Decemberi kis koncert és adventi vásár. Köszönjük a nagyszámú jelenlétet.
Az este Böjte Csaba testvér Bíró Antal, Erdély legidősebb katolikus ferences papjának kíséretében érkezett Budapestre, a Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba, ahol az Újbudai Kulturális Szalon vendégeként szólt a zsúfolásig megtelt terem hallgatóságához. A fiatalokat arra buzdította, merjenek gyermeket vállalni, hisz az életben Isten legszebb ajándéka a gyermek! Az esten köszöntötte a résztvevőket Simicskó István honvédelmi miniszter, aki Hoffmann Tamás, Újbuda polgármesterével együtt megajándékozta a Csaba testvérrel érkező dévai nehézsorsú gyermekeket.
Antal atya meglátogatta a kecskeméti kórházban édesanyámat!! Zengett az egész épület, ahogy a kedves atya a maga székely lendületes jókedvével, szeretetével köszöntötte a drága jó Juci nénit, aki csak úgy zárójelben mondva igazából lánya is lehetne - a kora alapján, - a 98 éves atyának!! Édesanyámnak jót tett Erdély legidősebb papjának a látogatása, imádságos áldása mert talpra állt, és ha Isten is úgy akarja, pénteken kiengedik a kórházból.... 
"Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség : annak barátja a király. " (Péld 22:11)
Jövő csütörtökön, dec 10-én, 17:30-tól, az Újbudai Kulturális Szalon keretében Böjte Csaba atyával beszélgetnek a Szent Imre Gimnázium nagytermében (1114 Budapest, Villányi út 27.), melyen Simicskó István miniszter és Hoffmann Tamás polgármester úr is részt vesz! Sok szeretettel várnak minden érdeklődőt!
Misi és Dodó nálunk nőttek fel, s mégis mint diákok egy nyáron azért dolgoztak, hogy édesanyjuknak egy síremléket tudjanak állíttatni... Büszke voltam akkor is, de most is rájuk!! 
Ma az ebéd végén kaptam sok sok édes puszit a gyermekeinktől.... Jó dolog férfiként az asztalfőre ülni, jó dolog gyermeket vállalni, az életet szolgálni szeretettel!! Jó dolog és ezért én azért imádkozom, hogy Kárpát medence minden férfijának, nőjének kijárjon ilyen drága ebéd utáni édes puszi, a szeretetből vállalt és felnevelt gyermekeitől, unokáitól! 
Székelyhídon is járt a jó kedves Mikulás, köszönjük szépen a jóságát!! 
Mi a mi közös bennük? Az, hogy mind mind az én drága gyermekeim!! Isten áldása legyen mindazokon a fiatalokon akiket valaha is szeretettel befogadtam és neveltem!! 
Csodálom a vándormadarakat, az életet, a tüzet mely bennük is oly szépen lobog! A testet öltött törékeny élet újból és újból útra kel, elhagyja mindenét, egyetlen zsákmánya, mit magával visz, az maga a puszta lét! Küzd, s ki nem adja fel az életben marad!! Az élet szent, s élni akar, s a fellobbant parányi test becsüli, megőrzi Isten drága ajándékát! Ez nekünk embereknek is nagy iskola!
Egészen biztos, Isten nem azt akarja, hogy az ember szomorú és kicsi legyen. Ki lenne közülünk az, aki tavasszal elültetne egy fát csak azért, hogy hórihorgas legyen s csupán két alma teremjen rajta, ráadásul az is férges legyen? Aki fát ültet, azt szeretné, ha hatalmas törzsű, égig érő koronájú, erős, masszív fa válna belőle, s rengeteg gyümölcs teremne rajta. Vajon Isten, aki elültetett téged erre a földre, mit szeretne? Azt, hogy ép, egészséges, egyenes derekú, becsületes, tisztességes emberóriás legyél. Élő katedrális. Merd megfogni Istened kezét, merj útra kelni, s kibontva szárnyaid a magasba repülni!!