Napi evangélium

„Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Mk 10,27

Hány gazdag ifjú és felnőtt ember szaladgál a világban! Talán te magad is gazdag ifjú vagy?! Jézus hiszem hogy a világ minden nyomorát, gondját meg tudná oldani, de Ö azt szeretné, ha a mi arcunkon is felragyogna az Ő gondviselő, jóságos szép vonása!! Ezért is válogatás nélkül mindannyiunkat arra bíztat nagy szeretettel, hogy:    "Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Gyere gyermekem, fogd meg a kezemet és én lépésről - lépésre vezetlek, hogy jót tegyél, hogy jó legyél, hogy áldássá váljál testvéreid számára!! Gyere Afrikába, Ázsiába, de akár otthon Európában is merj szeretetben élni, testvéreid életében szereteté válni, mert csak így válhatsz Velem is eggyé!!

Szeretettel Kongóból, 

Csaba t. 

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” 

Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. 

Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”  

Mk 10,17-27

Mások szemében a szálkát könnyű észrevenni, de a magunk szemében a gerendát nagyon nehéz felfedezni!

Kongóban vagyok, Dr. Hardi Richárd, missziós szerzetes elvitt ma reggel 6.30 tól a helybeli ferences atyákhoz, egy hatalmas templomba, Mbuyi Maji-ban (Muzsimalnak ejtjük itt), egy két milliós nagy városban! Itt ilyen korán kezdődött a vasárnapi szentmise, még a reggeli harmaton, hűvösben összegyűlnek szentmisére és imádkoznak az emberek! E kétmilliós nagyvárosban, akárcsak a több mint 70 milliós Kongó legtöbb részén nincs villanyáram, nincs ivóvíz, államilag megszervezett betegbiztosítás, orvosi ellátás, úthálózat, szemételhordás.....A hajnali derengésben csak két pislákoló gyertyának a fényénél gyülekeztek az emberek! A várost bejárva döbbenten láttuk azt a hatalmas szegénységet, mi itt a világ egyik legnagyobb gyémántbánya közvetlen közelében sújtja az embereket! Itt mindenki szegény és még a rendőrök is mutatják, hogy éhesek, élelmet koldulnak, és mégis kora reggel, a napfelkeltével, a szép vasárnapi ragyogásban mindenki választékosan felöltözve eljön a szentmisére. A szertartás közel három órát tartott, a kántor, a kórus dobbal, citerával dicsérte az élet Urát és a ministránsoktól kezdve mindenki, beleértve a szentmise főcelebránsát is szinte folyamatosan táncolt, énekelt! A fiatal helyi ferences atya nagy lendülettel, vidáman prédikált a helyi nyelven, melyből mi nem sokat értettünk, de csodáltuk ahogy a templomát betöltő sok-sok fiatal, felnőtt és gyerek bizalommal bekiabált, hangosan kifejezte a tetszését egy - egy jó gondolat, poén hallatán! A perselyezéskor mindenki előjött, és az adományok felajánlása után személyesen áldásba részesült! Szabolcs atyával személyesen megáldottuk a hatalmas templomot megtöltő minden egyes hívőt! Megható volt, ahogyan fiatalok, gyermekek, és felnőttek egyenként hosszú tömött sorban előjöttek és fejet hajtottak Isten papja előtt. Itt a nőknek a karján a kisbaba szinte általános, hozzá tartozik a helybeli viselethez a gyermek, akárcsak a jókedv, a vidámság, a tánc és az ének! 

Szálka és gerenda?! Nálunk Európában sok-sok minden ki van találva, többé kevésbé működik is, de az életkedv, a vidámság, a kacagó, mosolygó sok-sok gyermek, a fiatal anyák karjából hiányzik, és nem csak a templomainkból, de a családjainkból, a társadalomból is hiányoznak a gyermekek! Mi reggel nem adunk hálát, hogy sikerült átvészelni az éjszakát, mert szinte magától érthető, hogy békében, biztonságban élünk, de itt a közbiztonságot te magad kell magadnak, családodnak biztosítsad!  

Az anyagi jólétért hatalmas áldozatokat hoztunk, az iskolában, a munkahelyen mindenkinek mindenben megfelelni nem könnyű, és ilyenkor a vidámság, a jókedv elhervad az életünkben, és az elvárásoknak sajnos család nélkül, gyermek nélkül könyebb megfelelni! A hajnali misén éneklő, táncoló embertársaimat látván úgy érzem, hogy feladni a jövőt, a családalapítás, gyermekvállalás szent feladatát megtagadni a legnagyobb gerenda, és ehhez a gerendához viszonyítva itt Kongóban minden csak múlandó kis szálka!  

Szeretettel, 

Csaba t. 

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. 

Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből. 

Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskeborról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéről beszél a száj.”  

Lk 6,39-45

"Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”  Mk 10, 1. 

Jézusnak ezt a mondatát mindig a házasságra, a családra értelmezzük! Itt az idegenben, egy 12 milliós nagyvárosban Kinshasa-ban, hol nagyon sok aranyos gyermeket, kedves embert ismertem meg, határozottan érzem, hogy Isten a szülőföld iránti szeretetet is mélyen belém, belénk írta! A kérdés az, hogy mit tehetünk, hogy ez a kötelék elég erős legyen ahhoz, hogy e sodró világban megtartson bennünket szülőföldünkön?  Az itteni emberek úgy tűnik, hogy nagyon szeretik a szülőföldüket, büszkék az identitásukra, de egy helybeli idegenvezető szerint, nincs ebben a nagy városban olyan ember, aki ha mehetne, nem menne el örömmel Európába! 

A családokban is sok gond, baj van, de mi mindig azt mondjuk, hogy a te szívedet szeretetre a feleséged, férjed iránt Isten gyújtotta, és Ő azt is akarja, hogy a gondokat megoldva, vele élj boldog házasságban. Egymást csiszolva, formálva tartsatok ki szeretetben, mert te számára, ő meg a te számodra Isten ajándéka, mentőöve! Vele, mellette felfedezheted hibáidat, korlátaidat és együtt, egymásban bízva, párbeszédet folytatva kibontakoztok, anyagiakban, emberségben, de lelkiekben is! Formálva formálódsz, társadat építed, de magadat is szépíted ugyanakkor, ugyanazzal a munkával, türelemmel! 

Egy dolog biztos, akárcsak a nagyvilág megannyi részén, itt Kongóban is rengeteg gond, megoldásra váró probléma van!  Ma egy olyan iskolában jártunk, ahol 6-700 gyermek tanul, de nincs villanyáram, és az osztályokban a padokon kívül csak a falra festett tábla volt! Szembenézni a reális gondokkal, esetleg segítséget kérni és azokat megoldani, vagy hagyni mindent és elmenni idegenbe? Úgy látom, hogy mindinkább sokfelé ez a nagy kérdés!? 

Jézus Krisztus hiszem, hogy azt akarja, hogy a családomhoz is, de a szülőföldemhez is mindennél jobban ragaszkodjak! Egészen biztos nem akarja, hogy egy újabb népvándorlás poklában a világunk elégjen! Ezért meg vagyok győződve, hogy nekünk papoknak, ahogyan a családok boldogulásáért mindent meg kell tennünk, ugyanúgy segítenünk kell a fiatalokat, a népeket, hogy a szülőföldön maradva, emberhez méltó életet teremthessenek! 

Ne válj el! Ne hagyd el szülőföldedet! A mai evangéliumot olvasva itt Kongóban e két mondat dübörög a szívembe, mit szeretettel meg is osztok veletek!

Távolba szakadt kisebb testvéretek,

Csaba t. 

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” 

Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 

Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”  

Mk 10,1-12

Táskámban egy gyermek Jézus szoborral itt ülök a Párizsi repülőtérén!! Örömmel olvasom, a Kinshasaba induló gépre várva Jézus Krisztus örök érvényű szép kérését a mai evangéliumban!!  "...őrizzétek meg a békét egymás között." 

Körülöttem nagyon "tarka"  népség várakozik és én tudatosan próbálom szívemben az áldott békét, mint a gyertya csúcsán a lobogó lángot életben tartani!! Nézem az arcokat és csendben szó nélkül minden egyes emberért elmondani egy imát, egy áldást!! Nekik is Istentől az áldott békét kérem, a békét, melynek hiánya miatt oly sokat szenvedett nem csak Afrika népe, hanem az egész emberiség!! 

Szent Ferenccel kérem imádságos szeretettel teremtő Istenemet!  

Szeretettel, 

Csaba t.  

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,

ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,

ahol sértés, oda megbocsátást,

ahol széthúzás, oda egyetértést,

ahol tévedés, oda igazságot,

ahol kétely, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Kép: Gyermek Jézussal a dévai templomban!

Bizony mondom nektek: Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között. 

Mk 9,41–50

"....aki nincs ellenetek, veletek van." Mk 9,38

Nagyon sokszor mi hozzuk ki egymásból a rosszat, fáradtságos kemény munkával mi kreálunk magunk számára gyűlölt ellenséget. Gondolkozzunk csak el, ha veszélyben vagyunk, ha támadnak bennünket, akkor elkezdünk védekezni, nagyon sokszor mi magunk is ellenségessé válunk. De ha rángatnak, vagy ha úgy érezzük tömnek, valamire rá akarnak kényszeríteni, - történhet ez még szeretetből is - akkor elsáncoljuk magunkat, védekezünk, néha kemény támadásba is átmegyünk. Nagyon sokszor semmiségek miatt, jóhiszemű, ártalmatlan emberek egymásnak így ádáz ellenségeivé vállnak, és akarva, akaratlanul, de komoly fájdalmakat okoznak. 

Két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd, az őszinte párbeszéd. Figyeljük meg, hogy a nagy mester Jézus milyen könnyedén szólítja meg az embereket, ismerkedik velük, néhány mondattal pár perc alatt barátaivá teszi őket: "Zakeus szállj le a fáról, ma a te házadban akarok megszállni. Nagypéntek után: "Péter szeretsz-e te engem?", vagy "Saul, Saul miért üldözöl te engem?" Elmélkedjük hosszan ezeket a találkozásokat! Csodálkozzunk rá, hogy Jézus minden mosolya, szava barátot szül. Lépjünk rá mi is a mesterünk által járt útra, mely a társak, jó barátok földjére vezet!

Adná az Isten, hogy verejtékes, kemény munkával ne ellenségeket teremtsünk magunknak a körülöttünk élő emberekből, hanem jókedvű, vidám kacagással, igazi jó barátokat szerezzünk magunk számára az örök életre.

Szeretettel 

Csaba testvér.

Kép: Két igazi jó barát Déváról, Laura és Zita

Ekkor János azt mondta neki: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.’’ Jézus azt felelte: ,,Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.

Mk 9,38-40

A kereszténység az öröm vallása! Jézus nem azt mondja, hogy aki utánam akar jönni az irtson ki magából minden vágyat, nagyra törést, sikerélmény utáni szomjazást és merjen kicsi, gyenge és esendő lenni! Hanem bátran azt mondja, hogy jó ha te nagy akarsz lenni, legyél a legnagyobb a családodban, a társadalomban! Sőt azt is megmondja, hogy hogyan tudsz igazán nagy, a legnagyobb lenni: aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Ha válladra veszed társaid gondját, problémáját, nehézségét és ha azt kisebb testvéri szeretettel, alázattal próbálod megoldani, ha tiszta szívvel embertársad szolgálatára tudsz lenni, akkor számára nélkülözhetetlen, fontos leszel, és így Isten előtt is értékes, nagy, nagyon nagy, más szóval mondva szent leszel. Aki önzetlenül egyházközsége, népe, még inkább ha az emberiség terhét, gondját-baját vállára veszi, szívébe zárja és válaszokat keres a kérdésekre, az bár világító gyertyaként a közösségért elég, mégis élete sokak számára áldássá válik. Annyi megoldásra váró nehézség, probléma van az emberek életében. A krisztusi értelmezés szerint "nagyra törő" ember számára ezek a problémák az igazi ajándékok, nemes trófeák. Persze nem könnyű egy vízben fuldokló emberhez oda úszni, és a partra húzva megmenteni az életét. A kétségbeesett ember kalimpál és könnyen fájdalmat okozhat nekünk, sőt fennáll  az a veszély, hogy magával együtt a mélybe ránthat, de végül is nagyobb szeretete senkinek nincs, mint aki életét adja övéiért!

Egy bajban lévő gyermek láttán húzogathatjuk vállainkat, ítélkezhetünk szülők, társadalom felett, szidhatjuk az egyházat, polgármestert, különféle állami szerveket, de attól a gyermek nem lakik jól. Az idő telik, a társadalom szövete is foszlik. Új ruhába kellene öltöztetni a lassan 8 milliárdra szaporodott nagy családunkat. Teremtő Istenünk egészen biztos nem azt akarja, hogy beálljunk a sopánkodó, a kinőtt, szakadozó, régi ruhát sajnálók közé, hanem azt akarja, hogy az Ő evangéliumának fényénél szeretetből szabjunk, varrjunk új ruhát, fogalmazzuk meg alázattal, bölcsen, verejtéket hullató életpéldánkkal egy új típusú együttélés szabályait. A mi dolgunk nem a világ végének a várása, hanem Isten országának az építése. Nem a csüggedt reménytelenség hangján kell egymáshoz szóljunk, hanem az utat keresve, reményt, bátorságot adó jó testvérek hangján. Legyél válasz a kérdésekre, legyél gyógyír a sebekre, légy kenyér az éhezőknek, friss víz a szomjazóknak és akkor naggyá válsz, a legnagyobb leszel, és nem csak a bajban lévő, problémákkal küzdő testvéreid számára, hanem mennyei Atyánk színe előtt is!

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: Flüei Szent Miklós a polgárháborúba sodródott népe gondját vállára vette és Svájc népe ma védőszentjeként tiszteli.

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust. 

Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. 

Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”  

Mk 9,30-37

Nagyon szeretem az Evangéliumot olvasva követni a Mestert. A mai szentírási rész a Tábor hegyéről lejövő Krisztust állítja elénk. Nagy vita, zaj van, Jézus érdeklődik az apostoloktól: „Miről vitatkoztok velük?” Mk 9,14 Majd mikor megtudja, hogy a tanítványai nem tudtak, mertek, akartak segíteni egy bajban lévő gyermeken, akkor a körülötte állókat megfedi: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” - és szépen, nyugodtan megoldja a problémát. Jézus nem azt mondja az apának, hogy: igen, az én tanítványaim kicsik, ezt még nem tanulták, ne haragudjál rájuk! De nem is azt mondja az apostolainak, hogy semmi baj, ti csak üljetek le, dőljetek hátra és csodálkozzatok! Hanem dühösen azt mondja: meddig maradjak még veletek, mikor fogtok már végre megtanulni ti is egymáshoz jóknak lenni, a bajban lévőn hittel segíteni? Úgy tűnik, hogy Jézus elvárja, hogy az évek óta nyomába  járó apostolok nélküle is meg tudják oldani az apa gondját. Jézus világosan beszél, ő nem azt akarja, hogy mi közömbösen húzogassuk a vállunkat és mondogassuk, hogy nem értünk hozzá, nem tudjuk megcsinálni, hogy ehhez kicsik vagyunk, hanem azt akarja, hogy az ő nevében cselekedjünk, gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. 

Érdemes elgondolkozni, hogy hol vannak a határaink? Vajon én "mekkora" vagyok egymagamban a magam szemében, és vajon, ha bátran Isten áldó kezét megfogom, akkor "mekkora" vagyok? Iskolás gyerekeink szerint 2-3 km nagyon sok, de ugyan ezekkel a gyerekekkel ha elindulunk zarándokolni, 20 km-t könnyedén megteszünk énekelve, imádkozva. Egy 2-3 szakaszos vers megtanulása meg néhány matematikai, fizikai képlet elsajátítása az iskolában, a gyerekek szerint nagyon nehéz, de egy 2 órás színdarab pörgő előadására, ugyan azok a gyerekek szívesen vállalkoznak. Diákjaink az elmúlt szombaton, Budapesten a Pedagógus Expón 2000 tanár előtt egy nagyon parádés előadást mutattak be, melynek a végén a tanárok állva tapsoltak. Kérdem én, akkor a valóságban "mekkorák" vagyunk? Hol vannak a határaink? Meddig tűrje Jézus a helybe totyogásunkat, a béna kacsa vergődésünket? Miért kárhoztatjuk magunkat szellemi, fizikai, lelki szempontból satnya kis törpéknek? Miért nem merjük kitárni szárnyainkat és Istenbe vetett hittel útra kelni, hogy a legszebb álmainkat valóra váltsuk? 

Jézus Krisztus biztatására, Szt. Péter példájára imádságos szeretettel evezzek a mélyre, dobjam ki a hálót, mert egészen biztos, hogy a minden kegyelmek Atyja meg fogja tölteni az én hánykolódó ladikomat kegyelmével, mindazzal amire szükségem van. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Páll Éva nevelőnő sikeres előadásokkal oktatja gyermekeinket.

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” 

Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” 

Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.” 

Mk 9,14-29

Szent Péter apostol székfoglalása

A mi Urunk, Jézus Krisztus nem csak bevonja a tanítványait a munkába, hanem a feladatokat le is osztja köztük!

Péter: "Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” Mt 16,13

Az apostolok azáltal nőnek fel, válnak érett felnőtt, felelősséget hordozó keresztényekké, hogy Jézus nem csak bízik bennük, de rájuk is bízza a világ továbbteremtésének a szép feladatát! Az apostolok és az ő tanítványaik feladata, hogy a világ végéig minden népet, nemzetet tanítsanak a szeretet parancsára! Igen, Isten Szent Péterre és társaira bízza a szeretet országának építését! Bízik ezekben az emberekben, akiket 2-3 éve ismert meg, és bizalmának a gyümölcse a kétezer éve fennálló Egyház, a sok - sok nagyszerű szent, bölcs tanító, a közel két milliárd megkeresztelt ember akik ma itt élnek a földön, nem is beszélve arról a rengeteg templomról, kolostorról, csodálatos szentélyről mely az egész földet behálózza! Egyházunk,  Istennek a teremtményeibe, az emberbe vetett bizalmának a hatalmas, szép csodája, mely önmagában is térdre kényszerít, Krisztus követésére indít bennünket!

Osszuk le a feladatokat! Sokszor meggyőződtem, hogy milyen nagyszerű fiatalok élnek a Szent Ferenc Alapítvány Otthonaiban! Most arra kérem, hogy ők maguk szervezzék meg a Székelyhídi Ifjúsági Találkozót, a 2019. június 28-30 közti "HÍD FEST" rendezvényt! Mindenben melléjük állunk, de a rendezvény megtervezése, kivitelezése az otthonainkban felnövekvő fiatalok dolga!

Merjünk munkánkba embereket bevonni, merjük feladatainkat megosztani, merjük tisztségeinket átadni a körülöttünk felcseperedő fiataloknak!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” 

Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” 

Mt 16,13-19

"Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem." 

Jel 3,20

Menyi szép kő templom van a világban!! A te tested Isten temploma!!  Vajon milyen a te Templomod? Fel van szentelve, vagy egy bűn - barlang? Van oltár, áldozat a templomodban? Istened előtt van egy szál virág? Mindig ég az  Isten szeretet gyertyája? Emberkatedrális vagy, vagy csak egy romos útszéli kápolna?? 

A szebbnél szebb képeket nézegetve "csak saját magadnak" rajzold le azt a templomot, mit te építettél, építesz szívedben Istenednek.... 

A VILÁG LEGSZEBB TEMPLOMAI

Szeretettel, 

Csaba t. 

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”  

Mk 8,14-21

"Örüljetek,.... és ujjongjatok!"

A keresztény ha az élet terhét vállalja, és az állapotbeli kötelezetségeivel együtt járó nehézségeket nap mind nap türelmesen a vállára veszi, akkor meg van minden oka, hogy örömben éljen és bízhat benne, hogy élete minden gond, baj ellenére ujjongásba fog torkollni! A keresztény nem azért boldog mert a dolgok jól mennek, vagy mert a pénze szépen gyűl a bankban, hanem azért, mert minden gyengesége ellenére is tudja, hogy a jó Isten magáénak vallja és szereti őt!! Az Isten szerető ember akár az oroszlánok ketrecében is boldog lehet, mert Jézus nem a rendkívüli teljesítményekhez, vagy a szemet gyönyörködtető megvalósításokhoz köti a boldogságunk feltételeit, hanem a vele való személyes kapcsolathoz!! Munkánk utáni eredmények igazából a jó Isten ajándékai! Mi vetünk, földbe hullunk akár a jó mag, vagy a hosszúszárú tavaszi eső, de a termést, a gyümölcsöt azt Teremtőnk adja, akkor amikor Szent Fölsége jónak látja!!

Lehet, hogy szegény vagy, talán éhezel, sírsz, jószándékaidat félre magyarázzák, és mindenféle rosszat rád mondanak, de te ha a szeretet útján jársz, boldog leszel. Az igazi boldogságot amúgy sem tudja megadni vagyon, jó mód, siker, vállveregetés, a boldogság forrása nem itt van, hanem teremtő Istened karjai között! A jó keresztény oda vágyik!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Tavaszba fordul a tél

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt: 

„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. 

Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. 

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. 

Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. 

De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. 

Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. 

Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! 

Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” 

Lk 6,17. 20-26