Ha ősz akkor szüretibál, még Székelyhidon is, végül is itt a házunk Erdély egyik leghatalmasabb, legszebb borpincén van, melyben egy csepp bor sincs! Csendben jegyzem meg, hogy a nagy udvarunkon, kertünkben szőlőtökét, gyümölcsfát azt sajnos, hogy nem örököltünk! Sokszor csodálkozom, hogy egyetlen személy, egy család gondos munkával mi mindent tud alkotni és utána egy - egy rendszer, generáció az egészet mennyire le tudja lakni, hogy képes mindent felégetni, elpusztítani!! Sok ilyen épületet vettünk át, melyet a kommunista állam átvett erővel, s melyet akár egy ruhát elhordott, tönkretett és eldobott!! Sajnos egyetlen pozitív példát sem látok, olyant, ahol képes lett volna az államosított ingatlanban megőrizni az értékeket, nem is beszélve arról, hogy azt esetleg tovább fejlessze!! A köztulajdon felénk nem vállt be!! Ezért is adok 2o év kitartó, becsületes munka után mindent annak aki jógazdája az épületnek!!
Egy fiatal szerelmi vallomása mindig a reményről, a szeretetből megújuló szép világról szól!! Míg szerelmek születnek és házasságok kötetnek a földön addig bizalommal nézhetünk a holnapba, mert biztosak lehetünk abban, hogy Isten áldása van világunkon!!
Csodálom az állatokat ahogyan gyöngéd szeretettel lehajolnak utódaikhoz!! Itt van ez a medve, hatalmas durva állat és mégis milyen figyelmes gyöngédséggel segíti fel a sziklán az ö boccsát! Milyen jó lenne, ha az emberek az Isten által beléjük írt szülői ösztönöket nem fojtanák el mindenféle anyagi célok miatt!! Csaba t.