Bővebben: Nézzétek az Isten Báránya!!Héli főpap nem okoskodik a gyermek előtt, hanem egyszerűen az Istenhez küldi a kis Sámuelt!! 

"Nézzétek az Isten Báránya!!" mondja Keresztelő János a fiataloknak, és nagy alázattal Krisztushoz küldi a tanítványokat! 

 

Nekünk Isten szolgáinak, prófétáinak egyetlen dolgunk van, biztatni, bátorítani az embereket, hogy arcukat Isten felé fordítsák!! 

A gonosz szeretné elhitetni velünk, hogy kicsik, gyengék vagyunk, hogy Isten személyválogató, beképzelt, s nem áll szóba bárkivel!! Testvérem, ahhoz hogy megismerd Istent, hogy lábához ülj, nem kell szenté válj, mert éppen azáltal leszel szent, hogy Krisztus lábúhoz ülsz nyitott szívvel! 

Mária Magdolna nem imádkozott évekig, nem tanult teológiát azért, hogy megszólíthassa Mesterét, hanem úgy ahogy volt bűnösen, sírva Jézus lábához ült! Az emberek botránykoztak, de Jézus nem küldte el, mert Ő szereti a századikot is, az elveszettet, szeret Ő téged is! Bizalommal szólítsd meg imádságos szeretettel Istenedet, Ő egészen biztos, hogy a csendben válaszolni fog!!

Szeretettel, Csaba t. 

 

 

Napi evangélium

2015. január 18. – Évközi 2. vasárnap
(Jn 1,35-42)

Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

 

Bővebben: A világ gyermekvédelmi központjai!!Mi lesz a világunkkal?- kérdik sokan aggódva. Tudnunk kell, hogy ez nem Nostradamus próféciájától függ, hanem a jólképzett, lelkiismeretes tanítóktól, és a becsületesen működő, jó iskoláktól! Saulból, hogy egy véreskezű terrorista, vagy a szeretet apostola lesz, azt nem a zavaros tekintetű Szibilla dönti el, hanem az a tanítás amit Jézus felkínál neki, és amit ő nagy nyitottsággal képes elfogadni. 

 
Mennyi pénzt költ a világ fegyverekre, hogy egymást a népek sarokba szorítsák? Vajon milyen oktatást, nevelést kapnak a menekülttáborok árvái? A nagyhatalmak vajon mennyit áldoznak arra, hogy a ma felnövekvő gyerekekből békés, közterheket vállaló, megbízható állampolgárok legyenek, vagy gyűlölettől remegő terroristák? Ki és hogyan foglalkozik ma a szülői gondoskodástól elvágott sok ezer gyerekről? Világunk holnapja, de már a mi közeljövőnk arca is ott látható a kitaszított, mellőzött gyermekek tekintetében, és ha ott félelem, gyűlölet szikrázik, akkor egészen biztos, hogy ránk szomorú jövő vár!
 
Nagy-nagy örömmel támogatom a Spektrum televízió jövő kutatását, azt, hogy egy tévés társaság mindent vállalva körbejárjon, és a világ gyermekvédelmi központjairól filmet forgasson! Ezeket a filmeket minél többen meg kellene nézzük, hogy tudatosodjon bennünk, hogy ma nincs fontosabb dolga az emberiségnek, mind a sok hadiárvát alázattal, jósággal befogadni, és bölcs jósággal oktatva, nevelve megértetni velük, hogy a szeretet útja az egyetlen járható út, amely az emberhez méltó jövőbe vezet!
 
 
Bízva a szeretet végső győzelmében, Csaba t. 

Bővebben: 2015. január 16. – PéntekNéhány nap múlva Jézus visszatért  Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a  híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze,  hogy még az ajtó előtti téren  sem fértek el; ő  pedig hirdette  nekik az  igét. Közben  odahoztak hozzá  egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe,  kibontották fölötte a  tetőt, ahol  volt, és  a nyíláson  át leengedték  a  hordágyat, amelyen a béna feküdt.  Jézus pedig, látva hitüket,  így szólt a  bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.”  Ült ott néhány  írástudó is. Ezek  így gondolkodtak  szívükben:  „Hogy  beszélhet  ez  így?  Káromkodik!  Ki  más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal  észrevette, hogy  magukban ilyeneket  gondolnak, így  szólt tehát hozzájuk:  „Miért  gondoljátok  ezt szívetekben?  Mi  könnyebb:  Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj  föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van  hatalma a földön  a bűnök  megbocsátására!” Ezzel  odafordult a  bénához:  „Mondom neked: Kelj föl,  fogd az  ágyadat, és  menj haza!”  Az felkelt,  fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12
Jézus egy laikus, civil ember volt az ószövetségi papok számára és mégis vigasztal, gyógyít,bátorít! Jézus személye hiszem, hogy a mai laikus világi híveket is arra indítja, hogy sokkal bátrabban építsék Isten országát!  Az Úr nem személyválogató, a történelem során üzeneteit, útmutatásait   az emberiség számára nem mindig csomagolja papi köntösbe!! Isten népe építse bátran és alázattal Isten országát!
Csaba t.

Bővebben: Tanuljunk helytállást a fenyőktől!Vár a Hargita sok bölcs fenyőfája, sok sok mindent tanítanak néma helytállással! Gyökerüket a fagy tartja beton keménységgel, ágai földig hajolnak az irdatlan jég súlya alatt, nem növekednek, csak túlélnek, élnek, készülnek a biztoson megérkező áldott tavaszra!!  
 
Úgy gondolom, hogy ezt a leckét mindannyiunknak meg kell tanulnia, ha a holnap fagyot, telet hozna, a fenyők példája életet adhat!! Sok könnyű, meleg nyári nap volt az elmúlt 25 évben, fel kell készülni lélekben a nehéz napokra!!
 
A gondviselő Istenben bízva, Csaba t. 
 
Madarasi Hargita
Képforrás:Mónika Feleki

Bővebben: Karikázó fiúk, 1922A jókedv, a vidámság ideje a farsang! Ma mennyit kacagtam?  Kacagtattam meg jókedvvel valakit? Mondtam tréfát,  viccet társaimnak? Legalább egy - két percet játszottam valamivel, valakivel örömmel, önfeledten?  Az élet, a létezés öröme, fénye csillog a szememben? Szeretettel, Csaba t. 

Fotó: pinterest.com

Bővebben: Maroshvizi gyerekeink..A maroshévízi napköziotthon gyerekei a maroshévízi termál vízesésnél...Csodálatos az Istenben rejlő ihlet és hatalom, csodálatos az az isteni bölcsesség, amely soha nem alszik, hanem mindig alkot.

 
Szeretettel, Erika nevelőnő.

 

Bővebben: Isten szép csodája a gyermek, legdrágább ajándék, mit adhat ezen a földön!! Szárhegyi gyerekekkel és a ház vezetőjével Csergő Hajnival jókedvvel segítünk egy nagylánynak tanulni!! A tanulás lehet, hogy nem lett könnyebb, de az biztos, hogy mindannyian vidámabbak lettünk!! Csodálom, hogy a gyermekeknek mindig van kedvük és idejük játszani, kacagni, tréfálkozni!! Adná az Isten, hogy merjünk mindannyian gyermekek lenni! Szeretettel, Csaba t.  

Bővebben: Békés csata!!Szovátai Szent József otthon!!  A gyermekek iskolában vannak, az udvaron a csend, és a képen látható tetemes hó mennyiség arra vár, hogy a gyermekek egy kiadós hó-csatában mindezt kacagva, jókedvvel ezer irányba szétzúzzák!! !! Jó lenne részévé válni ennek a  nem éppen békés "hó mozgatásnak", de sajnos nekem tovább kell mennem!! Minden esetre megnyugtat az a tudat, hogy ez a fehér csata papi szolgálat nélkül is jókedvű kacagással fog véget érni!! 

Szeretettel, Csaba t. 

Érdemes elolvasni! NyugatBővebben: Pablo Picasso hanyatlása nem a mostani Francia lövöldözéssel kezdődött!! Csaba t. 
 
Interjú Pablo Picasso-val.
"Mikor még fiatal voltam, szívvel-lélekkel hittem az igaz művészet magasztos küldetésében. Később rájöttem, hogy a művészet abban az értelemben, ahogyan 1800-ig fogták fel, idejétmúlta, halálos beteg és menthetetlen. Az úgynevezett művészi alkotás pedig a maga céltalanságával nem egyéb, mint ennek a haláltusának a megnyilvánulása. Az emberek hátat fordítanak a festészetnek és napról-napra közömbösebbek iránta, éppúgy, mint a szobrászat, vagy a költészet iránt. A látszattal ellentétben kortársaink szíve, lelke ma másé: a gépé, a tudományos felfedezéseké, a gazdaságé, a természeti erők feletti uralomé és a hatalomért való törekvésé. Mi a művészetet nem érezzük életszükségletnek és lelki tápláléknak, mint a letűnt századok emberei.
Sokakat közülünk olyan indíték késztet arra, hogy a művészettel foglalkozzék, aminek kevés köze van az igazi művészethez. Inkább utánzási készségről, hagyománytiszteletről, a nagy dolgok iránti vonzalomról, fényűzésről, egyszerű intellektuális kíváncsiságról, divatról, vagy puszta számításról van szó.
A művészettel foglalkozók egy része ma csupán szokásból, vagy sznobizmusból él, fél lábbal a múltban, másrészt a társadalom minden rétegéből kikerülő többséget nem fűti igazi szenvedély a művészet iránt, amit a legjobb esetben csak szórakozásnak, bíbelődésnek, vagy puszta pepecselésnek tekint.
A mai nemzedék inkább a gépek világa és a sport iránt érdeklődik és sokkal cinikusabb és nyersebb, mint az eddigiek, s a művészetet, mint a múlt értelmetlen és haszontalan cafrangját, inkább a múzeumok és könyvtárak gondjaira bízza.
Abban a pillanatban, amint a művészet többé nem nélkülözhetetlen lelki táplálék, a művész tehetségét az új formákkal való kísérletezésnek szenteli, amely végső fokon nem egyéb, mint intellektuális csalás. Az emberek többé nem várnak vigaszt és felemelkedést a művészettől. A kifinomult és gazdag kvintesszencia-desztillálók inkább csak az újdonság, a különlegesség, a feltűnő és meghökkentő hatásokat vadásszák.
A kubizmustól kezdve, ezeket a kifinomult ízlésű urakat és műbírálókat én is kiszolgáltam különféle furcsaságokkal, amelyek éppen eszembe jutottak és az igazság az, minél kevésbé értették, annál inkább el voltak tőle ragadtatva. Minél jobban komédiáztam és játszadoztam a legkülönfélébb talányokkal, rébuszokkal és cikornyás, arabeszkszerű motívumokkal, annál nagyobb volt a hírnevem és dicsőségem. Persze ez egyúttal azt is jelentette, hogy mind gyorsabban dolgoztam. A dicsőséget egy felkapott festő számára ma képeinek eladása, a nyereség és gazdagság jelenti. Ma, mint mindenki tudja, óriási a hírnevem és dúsgazdag vagyok. De amikor egyedül maradok, nincs hozzá bátorságom, hogy magamat a szó régi és igaz értelmében művésznek tekintsem. Giotto, Tiziano, Rembrandt, Goya voltak az igazi halhatatlan művészek. Én csak hivatásos komédiás vagyok, aki megértette korának szellemét és kiszolgálja minden szeszélyét. Beismerésem keserű és fájdalmas ugyan, de úgy érzem, érdemes volt elmondani, mert mindenképpen őszinte." Forrás: Pablo Picasso nyilatkozata a jugoszláviai „Magyar Szó” 1962. november 18-i számában. - Agócs Gergely nyomán

Meglátogattam a szovátai kollégákat! Jó volt látni a kedves nevelőket, elbeszélgetni velük, meghallgatni a gondokat, örömöket! 

 
Megbeszéltük a Május elseji családos nagytalálkozó terveit!  Már most szeretettel kérlek, hogy ezt a dátumot írjátok be a naptáratokba, hogy majd együtt tudjunk imádkozni Szent József napján a családapákért!  A szervezési munkálatokat Bojoievs Évára bíztam a ház pedagógusára! Ő fog jelentkezni majd kora tavasszal a részletekkel!

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
 
Sok szeretettel, Csaba t. Bővebben: Szováta hóban!