Milyen szép, hogy a Szűzanya nem abból indul ki, hogy mire képes, mihez van kedve, tehetsége, hanem abból, hogy mit kér tőle az Isten.
Azt feleli: „íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” [Lk 1,38]
Ez a gondolat engem sokszor keresztülvezetett a nehézségeken.
Nagyon sokszor én is úgy éreztem, hogy egy feladathoz kicsi és gyenge vagyok, messzemenően meghaladja képességeimet. Akkor mindig eszembe jutott Mária „igen”-je. Ne abból induljak ki, hogy én mire vagyok képes a magam marék porságában, hanem azt nézzem, mit kér tőlem az Isten.
Mint pap, nem aranyoztam be egyetlen oltárt vagy szobrot sem, nem építettem a Teremtőnek kőtemplomot, de tudom, hogy most ezekben a szép, most érettségizett fiatalokban általam is odahajol Isten a gyermekekhez.
2018. június 9.- én, szombaton 14 órától Böjte Csaba a Vörösmarty téren, az 1-es standnál dedikálja az Ünnepi Könyvhétre megjelenő Ki a szívét osztja szét c. kötetet.
Örömmel rakom az ablakba a szárhegyi kolléganőm, Csergő Hajni levelét..... Sokszor kihangsúlyoztam, hogy ne a dorgálás, szidás legyen gyereknevelés húzó ágazata, hanem a jókedvű munka, s annak az elismerése, dicsérete! Folyamatosan kérem a kollégáimat, hogy vegyék észre és reagálják le a pozitív dolgokat is, azt amire méltán büszkék lehetünk!!
Gratulálok az eredményekhez a lányoknak is, de a nevelőknek is!
Szeretettel,
Csaba t.
Büszkeséggel és örömmel írunk. Három lányom szorgalmát, és pontos munkáját figyelhettük egy hétvégi rendezvényen, ahol ők pincérként voltak jelen. A vendég sereg előtt nagyon büszkék voltunk rájuk!
A gyermeket úgy kell szeretni, hogy majd egyszer, szabad döntése után ki tudjon repülni a családból, és önálló életet kezdjen, melyet jósággal segíthetünk, de nem manipulálhatunk semmilyen módon. Neki a saját szép álmait kell megvalósítania.