Istennek hála lassan Csíkszentsimonban, a mezőgazdaságot tanuló fiataljaink kollégiumában befejezzük a "fiuk házát"! Így megtelik a ház, a nagy udvar élettel, jókedvvel, reménnyel!! Nehéz egy ilyen komoly, fontos intézményt egy civil szervezetnek létrehoznia, de úgy gondolom, hogy a nagy fenyők gyökerének a példájára nekünk nem az a dolgunk, hogy elakadjunk a sziklák, a kövek szorításában, hanem az, hogy megtaláljuk azt a tenyérnyi földet, életet, melybe belegyökerezhetünk, s melyből életerőt, lendületet merítve, fagyot, vihart tűrve az ég felé törhetünk!!
Míg 25 évvel ezelőtt csaknem 315 ezer gyerek született, ezek száma most a felére csökkent – áll az Országos Statisztikai Hivatal adataiban.
Romániában tavaly január elsején 20 millió lakost számláltak, 2014 első tíz hónapjában 168 ezer újszülött volt és 208 ezerre tehető az elhalálozások száma.
A szakemberek szerint a térségben tovább csökken a népesség, amit nagymértékben befolyásol a negatív népszaporulat és az elvándorlás.
Szülőföldünk minden lakója a mi testvérünk, része a mi szép nagycsaládunknak, hisz ő is ugyanattól az Istentől kapta a létért, öt is ugyanaz az Isten küldte ide a szép Kárpátmedencébe áldásnak, ajándéknak!!
Drága jó Istenem, az új esztendő hajnalán én arra kérlek, hogy minden testvéremet külön külön tudjam szeretni, és hogy a metsző késemmel, földet forgató ásómmal ott, abban a kertben szorgoskodjam, ahol a legnagyobb a gaz, a tavalyról itt maradt terméketlen kóró! Szülőföldem szeretete ott, azzal a talpalatnyi földdel kezdődik melyen állok, s mely verejtékes munkámtól megszépül, virágba borul! Népemet akkor szeretem, ha a mellettem élő testvérem arcáról letörlöm alázattal, jósággal a gyűlölet, a harag, a félelem, a tudatlanság szennyét, hogy a megtisztult vonásain felragyogjon, a bölcsességgel szeretethimnuszt zengő, szép istengyermeki arc!
Szeretettel, Csaba t.
Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor a San Damianó-i keresztről így szólt hozzá az Úr: „Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever” (2Cel, 10). Ez 1206 januárjában történhetett, attól fogva e szavakat elmélkedésben csiszolta tovább.
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.