Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.”
Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.János megbízatása.Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai. Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik. A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház.” Jelenések könyve 1,9-20
Hisszük, hogy Teremtőnk, aki a beszéd képességével megajándékozott, képes megszólítani és tud velünk kommunikálni. Azt is hisszük, hogy Isten aki a fülünket adta, Ő maga is hallja imánkat, a hozzá intézett szavainkat! Ő, akinek a látásunkat köszönhetjük, folyamatosan lát bennünket és ha szent fölsége jónak látja, megajándékozhat bennünket, hogy mi is láthatjuk Őt.
A keresztény ember nem erőre, hatalomra, tökéletességre vágyik, nem valami superman akar lenni, hanem csak annyit szeretne, hogy teremtő Istene közelébe legyen. Igazából János, ebben a fejezetben, egy Istenélményt ír le, annak jellemző tulajdonságaival. Ne vesszünk el a részletekben, a lényeg az, hogy János találkozott az Istennel, azaz az ember képes Istennel kapcsolatba lépni, teremtőjének színe elé állni. Isten csodálatos, sokkal szebb, hatalmasabb, nagyobb, mint bármi amit mi el tudunk képzelni. A misztikusok szerint Isten jelenléte egyfelől végtelen örömmel, másfelől végtelen félelemmel tölti el azt akinek ez a találkozás megadatott. Nem véletlenül kérte a zsidó nép Mózestől a Horeb hegyénél: "Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!" Mózes Második Könyve 20,19
Forduljunk tudatosan a Szentháromság felé, hisz ezért indultunk el Szent Mihály vezetésével a negyvennapos böjtre. Lelkünk mélyén mindannyian arra várunk, hogy szólítson meg bennünket a Megváltónk és ültessen a jobbjára. A 40 napos Szent Mihály böjt nem öncélú önkínzás. Isten iránti szeretetből tartunk tisztulási szent időt, böjtöt, vállalunk önmegtagadást, keresztet. Tudnunk kell, hogy a mindennapi állapotbeli feladataink lelkiismeretes teljesítésénél nincs nagyobb böjt, önmegtagadás. Kötelességeink percről - percre való vállalásával, annak pontos, jókedvű teljesítésével tesszük magunkat kedvessé Isten előtt. Így válunk képessé, hogy a Szentháromság szentélyeivé váljunk. Mert „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni." Jn 14,15
40 nap - irány a Végtelen,
Csaba t.
Kép: a szentgyónás szentségében is Istennel találkozunk.