Napi evangélium

Sokszor olyan erőtlen a mi imánk!! Bágyadtan, félénken kopogtatunk, csak úgy ímmel ámmal fordulunk teremtő Istenünk felé, hitetlenül!! ne csodálkozzunk, ha a kérésünk nem talál meghallgatásra! Tanuljunk a szír-föníciai származású pogány asszonytól! Bátran, kitartóan kérjünk, kopogtassunk, zörgessünk, míg kérésünk meg hallgatásra nem talál!! Jézusnak tetszik a bátor, gyermekéért küzdő anya, nem utasítja vissza, hanem teljesíti szinte követelőző kéréseit!!

Az imádság erejében bízva, 

Csaba t. 

Kép: A bajban lévő anyákért, gyermekekért kiálló kedves nővérek

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.  

Mk 7,24-30

"....ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Mt 7,14

Milyen vágyak mozgatnak engem? Mire vágyok teremtő Istenemre, vagy teremtő Istenem teremtményeire? Eljutottam oda, hogy az ajándékozó keljen nekem, vagy hanem még mindig az Ajándékozó ajándékai kellenek nekem!? Fontos kérdés: ma mi után nyújtottam ki a kezemet? Ma miért fáradtam, dolgoztam? Miért adtam oda a napomat? 

Ahol a kincsed ott a szíved! Amit gyűjtesz, azzá válsz!! Ha szép, szent dolgokat kerestél akkor te magad is szépé, szenté válsz! De ha bűnös kapcsolatokat, önző bírvágytól vezetve rozsda marta lim - lomot keresel, akkor egészen biztos, hogy te magad is átalakulsz "barátaid, céljaid" szintjére, nívójára!! 

Szíved vágyait mérd a Végtelenhez, 

Csaba t. 

Kép: Éva nevelőnő a dévai gyermekeinkből sok  szépet, jót hozott ki... Hála neki érte!! 

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. 

Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.” 

Mk 7,14-23

Képmutatók! Képmutatás! Csendesedjek el és nézzek magamba, vajon ez a Jézus által ostorozott rossz tulajdonság mennyire vert gyökeret bennem!?

A mai ember nagyon sokszor nem "van", hanem látszik valaminek, olyasmit mutatunk, amik igazából nem "vagyunk". A napokban egy magyarországi, vidéki iskola évi költségvetését elosztottuk a diákok számával s a tanítási napokkal. Ötezer ötszáz forintba kerül abban az iskolában egy nap. Ez azt jelenti, hogy minden tanév egymillió forint. Ennyi pénzt adományoz az adófizető társadalom minden egyes diáknak, és ebben természetesen nincs benne sem az iskola építése, fenntartása, se más típusú kiadás sem. Kérdem én azt, hogy diákok, tanárok mennyire dolgozunk rá az adófizető emberek adományára?

Képmutatás! Sajnos mindennapi esemény, nagyokat pályázni, össze-vissza ígérgetni, aztán az elnyert pénzekkel így-úgy elszámolni! Sajnos aztán a végeredmény... nem lesz semmi belőle. Félelmetesen sok pénzt lepályáztak mindenféle "szakemberek", mindenféle mondvacsinált problémák megoldására! Például a szórványmagyarság felmérésére készültek hangzatosabbnál hangzatosabb tanulmányok, beszámolók, de ebből a bajban lévő közösségek, a konkrét fizikai személyek vajmi keveset profitáltak. Sajnos, ismerek olyan gyermekvédelemmel foglalkozó szakember gárdát is, akik ugyancsak nagyokat pályázva sokszor a Szent Ferenc Alapítvány gyerekeiről készült fényképpel, aztán néhány arcfestős mókával, pár tál gyümölcssalátával számolnak el a lepályázott pénzekről. Képmutatás! 

Mímeljük, hogy imádkozunk, mímeljük, hogy dolgozunk, mímeljük, hogy szeretjük egymást, és közben terméketlen fügefaként tengünk-lengünk! Így van, csak ne csodálkozzunk ha az életünkbe gyümölcsöt kereső Krisztus átkot mond ránk. Egymást, sőt még magunkat is képmutató álszenteskedéssel be tudjuk csapni, de Istent nem lehet becsapni. Üljünk neki tanulni, s mi felnőttek tegyünk meg mindent, hogy a gyermekek valóban tanuljanak, hogy a drága pénzen fenntartott oktatási intézmények a tudás, tanulás, a kibontakozás, bölcsesség fellegvárai legyenek. Minden egyes pénz érmével, mely emberi munkából kisajtolt adóból származik, ha lepályázod, az utolsó ítéleten el kell számolnod. A megpályázott pénz talentum, amelyet ha nem kamatoztatunk, számíthatunk teremtő Istenünk ítéletére. 

A képmutatás sok ezer arccal próbál belopakodni nap mind nap az életünk legbensőbb szentélyébe is, de mi ne hagyjuk, mint a gazt a kertész irtsuk ki irgalmatlanul, mert nagyra nőve megfojt, megül mindent mi érték, fontos számunkra!! 

A képmutatás bűnétől menekülve, 

Csaba testvér

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. 

A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” 

Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” 

Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

Mk 7,1-13

1858. február 11-én, Lourdesban megjelent Bernadettnek a Boldogságos Szűzanya. A jelenés helyén forrás fakadt, melynek vizében az elmúlt évtizedek alatt sok-sok ember meggyógyult. 1993-ban, II. János Pál pápa február 11-ét a Betegek Vlágnapjává tette. Azóta ezen a napon testi-lelki egészségért imádkozunk. 

Az evangélium szerint, Jézus Krisztustól nagyon sokan kértek és kaptak erőt, gyógyulást. Bármerre ment, "a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult."Mk 6,53.

Hiszem, hogy gondjaimra, bajaimra van orvosság, hogy képes vagyok felállni, meggyógyulni, újrakezdeni? A Lourdesba zarándokló, imádkozó, böjtölő emberek közül sokan meggyógyultak. Hiszem-e, hogy a böjt, a testet-lelket megpróbáló zarándokút, az imádság, Isten jelenlétének a keresése engem is meg tud gyógyítani? 

Milyen jó lenne ha a bajban, betegségben nem elengedném önmagam, ha nem csak az orvosok vegyszereire bíznám a gyógyulásomat, hanem én is bűnbánatot tartva útra kelnék, hogy szülőföldem szentélyeit meglátogatva, a test és a lélek imájával Teremtőmhöz fordulnék. Hiszem, hogy nem csak február 11-én, és nem csak Lourdesban, hanem az év minden egyes napján és a földkerekség bármelyik pontján Isten meghallgatja a betegségében hozzá kiáltó embert. 

Kelj föl ás járj, az orvosok szerint napi 10 km-t kell mennünk. A mozgás hiánya korunk betegségének egyik legfontosabb forrása. Anyánk az Egyház évezredek óta nem csak zarándokutakra akar vinni, hanem az önmegtagadásra, a böjtre is buzdít. Korunk másik rákfenéje a mérhetetlen fogyasztás. Nagyon sok ember betegre eszi önmagát. Hiszem, hogy az egészséges böjt a test és a lélek orvosa. 

Lourdes üzenete: indulj el zarándok utadra, böjtölj és keresd imádságos szeretettel Istened jelenlétét, és meggyógyulsz. A testi-lelki egészségedet nem bízhatod csak a drága pénzzel megvásárolható orvosságokra, te több vagy, mint patikában beszerezhető vegyszerek! Testi-lelki egyészséged a te kezedben van, bízzál teremtő Istenedben, ki azt akarja, hogy erőben, egészségben nagyra nőve gyümölcsöt teremjél, maradandó gyümölcsöt.

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. 

Mk 6,53-56

Ajándékozó Isten! Istenünk talán egyik legszebb vonása, az ajándékozásra való készség. Maga a létünk, a teremtés ajándékozás, hisz a nem létezőt megajándékozta Teremtőnk a léttel. Aztán a létezőt megajándékozza létfeltételekkel, az embert az Édennel, szabad akarattal, a szabadság világot formáló erejével, művészettel, bölcsességgel, az újrakezdés szakadatlan lehetőségével. Isten ajándékozó szeretete nem szűnik meg sohasem, az emberiségnek újabb és újabb lehetőséget ad, prófétákat küld s a végső időben Szent Fiát is nekünk ajándékozza: "mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte". 

Ez az ajándékozó szép vonás ott ragyog Jézus arcán is, az egész éjjel hiába fáradó halászokat megszólítja : Evezz a mélyre", dobd ki a hálót", Péter engedelmeskedik s megtelik a háló hallal. Ajándék? Áldás? Csoda? Igazából Jézus léte ajándék,  áldás, csoda! Jézus élete tele van csodákkal, ajándékokat osztó szép pillanatokkal, hisz minden egyes gyógyítás, tanítás, vigasztalás, jó szó ajándék. A kánai menyegzőn közel 600 liter bort ajándékoz a boldog násznépnek! Jairus családja egészen biztos ajándékként élte meg gyermekük gyógyulását. Zakeus környezete egészen biztosan ajándéknak tekintette a kapzsi vámos megtérését. Jézus nemcsak ajándékot ad, hanem Ő volt maga az ajándék, ahol megjelent, megszólalt ott jobbá vált a világ, tisztábbak, bölcsebbek lettek az emberek. Nagypéntek, a megváltás is egy ajándék: "nagyobb szeretete senkinek nincs, mind aki életét adja (ajándékozza) övéinek".

Isten, a Teremtő, Jézus Krisztus, a Szentháromság ajándék, áldás mindannyiunk számára! Gondolkozzunk el azon, hogy a mi arcunkon ott ragyog-e az ajándékozás isteni szép vonása? Vajon mikor és kiknek adtam ajándékot az elmúlt napokban, években? Hány ember számára áldás, ajándék az én létem? Törekszem arra, hogy áldás, ajándék legyek a szülőföldem számára és mindazok számára, akik a szülőföldemen élnek: emberek, növények, állatok, de még az élettelen épületek, sziklák, folyók számára is?  

A Szerelem, a házasság szentségét ünnepeljük!! Induljunk el tudatosan egymás felé egy mosollyal, egy  kis meglepetéssel, figyelmességgel, ajándékkal! Ne féljek az ajándékosztás útjára lépni, jó ajándékot adni, a jó Isten áldásává, hangosan kimondott jó szavává válni ezen a földön. A legjobb dolog amivel megajándékozhatjuk önmagunkat, ha mi magunk is ott ahol vagyunk, mindazok számára akik körülöttünk élnek, ajándékká válunk. 

Induljunk el az ajándékká válás keskeny, rögös, de gyönyörűséges útján.

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Kedves lányunk Ibolya, a házasság szentségében oda ajándékozza magát a férjének!

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. 

Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. 

Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. 

Lk 5,1-11

Milyen sok bajban lévő "Jairus leánya", bajbanlévő gyermek, vérfolyásos asszony, hosszú évtizedek óta bénán fekvő ember van a mai világban is, akik sírva mondják: "nincs emberem" ki mellém állna, ki segítene, aki a szolgálatomba szegődne. A napokban egy magányos néninél voltam, ki egyik lábát elvesztette, érszűkület miatt. Az idős néni kórházban dolgozott hosszú évekig, a város szélén van is egy kis garzonja, nyugdíja is van valamennyicske, de "nincs embere". Kellene bevásárolni menni, különféle számlákat intézni, takarítani, s mindig minden dologra valakit meg kell kérni. Sajnos sok ilyen néni és bácsi van. Ahogy elnézem a gyermekvállalási kedvet, még nagyon sok ilyen magányos "embertelen" ember lesz. 

A társadalmunkat összetartó szövet nagyon meggyengült. Vélt, valós sérelmeink alapján hihetetlen könnyen fordítunk hátat egymásnak, engedjük el egymás kezét. A bajban lévő gyermekeink közül nagyon soknak vannak rokonaik, szüleik, de a magára maradt idősek közül is a legtöbbnek van rokona, hozzátartozója. Jézus Krisztus lehajol egy ezer idegenhez, félretesz mindent és elindul Jairushoz, hogy a szenvedő gyermekén segítsen, a beteg asszonyt a nagy tömegben is megszólítja. 

Milyen jó lenne, ha Jézus Krisztus képére, hasonlatoságára átalakulnánk!! Ezen a napon imádkozzunk azért, hogy Jézusnak a beteg gyerekhez siető, szenvedő beteghez lehajló szép vonásai felragyogjanak a mi arcunkon is. Adja az Isten, hogy elsősorban a vér szerinti rokonainkat gondozzuk, ápoljuk, de Jézus példájára az ezer idegenekhez is tudjunk irgalmas felebaráti szeretettel oda fordulni.

Kisebb testvéri ragaszkodással,

Csaba t.

Kép: Légy te a XXI század Szent Kristófja

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. 

Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” 

Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.  

Mk 5,21-43

Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

"(Az Ige) az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek." Jn 1,9

Ma a szentmise végén mindenki aki akart elő jött és az oltár gyertyájáról meggyújtott lángot kapott! Akik fogadták a lángot, és hordozzák, - a szentírás tanítása szerint, -  azok Isten gyermekei! Szép kép, tudatosan a kezembe veszem a lángot és elindulok vele a testvéreim felé!! A sötéttel nem lehet harcolni, nem lehet összetörni, kilapátolni az ablakon, de nem is kell, mert ahol a fény felragyog ott a sötétség oszlik, hisz a fény hiánya maga a sötétség! Ilyen egyszerű! 

Dönts te is, fogadd a lángot és indulj el testvéreid felé!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 

Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, 

szavaid szerint békességben, 

mert szemeim meglátták Szabadításodat, 

melyet minden nemzet számára készítettél, 

hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, 

és dicsőség népednek, Izraelnek. 

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. 

Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.  

Lk 2,22-40

"...az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést!" Mk 4,26

XXI század fizikája, a klasszikus newtoni fizikát, bár az logikusnak, megmagyarázhatónak tünt, mégis hátrahagyta a kvantum fizika, a kísérleti eredményei alapján! Meg vagyok győződve, hogy a józan logikára épülő klasszikus pedagógia, lélektan, is a közeljövőben egy hatalmas lépést fog tenni, azért hogy a gyerekeken, a felnőtteken reálisan segíteni tudjon!!

Mire gondolok? A XX század elején a fizikusok kísérleteik során döbbenten látták, hogy az elemi részecskék nem a klasszikus fizika törvényei szerint viselkednek!! Nagyon sok érdekes felfedezést tettek a kísérleti fizikusok, habár ők azt gyanítják, hogy még csak a jéghegy csúcsát kapirgálják! Ezek a felfedezések egészen biztos, hogy rendre a mi életünkbe is be fognak szivárogni!

Nagyon sokszor azt halljuk, hogy a múlt determinálja az életünket! A kvantum fizika szerint a részecske ha két résen átmegy, akkor a fényérzékeny lemezen, nem csak a két jó előre kiszámítható ponton fog célba érni, hanem akár egy hullámverés, a fényérzékeny lemez nagyon sok pontján nyomot hagy maga után!! A rés, melybe belekényszerül a részecske, nem fosztja meg szabadságától, nem  determinálja az őt meghatározó pályára kényszerítő akadály!

Csodálom a gyermekeinket!! Sokukkal, rövid életük ellenére, már nagyon sok minden történt!! Emberileg nézve, azok a szűk rések, miken ők átpréselték magukat, a létben maradásért meg kellene határozzák az ő életüket!! Istennek legyen hála, ámulva látom, hogy a múlt sebei nem határozzák meg gyermekeink életét!! Családjuk széthullása, szüleik elvesztése, hogy egyéb tragédiákról ne is beszéljek nem determinálja az ő jövőjüket! A szabad akarat képes mindent felülírni! Sem a szülök, sem a pedagógusok, sem a balsors, sem a szerencsés véletlenek nem képesek egyértelműen meghatározni az életünket!! Hiszem, hogy ez nemcsak az egyének életére igaz, hanem a népek, nemzetek életében is!! Meg vagyok győződve, hogy a mi népünk életét nem Trianon, nem a két világháború, vagy ötvenhat határozza meg, hanem a mi szabad akaratunk, bátorságunk, Istenbe vetett hitünk, egymás iránti bizalmunk, szeretetünk!!

Szabadok vagyunk! Nem csak a részecskék, hanem mi magunk is szabadok vagyunk, de nemcsak mi, hanem a belőlünk felépülő társadalom is sokkal szabadabban képes mozogni, mint ahogyan azt egyesek gondolják!! Tudósaink felfedezéseire figyelve, tágítsuk ki világunkat, világnézetünket ragyogja be Krisztus tanításának a fénye és éljünk a földbehulló mag égfelé törő végtelen szabadságával!

Tudósaink előtt fejet hajtva,

Csaba t. 

Kvantummechanika

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: 

„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.” 

Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” 

Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. 

Mk 4,26-34

Ránézel a képre, a behavazott tájra és azt mondod, hogy szép! Holott így csonttá dermedve, egy iszonyú küzdelem körvonalazódig előttünk! Ezek a fenyők, akárcsak mi magunk is a Teremtőnktől az élet hordozásának, kibontakoztatásának a parancsát kapták!! Magjuk kemény földbe hullott, de ők az élet mellett döntöttek, élnek és élni akarnak! Leáll a növekedésük, az élet funkciójuk, télen némán gubbasztanak a hó alatt! Tavasszal új rügyet fakasztanak és győzelmüket a létükre törő fagyos télen egy újabb koronát növelve ünneplik meg!! Minden évben mámoros diadallal egy rend új ággal gyarapodnak, s bár tudják, hogy győzelmük egy pár hónap alatt semmivé lesz, s újból lecsap a fagyos tél az ágakra , mégis növekednek az ég felé!! 

Ma a Mesterünk magvetőről szóló  szavait olvasva nem arról szeretnék elmélkedni, hogy milyen az áldott föld, mely befogad, termékeny, vagy tövises-e, netán köves? Hanem arról, hogy nekem mind életet hordozó magnak mi a dolgom: Az én dolgom elfogadni a földet melybe hulltam, melybe őseim belehaltak, legyőzve a nehézségeket, nagyra nőve gyümölcsöt teremni, maradandó gyümölcsöket!! Vannak gondok, nehézségek, problémák? Biza sok baj van ebben a földben, tövises, szikes, köves, de ez adatott nekünk!! Biztos, hogy vannak nagyon nehéz fagyos nappalok, éjszakák, de ki kell tartanom, bíznom kell abban, hogy jön az áldott napfény, a tavasz mikor diadalt ülve új remény, álom sarjad a szívemben!! 

A fagyos télben, az áldott tavaszt várva, szeretettel, 

Csaba t.   

Kép: Fodor István, fent a Hargitán

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” 

Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.” 

Mk 4,1-20

„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Lk 4,14

Milyen csodálatos bölcsességgel indítja Jézus Krisztus, az evangélium hirdetését szülőföldjén! Végtelen szeretettel, jósággal tanit, gyógyítja a betegeket és az emberek "megbotránkoztak rajta. Jézus megjegyezte: „A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett." Mt 13,57 

Miért ilyen nehéz kinézni a szemünkből és szeretettel hosszan gondolni azt amit a másik mond nekünk?! Jézus Krisztus kortársainak egy nagy része képtelenek felfogni a csodálatos bölcs tanítást! Eltelt kétezer év és naponta ölnek meg keresztényeket! Például ma a Fülöp sszigeteken "egy templomban robbantottak a merénylők, legkevesebb 27 halálos áldozata és 77 sebesültje van a terrorakciónak. Két pokolgép robbant fel január 27-én, vasárnap a Fülöp-szigetek déli részén, ahol aktívak az iszlamista szélsőségesek. Az első robbanószerkezet Sulu tartomány fővárosában, Jolóban, egy katolikus templomban lépett működésbe a mise alatt, a második a mentés megkezdését követően a templom parkolójában robbant fel – mondta el Gerry Besana katonai szóvivő."

Rengeteg fájdalmat okoznak egymásnak, maguknak az emberek. Körülöttem, bármerre nézek sebeik alatt görnyedező gyermekek, felnőttek élnek! Olyan egyszerű lenne csendben odamenni a másikhoz és nyugodtan megkérdezni, hogy nézd "ezt hallottam", vajon ez igaz és ha igaz akkor miért mondtad, tetted ezt, vagy azt? Meg sem próbáljuk kideríteni az igazságot, csak robbantunk, ha nem pokolgépet, akkor egy summás ítéletet, vagy a megszólás, a rágalom bombáját! 

Nézzek magamba, és próbáljam meg, nagy - nagy szeretettel köszönteni, elfogadni a mellettem élő testvéremet, akarjak, merjek párbeszédet kezdeni, folytatni azzal aki mellettem él! Imádkozzunk Szent Ferenc atyánk szavaival, Csaba t. 

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,

ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,

ahol sértés, oda megbocsátást,

ahol széthúzás, oda egyetértést,

ahol tévedés, oda igazságot,

ahol kétely, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Szentmise alatt robbant pokolgép a Fülöp-szigeteken

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak. 

Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. 

Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” 

Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”  

Lk 1,1-4; 4,14-21