Itt az ősz, virít a legelőn a gyönyörű bábakalács, legalábbis gyermekkorunkban így neveztük az őszi tanévkezdés hírnökét! Sajnos a tanévkezdő szentmisékkel én alaposan megkéstem, de ami késik, az nem múlik, és ezért október 10-én, délután Szovátán, a Szent József otthonunk kápolnájában szeretnék együtt imádkozni a gyermekeinkkel, kollégáimmal, Isten áldását kérni az új tanévre!
Szeretettel megosztom örömünket! Sikerült megvásárolni a Sztrigy folyó partján a piski csatateret, a rajta ma is álló hajdani csárdát! 1949. február 9-én vívott ütközetben a császári csapatok itt alulmaradtak, és győztek a honvédek! A közel két hektáros telek földjében pihennek az elesett katonák hamvai. A véres, elkeseredett küzdelemben több mint 1500 katona esett el!
Nem hiszem, hogy eleve meg lenne írva a történelem. Nem hiszem azt se, hogy sorsszerű Európa veszte vagy felemelkedése. Lehet, hogy Európát ez a mostani kudarcos nehéz időszak fogja rádöbbenteni arra, hogy össze kell fogni, talpra kell állni?! Kell-e Mohács? ..... nem tudom! Használ-e Mohács, ..... ezt sem tudom! De az biztos, hogy a megmaradásunkért küzdenünk kell, mindennapi feladatunk egymást lelkesíteni, bátorítani, a zászlót magasba emelni, és nem pánikolni, nem ijedezni, rémisztgetni egymást és magunkat.
A marathóni csata napján, (Kr. e. 490. szeptember 12.) Déván a gyerekek szeretettel várják az acélparipán széllel táncoló testvéreinket! Az idén a nagy motoros találkozó elmarad, de jelképesen néhány székelyföldi motoros, az új tanévre készülő diákjainkat meglátogatja! Bonaventura testvérünk eléjük megy, és felvezeti a kolostorhoz a drága vendégeinket.
Csodálom a gyermekeket! A tegnap felkerestük az 1000 méter fölött pompázó retyezáti csodaszép tavat. Bekéreztünk a természetvédelmi területre a közel ötven gyerekkel, ígérve, hogy ott semmi rosszat nem teszünk! Letelepedtünk, a gyerekek pillanatok alatt elrohantak, mi felnőttek készítettünk egy kis oltárt a szentmiséhez! A liturgia elején, - melyet Ferenc pápa szándékára, a teremtett világ védelméért ajánlottunk fel - kértem az egyik fiúnkat, hogy a kezében szorongatott kis békát engedje el! Erre három 4-5 éves kislány is elindult a tó felé, és a szájmaszkukba összegyűjtött apró békákat szépen visszaengedték a tóba. Az olvasmány alatt hallottam, ahogy az egyik kislány odasúgja a másiknak: te nem is békát gyűjtöttél, nem a tóba kellett volna dobnod.... Diszkréten megkérdeztem: "Izabella, te akkor mit is gyűjtöttél?" - "Bogajakot"- jött a négy éves lány selyp válasza!