az ősi dévai ferences kolostort körbefogta blokkokkal a szocialista lakáspolitika, most ellenkező irányba fordult a folyamat: az életre támadt kolostor hódítja vissza, vásárolja föl a környező épületeket. Az ebédlő „álimentára"-stílusban épült vegyesbolt volt, üvegfallal az utca felé, konyhává-ebédlővé alakult, a szomszédos, négyemeletes blokk pedig – egyetlen lakás kivételével – már a „miénk". Minden lakásban egy-egy szociális nagycsalád lakik, nevelőszülők és nyolc-tíz gyermek.

Az egyik oldalon Böjte Csaba ferences szerzetes áll, aki tíz éve működtet magyar árvaházat és iskolát a térség elhagyott gyermekei számára, s aki úgy véli, neki kellene létrehoznia a dévai magyar középiskolát, ahol magyar katolikus szellemben nevelhetné a város és a környék fiataljait.

Furcsa érzés átlépni a magyar-román határt: szívszorító és szívet melengető. Ennél is furcsább megérkezni Dévára, ahol a város fölé magasodik a ballada szerint asszonyi hamuval megtámogatott vár romja. Itt, a határtól alig százhatvan kilométerre néhány év alatt valóságos édenkert született Böjte Csaba ferences szerzetes jóvoltából.