Napi evangélium

Jézus "egy magányos helyre vonult vissza, hogy imádkozzék."

Lk 512

Isten segítségével én is visszavonulok Szentkútra egy három napos lelkigyakorlatot tartani! A szentkúti Szűzanya szentélye, Magyarország Nemzeti Kegyhelye, lelkigyakorlatozó hely! Jó ott lenni, mert egészen biztos, hogy az ilyen megszentelt helyeken az ég a földhöz közelebb van!  Biztos, hogy Jézus mindenütt a mennyei Atyával volt, imádkozott, de lám mégis Mesterünk időt szánt az elcsendesedésre, a befelé fordulásra, az imádságra egy magányos helyen!

Szánjunk időt tudatosan Isten első parancsának a teljesítésére! Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! A katekézis szerint: "Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése." 

Boldog vagyok, mert Kárpát-medence egyik legszebb és legszentebb helyén, a napokban csak egy dolgom lesz: Istent imádva, őt testvéreim előtt felmagasztalva, dicsérve, dicsőíteni!

Ajándékozzuk meg magunkat az Isten dicséret szent idejével! Szánjunk időt testünkre, elménkre, de a lelkünkre is!

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t. 

Szentkút

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte!” A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre vonult vissza, hogy imádkozzék. 

Lk 5,12-16

"Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”

Örömmel, örömhírt hordozni, mindannyian kiket megkereszteltek a Szentháromság nevében ezt a hivatást kaptuk, erre a küldetésre kent fel engem is, de titeket is, a Isten nevében az Egyház! Örömmel, örömhírt vinni a világba, ez a mi hivatásunk, ez a mi küldetésünk, ez kellene legyen a mi mindennapi munkaruhánk, de a mindennapi munkánk célja is!! 

Jó úton járok? Kérdezzük meg a körülöttünk élő embereket, vajon valóban örömhírt jelentek-e számukra! Mint örvendező, örömhír hordozó, vajon 1-10-ig hányas jegyet adok én saját magamnak!?

Ma meglátogatott egy kedves aranyos fiatal pár, két szép gyerekkel. A fiatalokban ami közös, hogy nálunk nőttek fel, a Magyarok Nagyasszonya Dévai ház volt az ők otthonuk, innen repültek ki! Jó volt találkozni, jó volt gyönyörködni a drága gyermekeikben!! Annak idején az élet nehézsége hozott össze bennünket, de számomra örömet jelentettek akkor is mikor mint kis gyerekek hozzánk kerültek, és öröm ma is velük találkozni, mert akkor is, most is ők számomra Isten drága ajándékai! Szeretnék úgy élni, hogy számukra én is teremtő Istenünk ajándéka, áldása lehessek életem utolsó percéig! 

Örömmel, örömhírt hordozni, úgy, hogy mi magunk is örömhírré váljunk, ilyen egyszerű, csodálatos munkát bízott ránk az Isten, hála ezért néki!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Három gyerek és két unoka, ez a kép így rendben is van...

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. 

Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak. 

Lk 4,14-22a

"Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult." Mt 6,45 

Látjuk a bajban lévő embertársaink vergődését, de mi sajnos, sokan leragadunk a sopánkodásnál, a problémák, a bajokat kiváltó okok felsorolásánál!  Valljuk be őszintén gyakran ítélkezünk is: miért kellett oda menjenek? Miért nem vigyáztak magukra? Miért nem készültek fel a viharra? Stb. 

Jézus, a bajban lévő embertársait látva, elindul a habokon, hogy segéljen. A Mesterünktől ezt kellene megtanulnunk: van út, nincs út mely a bajban lévő emberhez vezet, nekünk menni kell, segíteni kell a bajban lévő testvéreken. Megtapasztaltam, hogy bár látszólag járhatatlan út, mondhatni tenger választ el a sodródó embertől, de a jó szándék, a segítőkészség képes áthidalni  minden szakadékot. 

A napokban egy fiatal párt eskettem. A lányt még annak idején, 10 éves korában ismertem meg, akkor egy állami árvaház lakója volt. Isten nevében befogadtuk, szeretettel nevelte Mónika nevelőnő, és most messzi távolról eljött, hogy Déván örök hűséget fogadjon szíve választottjának. A szertartás után az ebédlőben ültem nagy lányommal szemben az asztalnál, régi történeteken kacagtunk, és szívemet eltöltötte egy végtelen nyugodtság, büszke öröm. Elindultunk hosszú évekkel ezelőtt az emberi közömbösség, a gyermekvédelmi szakszolgálatok bürokráciájának tengerén egy apátlan, anyátlan sodródó élet felé, és lám, mi a kis, botladozó  emberkék tudtunk reálisan  segíteni! Lányunk megnőtt, szilárd parton áll, nyugodtan, boldogan mosolyog élete nagy szerelmének oldalán. A férj, az én vejem, elváláskor megszorította a kezemet és csak annyit mondott, hogy köszöni, hogy felneveltük neki Giuliát. 

Én meg köszönöm Jézusnak a jó példát! Jó dolog jónak lenni, jó meglátni a bajban lévő embert és elindulni félve is, a mindig háborgó tengeren, segíteni! Jó irgalmas szeretettel lehajolni a bajban lévőhöz, és a magunk kis eszközeivel meg tenni nap mint nap azt, amit megtehetünk. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Vidám kis mikulások Déván.

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.  

Mk 6,45-52

"Megesett (Jézus) szíve az embereken,  mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani." Mk 6,34

Jó olvasni ezeket a gyönyörű evangéliumi szavakat! Olyan Istenünk van, aki nem kapja fel a vizet, nem haragszik, nem lenéz vagy leértékel bennünket, hanem akinek megesik a szíve a bajban lévő, éhes, elcsigázott embereken! Az is tetszik, hogy Jézus nem pasztorális terveket készít, nem is pályázatokat ír az Európai Unióhoz a világ evangélizációjához szükséges infrastrukturális fejlesztés érdekében, hanem elkezdte sok mindenre tanítani őket. 

Jézus nem leosztja az apostolainak a feladatot, nem delegálja a munkát másnak, hanem Ő maga kezdi tanítani az embereket! Nem majd, hanem itt és most! Dinamikus, problémamegoldó, pozitív, tettrekész! Ő az az Isten akit szeretek, tisztelek, követni akarok! Ő a mi példaképünk, iránytűnk! Jézus nem csak példát ad, hanem biztat, bátorít bennünket, hogy mi is egymáshoz lehajolva jót tegyünk testvéreinkkel: "Arra rendeltelek titeket, hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt; bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." Jn 15,16

Szeretettel,

Csaba t. 

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.  

Mk 6,34-44

„Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Mt 4,12

A börtönöket járva, a rabokat gyóntatva, az árvaházakban élő gyermekeink szüleivel beszélve, a nyomornegyedek lakóit ismerve azt kell mondanom, hogy ma, a sok-sok bajt nem pénzzel, segéllyel, adományokkal, hanem a szeretet parancsával, a keresztény alapigazságok tanításával, az emberek megtérítésével lehet orvosolni! Szegények között élek, tudom, hogy mit beszélek és felelősségem tudatában mondom, hogy ma nincs szegénység a Kárpát-medencében! Ha a fejemet veszitek is érte, kimondom, hogy  ma nem nyomorúság van a mi szülőföldünkön, hanem lustaság, tehetetlenség, részegeskedés! Igen, csak ott van nyomorúság, ahol nincs összefogás, hol az emberek letérnek a szeretet, az isteni parancsok útjáról, ahol a munka büdös! Ezért ma, a fiatalok között a Kárpát-medencében nem segélyeket kell osztani, hanem fennhangon hirdetni ugyanazt, mit Jézus Krisztus hirdetett kétezer évvel ezelőtt: „Térjetek meg!" Nem szociális projekteket kell meghirdetni, hanem az Evangéliumot kell érthetően, világosan tanítani!  

Térjetek meg és egymásra figyelve, jó testvérekként, békében, szeretetben éljétek életeteket, 

Csaba t.

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: 

„Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, 

a pogányok Galileája: 

A sötétben lakó nép nagy fényt lát, 

és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.” 

Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.  

Mt 4,12-17.23-25

Sok sok okos dolgot mondtak, mondanak az emberek az Istenről, de ma, ezen a szép ünnepen ne azt nézzük, hogy mi emberek mit gondolunk, mondunk Teremtőnkről, hanem azt elmélkedjük át, hogy Isten mit látott jónak önmagáról elmondani! 

Az Ószövetség népe, tudta, hogy Isten van, hogy Ő a mi jóságos mennyei Atyánk, vallásos áhítattal tisztelte, parancsait megtartva követte, de a Teremtőnk belső életéről nagyon keveset tudott! Vízkereszt napján ünnepeljük, hogy a nagy Isten közénk jön és bemutatkozik, mint Szentháromság!! Egy Istenben három személy!? A teremtett világ, a csillagok, a napkeleti bölcs tudósok hódolnak Krisztus előtt! Az Ószövetség szent emberei, a Jeruzsálemi templomban, a vak Simeon, Anna asszony köszöntik a Messiást! Keresztelő Szent János a Jordán folyóban megkereszteli Jézust és maga a mennyei Atya, a Szentlélekkel tesz tanúságot Szent Fiáról:  ".. megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Mt 3, 16-17 

Számunkra,  keresztény Isten hívők számára központi igazság a kinyilatkoztatott  Szentháromság tana! Mindannyian az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében vagyunk megkeresztelve! Isten jónak látta  ezt a titkot megosztani velünk, Krisztus azért halt meg a kereszten, mert magát Istennek nevezte, és ezt a zsidó kortársai nem akarták elfogadni, elhinni! De miért hitünk legfontosabb igazsága az, hogy az egyetlen Teremtő Istenünk igazából Szentháromság!? 

Elmélkedjük hosszan az Isteni személyek közti viszonyt! A 12 éves Jézus, Jeruzsálemben a három napja Őt kereső édesanyja kérdésére, csodálkozva válaszolja, hogy:  "Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Később is a csendbe visszavonuló Jézus,  ahogyan a Szentírás megjegyzi: Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Lk 6,12. Utolsó leheletével is, a kereszten mennyei Atyát szólítja: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)! A mennyei Atya szeretettel beszél a Szent Fiáról, akit megdicsőít a Sinai hegyen: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«. Mt 17,5 Ha figyelmesen olvassuk az Evangéliumot, lépten, nyomon azt látjuk, hogy az Isteni Személyek lángoló szeretettel figyelnek egymásra, egymás akaratát, dicsőségét szolgálják!

Igen, a Szentháromság Szeretet Közösség, és mi ebbe a Szeretet Közösségbe kaptunk meghívást! A mi életünk célja felnőni Isten imádásában, a lángoló szeretetben,  a bennünket jósággal meghívó Szentháromság menyegzős asztalához!! Jézus önmagában, az Ő megistenített földi testében hidat ver az ég és a föld között, nem mert megérdemeljük, nem mert méltók vagyunk rá, hanem azért, mert ajándékozó szeretetével jónak látta lehajolni hozzánk!! Nagy dolog az Ószövetség Istenét követni, de mérhetetlenül nagyobb dolog a Szentháromságos egy Istent megismerni, megszeretni, és imádni!! 

Az Isten kép, meghatározza, az önmagunkról, a világunkról alkotott képünket is! Ha Isten nem egy magányos mennyei Úr, ki kinyújtott kézzel, erős karral irányítja, uralja, az Őt hódoló marék porból született emberkéket, hanem egy végtelenül gyöngéd, szeretetet adó, szeretetben fürdő, felénk karját kitáró Szentháromság, akkor nekünk  Teremtőnk képére, hasonlatosságára át kell alakuljunk, közösségeink szeretet közösséggé kell váljanak! Ha Isten Szeretet Közösség, akkor Teremtőnknek ez a szeretetet adó, szeretetet kapó szép vonása a mi arcunkon is fel kell ragyogjon!! Akkor leszünk tökéletesek, ha itt a földön már megpróbálunk Teremtőnkkel is, egymással is, és a föld minden teremtményével szeretet közösségben élni! Hisszük, hogy e földi erőfeszítésünkét, próbálkozásainkat fogja Isten kiteljesíteni, irgalmas jósággal az Ő országában! 

A Szentháromságot dicsőítve,

Csaba t. 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Latinul:

Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen. 

„Kövess engem!” Jn 1, 43 . A jó Isten tudatosan építi a világot. Ő kezdeményez, megszólítja Máriát, Szent Józsefet, Fülöpöt, az apostolokat, hívja, feladatokkal, munkával látja el őket. Isten az Ószövetség és az Újszövetség nagyjait is néven szólítja, hívja. Gondoljunk Ábrahámra, Mózesre, a prófétákra, de gondolhatunk a mai nap ünnepelt szentre, Oszlopos szent Simeonra is. 

Oszlopos Szent Simeon a négyszázas évek elején élt Antiochia mellett. Kis faluból származik, ifjúságát mezőn töltötte juhokat legeltetve. Egy napon a templomban meghallotta az Úr szavát és e naptól mindenkorra megváltozott az élete. A "Hegyi beszéd" szavait olvasták fel aznap, amelyben az Úr boldognak nevezi a "tiszta szívűeket". Simeon mindent elhagyva szerzetes lesz. Túl szigorú, aszketikus élete miatt eltanácsolták tíz év után a szerzetes társai.  Végül közel negyven évet egy húsz méter magas oszlopon élt, melyen két négyzetméternél nem lehetett több hely. Pontos napirendje volt, éjszaka, délelőtt imádkozott, délután az odasereglett embereket hallgatta! A zarándokok megvallották bűneiket, tanácsot, vigaszt kértek tőle, sokan csak kiváncsiskodtak. Az akkori nagy világ minden részéről mentek hozzá mindenféle rangú, rendű emberek! Az aszkéta a betegséget, az éhséget, a nap hevét, esőt, szelet, zivatart, de még a kíváncsiskodók és a segítséget keresők nagy tömegének tolongását is zokszó nélkül viselte napról-napra, évről -évre. Temetése egy császár diadalmenetéhez hasonlított. 

Mi vezethette ezt az embert, több mint ezerhétszáz évvel ezelőtt e rendkívüli, kegyetlen életmódra? Negyven évig senki nem tud kitartóan állni egy oszlop tetején, hatalmas önfegyelemmel, magát a világ legbűnösebb emberének tartva! Rendületlenül áll és közben fegyelmezetten tanít, bölcs válaszokat ad az egyszerű embereknek és a művelt tanítóknak, papoknak és világiaknak egyaránt, nagy-nagy alázattal. Akkor is voltak kíváncsi emberek, tényfeltáró újságírok akik provokálták, próbálták feltárni Simeon titkát. Simeon titka ugyanaz, mint minden Istenre hallgató szentté! Oszlopos Szent Simonnak ugyanaz a titka, mint Ábrahámé, Mózesé, vagy a fügefa alatt ülő Fülöpé, vagy Isten valamennyi szentjéé. Isten megszólította őket s ők követték Istenüket! Simeon élete, a szentek élete arról beszél, hogy a test és a vér kívánságán túl, a számítgató, mérlegelő józan emberi gondolkodáson túl, létezik egy olyan erő, mely képes nemcsak megszólítani, vezetni bennünket, de melyik végtelen boldoggá is teszi a Vele egy asztalhoz ülő embert.

Isten nem személyválogató, Ő nemcsak a gazdagokat, művelteket, híreseket szólítja meg, Neki nemcsak a bűn nélküli jó emberek kellenek! Simeon nem volt sem gazdag, sem művelt, elhagyott vidéki településen kezdte a párbeszédet az Istennel, s e párbeszéd őt szentté, s azt a talpalatnyi földet ahol élt, szentéllyé tette! Halála után templomot építettek arra a helyre melyen élt, mely zarándokhely lett, hova ma is elutaznak imádkozni az emberek. Simeont az Istennel való párbeszéd tette szentté, Isten jelenléte szentelte meg azt a helyet, ez az át imádkozott hely vált szentéllyé, zarándokhellyé. Teremtő Istenünkkel való párbeszédet te is elkezdheted ott ahol vagy, ott ahol élsz, hisz egészen biztos téged is hív az Úr, neked is ugyanazt mondja, mint Fülöpnek vagy Simeonnak: "kövess engem!"

Krisztust követve, botladozva, 

Csaba t. 

Kép: Kedves keresztszülő, évek óta örömmel támogat egy gyermeket, mert úgy érzi, hogy Isten tőle ezt kéri!

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”  

Jn 1,43-51

Az új évnek  új lendülettel álljunk neki!

Ki tudná megmondani, hogy hány ember volt ott a Jordán folyónál mikor Szent János megkeresztelte a mi Urunkat, Jézus Krisztust?  Gondolom, hogy sokan voltak ott, de Jézus csak ezt a két fiatalembert, Andrást és Jánost hívta meg magához, mert ők érdeklődtek, mert ők kíváncsian a nyomába szegődtek! Jordán folyó és Názáret között 52 kilométer van! Jó séta! Vajon mi történt volna, ha lusta bágyadtsággal ez a két fiatal nem vállalkozik e hosszú útra? 

Isten fürjekkel táplálja a pusztában az ő népét, és nem sült kacsával. Az emberek meg kell fogják, meg kell pucolják, el kell készítsék a madarakat ha enni akarnak! A létünkért küzdeni kell, az örök létünkért is küzdeni kell! Az, hogy a hajadat, körmödet ápolod, az semmi, ha csak a lakásodat tartod rendbe és magadnak ételt készítesz, az is édeskevés, azért nem fognak beengedni Isten országába! A terméketlen fügefa a maga létét fenntartotta, de a szép zöld lombkoronában nem volt gyümölcs, és az értéket kereső Isten elítéli a fát!

Szent János apostol, társával Andrással mindenütt ott van, Jézust nem csak követik, hanem a tanítását átelmélkedik, magukévá teszik, János apostol levelei, evangéliuma erre ékes bizonyíték! Nem ingyen kapják az apostoli tisztséget, méltóságot, hanem munkájukkal, veszélyeket vállalva, kemény életükkel, vértanú halálukkal nyerték el azt a trónt a mennyek országában, melyet nem is vesztenek el soha! Jó lenne, ha tudatosulna bennünk, hogy valóságos értékhez csak kemény munkával lehet hozzájutni, Júdás Krisztustól ugyanazokat a kegyelmeket kapta, mint a többi apostol társa, de az ő életében Isten kegyelme nem teremte meg a szeretet, a jóság gyümölcsét, és ezért ő elvesztette azt a helyet amelyre Isten meghívta őt!

Sokan kérdezik, hogy újból és újból miért vállalok munkát, feladatot?Jézus világosan beszél: "...félve - remegve munkáljátok hát üdvösségeteket..." (Filippieknek írt levél 2,12) Alanyi jogon nem jár se a betevő falat, se az örök üdvösség senkinek! Mindannyian becsületes munkánkkal nap mint nap gyümölcsöt kell teremjünk, mert egészen biztos, hogy az, aki a talentumainkat adta, el fog jönni, hogy számba vegye sáfárkodásunkat! 

Istent félve, irgalmában bízva, 

Csaba t. 

Kép: Kedves kollégám Annuska, szeretete gyümölcsével, a harmadik gyermekével.

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”  

Jn 1,35-42

"Én sem ismertem őt," mondja Keresztelő Szent János Jézus Krisztusról! Mi sem ismerjük az Istent, de Isten szeretné magát felfedni, megmutatni nekünk! Hiszem, hogy a mi Teremtőnk korról - korra jónak látja kinyilatkoztatni önmagát a kicsinyeknek, azaz nekünk is! Ez óriási hír, Isten a marék porból született ember számára megismerhető! Természetes, hogy János is Krisztus istenségéből csak vajmi keveset ismert meg, de ez bőven elég volt számára ahhoz, hogy megváltozzon minden az ő életében, hisz a pusztát, a remete életet, mindent Jézus Krisztusért vállalt! 

Számunkra a másik hatalmas hír, hogy az Ószövetség utolsó prófétája megvalósítható feladatának tekinti, hogy "megismertessem őt" az emberekkel!  Példaképünk Keresztelő Szent János, a mi feladatunk megismerni Istent, megszeretni őt és testvéreinkhez elvinni az örömhírt! Milyen jó lenne, ha alázattal elmondhatnánk mi is: "Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Jn 1,34 

Isten a maga végtelen nagyságában kompatibilis az emberrel, megismerhető, megismertethető! Jézus nem délibábot kergettet velünk, mert képesek vagyunk Teremtőnket megismerni, s testvéreink kezét fogva Vele egy asztalhoz ülni, és szeretteinkkel együtt szeretettel belépni az örökkévalóságba!

Egy tágra nyílt ajtó előtt örvendezve, 

Csaba t. 

Kép: Nagyszalontai gyerekek Szent Ferenc darabban a szentírást olvassák

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” 

Jn 1,29-34

„Ki vagy te?” (Jn 1,19) - kérdezik az emberek Keresztelő Jánost. Az év első napjaiban tegyük fel mi is magunknak ezt a kérdést: Ki vagyok én? Mert ha jó választ adunk e kérdésre, akkor azt is fogjuk tudni, hogy hova, merre kell mennünk!

Mielőtt a saját válaszunkat megadnánk, gondolkodjunk el Keresztelő Szent János válaszán! Hízelgő, szép címeket sorolnak fel, de mindeniket visszautasítja a pusztában élő ember. Istennek ő nem a küldötte, nem a prófétája, egyszerűen magáról azt mondja, hogy a pusztában kiáltó hangja vagyok! Figyeljünk oda: saját magát Istennel való viszonyában határozza meg. Nem, hogy Messiásnak nem tartja magát, de egyenesen azt állítja, hogy a Messiásnak "még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani."

János "ars poetica-ján" elgondolkodva, próbáljuk meg magunkat meghatározni, de a jó Istennel való viszonyunk alapján! Ahhoz, hogy tiszta képünk legyen önmagunkról, a Végtelenhez kell mérjük létünket! 

Ki vagyok én? Ki Bőjte Csaba? Szeretnék vigasztaló lenni, vándorló társaim között, bandukolva magasra emelni a remény világító lángját! Én is világba kiáltó hang szeretnék lenni, mely harsogja: az aranykor, a tündérkert, Isten Országa nem mögöttünk, hanem előttünk van és mi nem a pusztulás felé, hanem, ha kitartunk, el fogjuk érni a szeretet országának a határait! Igen, gyengeségem tudatában szeretnék vigasztaló, bátorító, erősítő lenni a megroppant nádszálak mellett!  A pislákoló mécsbél lángját két kézzel szeretném óvó, hogy az éjsötétben ne keljen senkinek botladozni! 

Az év elei csendben te is fogalmazd meg önmagad számára hogy igazából kinek tartod magadat, ki is szeretnél lenni leginkább?! Fogalmazd meg, írd le, hogy ki vagy te, 2019 január 2-án!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.  

Jn 1,19-28