Nem tudom, hogy volt -e valaha ennyi nyaraló, pihenő, üdülő ember a világon, mint most! Az ember ha hosszan megy a városokon, az az érzése, függetlenül, hogy hét elején, vagy hétvégén, reggel vagy este keresi fel a főtereket, mintha mindennap nemzeti ünnep lenne! Az emberek sétálnak, ücsörögnek a teraszokon, beszélgetnek, szopogatják azt a csésze kávécskájukat ráérősen! Igen, szinte folyamatosan valahol ünnep van, falunapok, városnapok, koncertek, táborok, fesztiválok, mindenfelé és mindenféle rendezvények érik egymást!
George Abou Khazen, Aleppo Apostoli Vikáriusa a remény sok jeléről beszélt. Felidézte: az iszlámban nincs örökbefogadás, ám ott nagyon sok az árva gyermek, ezért ő javasolta, hogy vezessék be, ami bizonyos feltételekkel, törvényi szabályozással, meg is történt. Többek között elmondta: tanúságtételünk által jönnek rá, kik vagyunk, és hogy sok közös pont van. Hitbéli kérdésekben, tanításban nem érdemes fáradozni, ezek olyanok, mint két párhuzamos világ, nincs közös pontjuk. De az emberség, a család, a béke és még sok téma közös.”
Szeretettel készülök egy bűnbánati zarándokútra 2019. aug. 17-én. Szombaton, 10.00 órakor indulnánk a szentendrei skanzen kápolnájától Visegrádra. Miért pont egy skanzenből indulunk? Azért, hogy indulás előtt nézzük hosszan azt, hogy hogyan is éltek őseink, milyen otthonokban laktak, hol imádkoztak, mibe is öltözködtek? Gondolkozzunk el, vajon a mi házainkat, templomainkat mekkorára kell építsük, hogyan kell berendezzük díszítsük?
Szent Joachim és szent Anna emlékünnepén, szeretettel gondolunk nagyszüleinkre, felmenő rokonainkra. Csodálatos dolog, hogy a történelem megőrizte a Boldogságos Szűzanyánk, Mária szüleinek az emlékét. Szeretem magam elé képzelni, ahogy az egyiptomi hosszú vándorlás után a Szent Család hazaér Názáretbe és a kis Jézus szalad az ő nagyszülei kitárt karjai felé!
Ma, Istennek hála, Bálint Lajos Erdély első érsekének a sírjánál misézhettem, a csíkdelnei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomban! Tisztelem, szeretem Lajos érsek atyát, s nem csak azért mert Dr. Jakab Antal püspök úrral ő szentelt pappá, hanem azért is mert ő helyezett Dévára rendi elöljáróimmal és ő bízta rám írásban az árva gyermekek gondozását! Igen, 1993-ban, mint Erdély legfőbb egyházi méltósága, ha más útra irányítja léptemet, én mint engedelmes szerzetes ma egészen más feladatokat végeznék az Egyházban! Gyermekeink az ő gyermekei, hisz az ő főpapi akaratából születtek!