A rengeteg tanügyi reform, az oktatásban elköltött hatalmas összegek ellenére miért van ilyen kevés eredmény Románia iskoláiban? Tény, hogy a diákoknak egy része hiába végezte el a tizenkét osztályt, egyszerűen nem jelentkezik, tanulmányainak befejeztével a záróvizsgákra! Azok akik jelentkeznek az érettségin való megmérettetésre, azoknak is egy jó része alulmarad és így fiatalok komoly kudarccal indulnak a nagybetűs életbe!!
Ferenc pápa mondata, talán válasz a kérdésre: "A strukturális változások, amelyeket nem kísér az értelem és a szív őszinte megtérése előbb-utóbb bürokratizálódásba, korrupcióba és kudarcba fullad...Nem koncepciókat szeretünk, hanem embereket. Az igazi elköteleződés az emberek szeretetéből fakad."
Szerencsésen hazaértünk Dévára, hol Bonaventura a kósteleki énekkarral fogadott. Ráadásul ő maga is néhány szép gyimesi dalt előadott, a hagyományos tatrosmenti hangszeren, az ütőgardonon!! Jó itthon lenni, a gyermekeinkkel örömmel, szeretetben találkozni,
Nem egyszer használatos zsebkendő az ember!! Életünk egy szent utazás a semmiből a végtelen felé!! Nekünk nem megőriznünk kell a "szentségünket", hanem alázatos munkával, Isten vezetését elfogadva szentté kell válnunk!! Bajokat, bűnöket, mindent magunk mögött hagyva bandukolunk teremtő Istenünk felénk kitárt karjai felé!!
Istennek legyen hála minden egyes percért!! Köszönet és hála Széchenyi Tímeának és az ő drága családjának, valamint a kedves Sárréti Anitának és az újságíró barátainak, akik nagylelkűen, szakértelemmel sok sok szép dologra tanították a mi gyerekeinket! A Szent István Otthon ebédlőjében készült "sokmosolyú" kép a táborról mindent elárul!!
Engem mindig lenyűgöz az élet a maga pompázó színeiben, a csodálatos formákban, a változatos méretekben való megjelenésével, ahogy őserővel belerobban a világba, meghódítva a tengerek mélyétől a magas hegyek hatalmas csúcsáig mindent!
Virágzik a Tisza! Álljunk meg és - legalább így, Gulyás Klára által megosztott képeken - csodáljuk meg e szárnyas akrobatákat, a kárászokat! Három év lent a víz alatt az iszapban, és egyszercsak eljön az a nap, amikor az összesen egyszerre, múltukat megtagadva, magasba törve, násztáncot lejtve repülnek, élnek, s meghalnak! Ki tanította meg ezeket a kárászokat szárnyat bontva repülni a napfénybe, a ragyogásba, odadobva mindent egyetlen kurta, tiszavirágnyi életért! A lárva lent az iszapban évekig készül erre a násztáncra mely néhány óráig tart, s utána életük ellobban akár a gyertyaláng....
A tiszavirágban csodáljuk magát az életet, s tanuljunk alázattal a teremtményektől, a lét megannyi gyönyörű hordozójától! Lám, ugyanaz az élet a sok milliónyi kárászban az idén is egyszerre szárnyat bontott, s a holnappal nem törődve, mindannyian a magasba repülnek, hogy nászukban tovább adják a Teremtőjüktől talán évmilliókkal ezelőtt kapott életet, ezt a gyönyörű, csodálatos kárász létet!