Napi evangélium

Milyen jó, hogy Jézus egyetlen parancsot adott, a SZERETET PARANCSÁT! Nem kell méricskélni: megérdemli, nem érdemli meg, kijár ez neki, vagy nem jár ki a figyelmesség, a jó szó, a szeretet?  Nem kell patikai mérlegen kimérni, hogy kinek mennyi szeretettel tartozunk, Jézus képlete egyszerű, szeresd felebarátodat, mint önmagadat! 

Jézus nem méricskél, nem agyal, - ahogy ma mondanák a fiatalok, -  egyszerűen leszólítja Zakeust, és meghivatja magát vacsorára!! Akkor is voltak "okos" fanyalgók: „Bűnös embernél száll meg.” Lk 19,1. Jézus nem jön zavarba, nyugodtan, kapkodás nélkül megy tovább a szeretet útján! Lám - lám megint beigazolódik a régi közmondás: amit vetsz, azt aratsz:  Zakeus a vacsora végén odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Lk 19,1

Merjünk jók lenni, irgalmas szívvel egymáshoz lehajolni és őszintén szeretni!! Itt Ausztráliában az óceán partján sok halat esznek! Újból - újból eszembe jut, Jézus Krisztus, ahogy nagypéntek után, átdöfött kézzel tüzet rak, halat süt, és meghívja az apostolait reggelire!!  Ha jobban belegondolok Jézus telerakhatná fish and chips üzletlánccal a világunkat, és süthetné reggeltől estig a halat, - ránkférne! De ha ez lehetetlen is, akkor jó lenne közvetlen a keresztelés után minden embert megtanítani halat sütni, úgy a Galileai halászok receptje szerint, a la Jézus Krisztus!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”

[LK 19,1-10]

A világ fiai tudják, hogy ha egy sportoló csak addig szalad míg jólesik neki, akkor abból soha nem lesz bajnok, mert az aki eredményeket akar elérni, annak küzdenie is kell, és fejlődés csak ott van, ahol verejték, izzadás, izomláz van!! Miért lenne ez másképpen a lelki életben? Ha csak addig szeretjük egymást míg kényelmes, amíg jólesik, amíg tapsolnak nekünk, akkor mi nagy dolgot tettünk, hisz a pogányok is ezt megteszik?! Ha férjemet, feleségemet, gyermekemet, barátomat csak addig szeretem, míg megérdemli, míg ő arra rászolgált, akkor mi különöset teszek? Az igazi szeretet fokmérője a fájdalom, ha a húsomba vág a társam melletti kitartás, és én akkor is kitartok mellette, ha valóban jóban - rosszban tudom öt szeretni, akkor kapcsolatunk kiállta a próbát, és én magam is haladok a lelki élet útján!! 

Természetesen nem kell keresni a fájdalmat, az izomláz nem cél, hanem vele járója a sportoló kitartó erőfeszítésének!! Ha elhatároztam, hogy a szeretet útjára lépek és azon céltudatosan haladni akarok, akkor itt is, ott is megjelenik a fájdalom! Társam, gyermekem, akarva - akaratlan egy - egy szóval, cselekedettel, figyelmetlenséggel egészen biztosan meg fog engem sérteni, fájdalmat fog okozni nekem!! Ilyenkor meg fogom látni világosan, hogy meddig jutottam el a lelki élet útján! Ha ezeket a kisebb, nagyobb szurkálásokat, belém marásokat szeretettel el tudom viselni, ha a rosszat jóval tudom viszonozni, ha a szeretet útjáról a társam hibája, bűne nem térit le, akkor az irány jó!! Ha duzzogva félrefordulok, és bosszúért lihegve elégtételt próbálok venni, akkor, lehet, hogy megkereszteltek, de még nagyon messze vagyok Mesterem tanításától!! 

A jó keresztény társa hibáit látva, imádságos szeretettel megtesz mindent, hogy a bűn, a tudatlanság, a gyűlölet láncai alatt görnyedező testvérét felszabadítsa a szeretet szabadságára!  Legtöbbször ez sikerül is elég könnyen, mert  a szeretet, szeretetet szül, Jézus kereszthalála, az, hogy ö szeretett mindhalálig, máig ható, hatalmas szeretetáramlást indított el a világban!! Sajnos vannak nehezem esetek is, de ilyenkor sem szabad letérni a szeretet útjáról, érvelj, beszélj, adj jó példát, s különösen a tékozló fiú édesapjának türelmével várj nyugodtan, míg társad rálép a megtérés sokszor göröngyös útjára!! Ha ö nem szeret, az baj, de ha te sem szeretsz már akkor az kétszeres baj, és nem megoldás, de ha te tovább szeretsz, akkor a társad néhány kör után nem csak meg fogja érteni, hogy te számára ki is vagy, hanem lassan fel ragyog arcodon, Krisztus Urunk szép vonásai!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A sydneyi temető oltárának Krisztusa!

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

[LK 6,27-38]

Ausztrália földjén egy hatalmas vadfügefa tövében ülve gondolkodtam az elmúlásról! Behunyt szemmel éreztem a több mint száz éves fát, a hatalmas lombkorona békésen rám borult, ahogy csendesen leszáll az est és belakja a tájat, úgy töltötte el, lelkemet egy végtelen nyugalom! Mennyire törékeny egy kis fa, és ő az élet adta lehetőséget kihasználva, félelem nélkül, nap mind nap teszi a dolgát, új leveleket bontva növekszik, sugár ágakat sarjasztva próbálja átölelni az eget!! Az évek, évtizedek, évszázadok jönnek és ő csendben minden egyes áldott nap, sok sok levelét, mint anya a gyermekét jósággal táplálva, gyöngéden hordozza, a maga létével, életadó munkájával dicséri a Teremtőjét! 

"Azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú..." Mt 13, 32  Nem tudjuk, mikor fújják le az élet nevű meccset, de amíg a pályán vagyunk küzdenünk kell!! Ez a fa nem borzad össze a fejsze láttán, léte utolsó percéig hordozza hatalmas lombkoronáját! Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a mi dolgunk, élünk és szeretünk míg élnünk adatik!! Egymást testvérekként szeretve, gyermekeinket magasba emelve, Istent imádva, létünkkel nap mint nap dicsérjük Teremtőnket!! Ezért félelem nélkül, éljünk békésségben, tegyük állapotbeli kötelességeinket csendesen, s ha majd szol az utolsó harsona, akkor letesszük a kezünkből a szerszámot és Megváltónk kezébe kapaszkodva, elindulunk arra, amerre vezet az, ki életét adta értünk a kereszten!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. 

Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt. 

Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.  

Mk 13,24-32

"szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk." Lk 18,1

Mi emberek olyan könnyen elfáradunk, feladjuk álmainkat, céljainkat! Ezért érnek olyan hamar véget a barátságok, ezért van olyan sok válás, magára hagyott gyermek! Ezért adják fel az emberek tanévközben az egyetemet, amelyre ők szabad akaratukkal önként jelentkeztek, a munkahelyeket is legtöbbször ezért cserélgetik az emberek olyan gyakran! Sajnos az imádságba is hamar belefáradunk, és nyűgös gyerekként feladjuk céljainkat, másfelé fordítjuk arcunkat!!

Megcsodáltam a törpe pingvineket, e sokszor e 30-40 centire megnövő, 1-1,5 kg tömegű madárka akár egy hónapig is kint halászik az óceán nyílt vizén, de ilyenkor tavasszal minden este hazajön, feltotyog a meredek parton, ahová én nembiztos, hogy fel tudnák mászni, a földbe kis barlangot váj, majd itt 39 napig felváltva kotlik a két szülő! Néztem a hatalmas hullámokat, ahogy neki csapodnak a sziklafalnak, és elgondolkoztam azon, hogy milyen nehéz ennek az állatnak az élete! Minden hajnalban elindul, jó korán, hogy a ragadozok megjelenése előtt kint legyen a nyílt vízen, beúszik az óceánba 8-10 kilométert, összefog annyi halat amennyit csak tud, és jön dacolva hullámveréssel, minden veszéllyel, piciny kis lábain felmászik a hegyre, hogy enni hozzon a kicsinyeinek! Ez az ő léte, és teszi ezt nap mind nap, míg élet van benne!! 

Mindazt mit Isten tőlem kér, e kis pingvin kitartó hősiességével tegyem meg én is! Azt a munkát, feladatot, mit nagylelkűen, fiatal koromban felvállaltam nap mind nap hűségesen vigyem jó végre! Döntéseimet, ígéreteimet, fogadalmaimat tartsam meg, ne engedjem el annak a kezét akit a jó Isten rám bízott, akivel együtt indultam el az örök élet útján!! Hűségesen végezzem állapotbeli kötelességeimet egy kis pingvin kitartásával!

A jóban kitartva,  mindhalálig, 

Csaba t. 

Kép: A kék pingvin, más néven törpe pingvin (Eudyptula minor) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak(Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjábatartozó faj.[1] Maori nyelven ezt a kismadarat, kororā-nak nevezik. 

Bővebben a Kék pingvinekről itt olvasgatnak : Kék_pingvin

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.” 

Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”  

Lk 18,1-8

Anyánk az Egyház azt szeretné, ha ilyenkor a liturgikus év végén leüljünk és elgondolkodjunk el az idő múlásán!! Mennyi telt el az élet nevű nagy játékból, és vajon még mennyi van hátra?? Sikerült a mulandó javakból örök értékeket, kincseket gyűjtenem, olyant ami megmarad az örök életre?? Ha most Teremtőm a nevemen szólítva magához hívna, mit tudnák felmutatni büszke örömmel!?

Sokan azt tartják, hogy nem érdemes célokat megfogalmazni, küzdeni, beszélni mert úgy is fölösleges! Közel öt évvel ezelőtt voltam Ausztráliában, sokat beszéltem a gyermekeinkről, az élet melletti döntésről, imádkoztunk, gyermekáldásért és lám egy fiatal pár vállalta a harmadik gyermeket! A képen mosolygó kis Emese betöltötte a negyedik élet évét és megmutatta a lakásuktól nem messze lévő Botanikuskertet! Elmentünk a madárleshez, gyönyörködtünk a szebbnél szebb virágokban, de a legnagyobb szenzáció a kiskacsák mellett a tóban fürdő "Ricsi" volt! Emese így nevezi ő a hosszú nyakú teknősbékát!!

Itt Ausztráliában minden nagyra nő, az itteni kardvirág alatt, lehet bújocskázni, Emesével próbáltunk elbújni, na de az apukája nem csak felfedezett, de le is fényképezett bennünket! Számomra nagy öröm minden egyes gyermek, gyakran mondogatom, hogy én minden pénzemet gyerekbőrben szeretném tartani, arra bíztatlak benneteket is, hogy szeressétek a gyermekeket! Nekünk Krisztus nem a végső dolgoktól való félelmet adta, hanem az élet szolgálatának a parancsát!! Döntsetek amíg lehet az élet mellett, minden cselekedeteteknek, lépéseteknek a végső célja legyen a ti gyermeketek, unokátok, mert aki az élet mellett dönt, az Isten mellett dönt, hisz maga Jézus Krisztus mondta, én vagyok az út, az igazság és az élet!! Jn 14,6

Szeretettel,

Csaba t. 

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Lk 17,26-37

Újból és újból rácsodálkozom a látható világban feltündöklő Teremtő végtelen erejére, jóságára, bölcsességére! Bármerre is nézek, akár az élőlények világába, akár a csillagok végtelenbe nyúló világába, azt látom, hogy a legparányibb részlet is csodálatosan ki van gondolva, minden mindennel összefügg, jó látni ahogy sejtekből, molekulákból, atomokból és annál is parányibb részekből felépülő kozmoszunk működik! 

Hiszek a holnapban, hiszem, hogy ha verejtékezve, vajúdva, vérezve is, de újjá fog születni újból és újból mennyei Atyánk szeretett gyermeke, az ember! Lelkembe nézek, Istenem elé térdelek és azt érzem, hogy én a porszem, a kibontakozó élet prófétája kell, hogy legyek! Hiszem, hogy minden gond, baj, nehézség ellenére, nekünk Isten botladozó papjainak az a hivatásunk, hogy újból és újból magasba emeljük a remény zászlaját, hirdetve Megváltónk vigasztaló üzenetét: Ne féljetek, én legyőztem a halált! 

Mennyei Atyánk kezébe kapaszkodva, az életet szolgálva, 

Csaba t. 

Kép: Párzó Kakaduk

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: ,,Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ,,Íme itt van,'' vagy ,,Amott''. Mert az Isten országa köztetek van.'' A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: ,,Íme, itt van'', ,,íme, ott van''; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

Lk 17,20-25

Mennyi hála van bennem? Mindazért mit kaptam, ami vagyok, tudok-e megelégedett szívvel köszönetet mondani?! Itt Ausztráliában egy kedves nagyszalontai hölgy, életét egy természetvédelmi alapítvány szolgálatára szentelte, az ő meghívására eljutottam egy koala központba. Itt készítettem a csatolt kis filmet erről az aranyos jószágról, melynek semmi köze nincs a medvéhez, csak az ország első fehér telepesei tévesen így nevezték! A koala (Phascolarctos cinereus) Ausztráliában őshonos erszényes, növényevő állat, a koalafélék családjának egyedüli élő képviselője. A koala szó a katang bennszülött nép nyelvéből származik, jelentése „nem ivó”.

Néztem ezt a kis szőrcsomót, aki amúgy a legmelegebb bundát hordja itt ahol hó sohasem hull, és Isten gondoskodó jóságáról gondolkodtam! Ez az állat csak bizonyos eukaliptusz fajták levelét fogyassza, ebből nyeri a vizet, a kevéske energiát, mely számára csak napi négy óra ébrenléthez elégséges. A rostos kemény levelek emésztéséhez 10 nap szükséges, mialatt fent az ágak hegyén képes egy helyben napi húsz órát is aludni a gyér árnyékban! 

Isten gondoskodó jósága mindannyiunknak kijelölte az útját az életben! Egy - egy élőlénynek mennyivel másabb sorsa van, mint nekünk embereknek, és mégis szemmel láthatóan jókedvűek, vidámak, csendben élik a maguk egyszerű életüket! Én mennyire tudom elfogadni mindazt, mit a gondviselés jónak látott nekem felkínálni? Van bennem hála és köszönet mikor sokszor oly ízletes, finoman elkészített táplálékoktól roskadó asztal mellé leülök?! Próbáltam megenni egy eukaliptuszfa levelét, de mit is mondjak, nem jött be a kis koala étrendje, egyetlen levelet sem tudtam elfogyasztani!

Úgy gondolom, hogy nem csak azért kellene hálát adnunk ha valami súlyos betegségből meggyógyulunk, hanem életünk minden percében ott kellene nyíljon a boldog köszönet virága! Az öröm, a hála kellene legyen a mi mindennapi ruhánk, viseletünk, arról ismerjenek fel bennünket keresztényeket, hogy jókedvű örömmel dicsőítjük a mi szerető mennyei Atyánkat! Nap mint nap munkánkat végezve térjünk vissza hálatelt szívvel Megváltónkhoz Jézus Krisztushoz, és imádságos szeretettel dicsőítsük Istent!

Hálatelt szívvel!

Szeretettel, 

Csaba t.

Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!’’ Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!’’ [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?’’ Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.’’

Lk 17,11-19

Sydneybe elmentünk a helybeli Botanikus kertbe!! Rácsodálkoztunk a szebbnél szebb növényekre, bokrokra, fákra! Mindenik, más, csodálatos, a beléje irt törvények szerint teszi a maga kötelességét, növekszik színpompás szépségében virtit, virágot bont, gyümölcsöt termel, elnyílik, csendben földrehull, majd elporlad!! Mihaszna szolgaként teszi mindenik a maga dolgát, nem vár el tapsot, fizetést, hálát, egyszerűen él, míg ellnem pusztul!!

Mennyi szín, forma, szemet gyönyörköttető szépség, csak úgy ragyog csendben Isten drága ege alatt!! Milyen jó lenne tanulni a növényektől, virágoktól és gyökeret eresztve a földbe, növekedve átölelni a kék eget, hirdetni teremtő Istenünk nagyságát! Aztán majd, ha eljön az idő szelíden lehullva átadni a teret az utánunk jövőknek, hadd hirdessék ők is, tarka színeikkel, formáikkal a maguk módján  Isten irántunk való végtelen szeretetét!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:  Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

Lk 17,7-10

„Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.” Lk 17,6

Sydneyben eljutottam az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeumba, itt található például a 19. századi James Craig vitorlás hajót, illetve James Cook kapitány Endeavor hajójának eredeti nagyságú replikáját is. 

Minden fiú olvasmányaiban feltűnnek a hajók, a kalandos hajóutakról szóló történetek!! A képen is látható fából készült, vitorlás  hajó - a múzeum adatai szerint - 12-szer kerülte meg a földet! mennyi hit kellett ahoz hogy hosszú hónapokon, éveken keresztülan magányos, mobil internet kapcsolat nélküli átkelj a végtelen  óceánon?  Mennyi vihart, nehézséget ért meg ez a vén teknő, mely most szépen felújítva, lelakozva ring az öböl békés vizén, míg a társai csendben nyugszanak a hullám sírjaikban!? Álltam a patinás szép vitorlások előtt és azon gondolkodtam, hogy vajon a mai ember hite, vállalkozás kedve, teherbírási ereje, kitartása, szívóssága elődeinkkel összemérhető-e??

Számomra ez a múzeum látogatása, a kiállított tárgyakon túl, a mindenre vállalkozó férfi erő, az életveszélyes nehézségekben megmutatkozó bátorság, a természet határait szétfeszítő ember nagyság titkaiba való bepillantás is volt!! Megcsodáltam a tervező, bölcs mérnöki munkát, melyet a fa, a vasérc megmunkálásához mesteri szinten értő emberek pontosan ki is viteleztek, természetes anyagokból készült kötelekkel, vitorlákkal felszereltek, majd Isten gondviselő jóságában bizva, élő reménnyel a fedélzeten útnak is indítottak ismeretlen földek felé!!  Lehet, hogy ezek a tengerészek ittak, számunkra elképzelhetetlen bűnöket követtek el, de a nehézségekben is helytállva, kemény kitartó teherbírással ezeket a kézzel épített bárkákat a világ óceánjainak háborgó vizén, a messzi földrészek kikötőjébe biztonságosan elvezették és ez olyan érték  ami előtt a fejemet tisztelettel meghajtom!!

Adná az Isten, hogy a XXI század embere is e kor lehetetlennek tűnő feladatait  ilyen elszánt, szívos híttel, bátorsággal, találékonysággal megtudja oldani!! 

Tisztelettel, 

Csaba t.

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:

„Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!

Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”

Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!”

Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”

Lukács 17, 1-6

Nem csak pénzt adhatsz Istennek, hanem önmagadból, idődből is adhatsz szeretettel Teremtődnek!! Két rohanás között előveszed a rózsafüzéredet és csendben elmondasz egy imát, vagy elolvasol egy szentírási részt, esetleg beülsz egy templomba az oltáriszentség elé, akkor igazából Teremtődnek adtál ajándékot abból ami számodra a legdrágább, néhány percet az életedből!! 

Néhány fiatallal beszéltem, ők már voltak az Alapítványunknál önkéntesek!! Életükből pár napot, hetet az árváknak, és az árvák által Krisztusnak adtak!! Hiszem, hogy Krisztus nem az ajándék idő alatt elvégzett munka értékét nézi, lehet, hogy erőfeszítésed, csak két garast ér, de megvagyok győződve, ha nagylelkűen adsz, akkor az Isten előtt drága kincs minden perced, és megmarad az örök életre!! 

Merjünk önkéntes szolgálatot vállalni, akarjunk időt, energiát ajándékozni annak akitől mindazt amik vagyunk, s amit birtokoltunk ajándékba kaptunk!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Ildikó Németországból, sokszor sokat volt önkéntes nálunk, Isten fizesse!!

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” 

Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”  

Mk 12,38-44