Napi evangélium

Jézus "...gyümölcsöt keresett rajta, " Lk 13,1

Öröm látni ezt a kedves lányt aki felkészült a szentmisére ministrálni, szolgálni akar, s most nyugodtan várja, hogy megszólaljon a szertartás kezdetét jelző csengő! Csodálom azokat a gyermekeinket, akik rendszeresen eljárnak ministrálni, éveken keresztül életükből hetente 1-2 órát a jó Istennek adnak csak úgy ingyen, mert jó dolog jónak lenni, jó dolog jót tenni, jó dolog a szolgáló szeretet szép gyümölcsét megteremni! 

A mai ember mindenért fizetést vár el, pragmatikussá vált és azt hiszi, hogy csak pénzben átszámolható sikerekért érdemes élni! Sajnos sokaknak csak a nyereségük maximalizálása az egyetlen elfogadható cél ezen a földön! Megéri, nem éri meg? Ez a fundamentális kérdés az egyetlen iránytű, mely alapján az önző ember tájékozódik a mindennapi életben! A kapzsi gondolkodás, az önzés gyilkos zsákutca, világunk pusztulásához vezet, ez nem Jézus Krisztus útja! 

Jézus azt kéri, hogy "Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Mt 5,48 Felteheted a kérdést, hogy milyen a mi mennyei Atyánk? "Isten felkelti napját gonoszakra és jókra egyaránt." Mt 5, 45 Isten szereti, gondviselő jóságával létben tartja a jókat, a gonoszakat ugyanúgy! Isten a szabad akarattal megáldott embert ingyen szereti! Igazából mindaz mi érték az életünkben, maga a létünk, egészségünk, szép családunk, talentumaink, minden, minden Isten ingyenes ajándéka! Egy-egy jó barát, előttünk váratlanul szélesre táruló ajtó, egy távolba vezető új lehetőség, minden, de minden Isten drága ajándéka! Drága szülőföldünk, melynek forrásából szádhoz emelhetsz egy pohár friss vizet, vagy a nyár hevében egy érett, ropogós alma melybe beleharaphatsz, vagy a zamatos szőlőfürt, minden ajándék, akárcsak az a szál virág mit egy szerelmes fiatal ragyogó arccal átnyújt neked! Igen, Isten csodaszép gyümölcsökkel ajándékoz meg bennünket, melyeket mi gond nélkül elfogadunk! Álljak meg egy pillanatra és gondolkozzak el, vajon én milyen gyümölcsöt teremtem ezidáig gondviselő Istenem iránti szeretetből?! Vajon én tudok Istenemnek vagy testvéreimnek csak úgy egy órát szeretetből odaajándékozni? Teremtőm az én életemben ha a szeretet gyümölcseit keresi, vajon mit talál?

Gyertek, teremjük a szeretet szép gyümölcseit gondviselő Istenünknek! 

A jó cselekedet tiszta örömével,

Csaba t. 

Kép: Gyergyószentmiklósi templomban a Szent Anna gyermekvédelmi otthon fiatal lakója ministrálásra készül.

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” 

Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.” 

Lk 13,1-9

"Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel?" Lk 12, 54

Mennyire figyelünk a történelmi idők jeleire?! Európa, saját jövőjét megjósolhatja ha figyelmesen meghallgatja a keleti keresztényeket! Vagy megtérünk és összefogunk, vagy az ők vértanú sorsára jutunk mondják a kopt, a káld, az asszír és a többi mártír sorsú keresztények! 

Tisztelettel kérem, hogy elöljáróink hívják meg a keleti keresztény egyházak vezetőit, történészeit, hogy ők maguk hitelesen mondják el népük szenvedéseit, egyházuk kálváriáját, véres sorsát! Kairóban ott van a mártírok múzeuma, hol sok-sok, napjainkban erőszakos halált halt keresztény emlékét őrzik! Ők nem a múlt vértanúi hanem a mi kortársaink, egyetlen bűnük az volt, hogy szabad lélekkel nem álltak be Mohamed próféta követői közé!   

A kommunizmus vagy a fasizmus is reális veszély volt, mégis sokan az elején megértőek voltak vele szemben, annak pusztító erejére csak idővel jöttek rá, milliók halála után! Ma ugyanilyen mértékű veszéllyel áll szembe Európa népe! Érdemes elolvasni a csatolt írást, és elgondolkodni az idők jelein! 

Az egyiptomi muszlimok szerint szabadon meg lehet erőszakolni a keresztény nőket

A holnapban bízva, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!”, és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!”, és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.  

Lk 12,54-59

„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!" Lk 12,49

Testvér, ne hagyd kialudni a tüzet! A gonosz lélek azt szeretné, hogy sebedet nyalogatva, önmagadat leértékelve félre állj, Isten országának építésének szép munkáját feladd! Igen, kicsik vagyunk, gyengék, bűnösök is, de mindez nem ok arra, hogy a világtól elfordulva, önző módon csak magaddal foglalkozz, magadba zárkózz! Lehet, hogy erőfeszítésedet nem értékelik, sőt félremagyarázva mindenféle rosszat rád fognak, jól szerkesztett mondatokkal, ékes szavakkal károsnak, elavultnak, rossznak neveznek téged, egyházadat, az is lehet, hogy te a kísértésnek engedve elcsúsztál, bűnökkel szennyezted be magad! Igen, mindez megtörténhet, de ennek ellenére ne ess kétségbe, ne csüggedj, kishitűen ne add fel a te álmodat, Isten adta szent feladataidat! Ne hagyd kialudni a tüzet!! Bűnbánó szívvel állj talpra, emeld magasba Krisztus Urunk zászlaját és menj tovább! A sötét éjszakában rakd testvér a tüzet, hadd lobogjon a láng, ragyogja be sárból, fényből született világunkat!

Krisztus nagypénteki keresztútja adjon erőt az előttünk tornyosodó, következő emelkedőhöz!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”

Lk 12,49-53

Tanuljunk Urunkra várni a vadcseresznyefától! Egy hét különbséggel készítettem a két képet! A jobb oldali diófa aranysárga, a bal oldalon lévő vadcseresznye zöld! Eltelt egy hét, és a diófa aranysárga ruhája megfakult, összetöpörödött, elfeketedett, a vadcseresznye levelei öltöznek őszi pompába, hogy néhány nap múlva a hideg ősz őt is megfossza minden varázslatától!

Engem a napok pergésének az egymásutáni megélése, a változásban való változatlan jelenlét lepett meg! Semmi sem állandó, semmi sem örök, de a fák ennek ellenére a múló percnek, minden röpke pillanatnak megadják a módját! Nekiöltöznek a tavaszi zsongásnak, a gyümölcstermés kemény feladatának, de a kérlelhetetlen elmúlásnak is! Oly rövid időre is egész lombkoronájukat ünneplőbe öltöztetik! Arra a néhány napra is komolyan venni a létezést, gyönyörű átéléssel megélik annak minden gyors lábon tovatűnő pillanatát!

Az életszentség is valahogy ilyen! Azt ami éppen jön, az ajtónkon kopogtató jelent kell szeretettel fogadni, szépen, szentül megélni! Nem őrizgetni kell a múlt pompáját, bambán trónolni az elért eredményeken, a vélt vagy valós dicsőség sallangjával dicsekedni, hanem a mát, akár az érett férfikort vagy a megfáradó idős kórba hajló napokat kell bölcsen, tudatosan fogadni, szépen megélni! 

Isten nem szereti a monoton változatlanságot! A Jézusra váró állandó készenlét minden nap mást jelent! Mindennap újból fel kell élesztenünk a lángot akárcsak az okos szüzek a lámpásukat, újból és újból meg kell fogalmazzuk a szakadatlanul változó mában az örök létünk forgatókönyvének újabb gyönyörű lapjait!

A várakozás forgatagában, 

Csaba t.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.  

Lk 12,35-38

"Jézus beszélt tanítványaihoz:" Lk 12,8

Jézus beszél a tanítványaival. A napokban jelent meg egy felmérés, mely szerint a szülő gyerekével napi átlag nyolc percet beszél! Döbbenetes! A szeretetünk fokmérője, hogy mennyit vagyunk együtt, mennyi időt beszélünk egymással! Ne hazudjunk se magunknak se másnak, mert a köztünk lévő szeretet mértékegysége a perc, a másikra figyelő őszinte párbeszéd ideje! 

A rajtunk kívül álló kapzsi emberek addig duruzsolnak, hogy keresd meg, vedd meg, vidd haza, dobd ki  majd kezd elölről! Ezer irányból jön ez a hatalmas nyomás addig, míg mi el is hisszük! Dolgozunk, termelünk, fogyasztunk, szemetelünk, de élni, beszélgetni, egyszóval szeretni és szeretve lenni, na erre már nincs se időnk, se türelmünk, se erőnk! 

Jézus együtt van a tanítványaival, mindenhová magával viszi őket és sokat, sokat beszélgetnek! Tegyünk meg mindent, hogy a 8 percből legyen 80-180 perc. Mindazt az értéket, mit szüleinktől, nagyszüleinktől tanultunk, a régi fényképeket nézegetve adjuk át gyermekeinknek! A csodálatos őszben útra kelve, bokáig, térdig gázolva a lehulló levelekben kergetőzzünk, sétáljunk és közbe sokat, sokat beszélgessünk, legyen e szép hétvégének a házi feladata!

Holnap, okt. 21-én, a déli szentmisét nem Déváról, hanem a csíksomlyói kápolnából fogjuk közvetíteni, melyre nagy szeretettel meghívom akár testben, akár virtuálisan a www.magnificat.ro oldalon keresztül a testvéreimet! Gyertek beszélgessünk Istenünkkel,  jó testvérekként együtt, a szentmise áldozatban. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Zarándok úton a Marosfőre!

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.  

Lk 12,8-12

Krisztus nem csak maga jár a szolgáló szeretet útján, hanem szét akarja törni az önzőségünk ketrecét, felszabadítva bennünket is rá akar vezetni erre a keskeny, sokszor meredek, de semmi máshoz nem hasonlítható, tiszta boldogságokon keresztül vezető, az örök életbe torkolló útra! 

1982. nyarán elmentem meglátogatni a csíksomlyói árvaházban lakó gyerekeket! Akkoriban elég gyakran járogattam a kegytemplom mögött lévő állami árvaházba. Szép, nyári vasárnap délután volt, megkérdeztem a gyerekeket, hogy jönnek-e moziba?! Kórusban mondták IGEN, majd bevallották, hogy ők soha nem jártak még ott! Elindultam, hogy elkéreztessék három - négy gyereket, de mire az engedély meglett, már heten voltak! Sebaj, a bányában dolgoztam, volt pénzem, és így elindultunk Csíkszeredába, a Székútján lefelé! Volt nagy mondás, csacsogás, egymást érték a kérdések, mindenki a kezemet akarta fogni! A filmjegyek megvásárlása után még volt egy órácskánk, így beültünk a "Toszkába", akkoriban az volt Csíkszereda menő cukrászdája! Több ismerősöm is ott ücsörgött egy - egy csinos lánnyal, mindenki csodálkozott rajtunk. Meg is jegyezték, hogy a gyerekek jók törpének, de én a 10 centis szakállammal, Hófehérkének rém ronda vagyok! Engem különösen nem zavart az emberek megjegyzése, mert a gyerekek pillanatnyi nyugtot sem hagytak, mindenre rácsodálkozva csacsogtak, beszéltek egyszerre, de mindenik legfőképpen azt szerette volna, hogy én is kóstoljam meg az ő rétes tésztáját, mert az a legfinomabb! Végül elfogyott a sütemény, mi meg egy tasak cukorkával elindultunk a főtéren a mozi felé. Az én jókedvű törpéim minden szembejövő gyereket lármás örömmel leszólítottak, kínálgatták a filmnézés mellé vásárolt édességgel. Hihetetlen volt látni ezt a hatalmas életkedvet, jóságot, szeretetet, mi ezekből az árvaházi gyerekekből áradt! 

Aztán kacagva, örömmel kivárva a sorunkat mi is beültünk a moziba. Lett nagy gond, mert mindenki mellém szeretett volna ülni! Én voltam a felnőtt, így salamoni döntéssel a két legkisebb ült hozzám a legközelebb, a többiek kicsit duzzogva leültek melléjük! A gyerekek láttak már televíziót, szini előadást, de filmet nem. Sehogy sem értették, hogy egy vásznon, hogy lesz mozi, én meg a magam 25 évével nagy okosan, persze csendben, hogy másokat ne zavarjunk, próbáltam elmondani a filmiparral kapcsolatos minden tudásomat. Sokáig beszéltem, mert rájöttem, hogy itt csak akkor lesz csend, ha én valami okosat mondok a gyermekeknek, különben ők kezdenek el beszélni szokás szerint egyszerre, amitől a hangerő fokozatosan felerősödik, és ezt a körülöttünk ülök arckifejezéséből világosan láttam, hogy nem helyeslik! 

Elkezdődött a film! Belovagolt a vásznon Zorró egy csodálatos fekete lovon, egy még csodálatosabb naplementében! Akkoriban Erdélyben a film még nem volt színes, a műveket fehér feketében, az eredeti nyelven csodálhattuk és a kép alatt szakadozva jött a román fordítás, felénk a szinkrontolmács még nem volt divatban. Mit mondott? Mit válaszolt? Én pillanatok alatt elkezdtem szinkronizálni a kor legfőbb férfiideálját, aki mivel forradalmár volt, jól bele is fért a kor  kommunista ideológiájába, de az én rögtönzött fordításom már nem fért bele a nézők filmnézéssel kapcsolatos elképzeléseikbe. Hátulról jött ismételt "vállveregetések" meggyőztek engem, hogy jobb csendben csodálni ahogyan minden gaz porul jár Zorró kardjának hegyétől! Ki akar balhét? Elcsendesedtem, de az  én kis hangyabolyom megelevenedett, nem elég, hogy mindenki félt a sötétben, ezért a kezemet akarta fogni, de a gyerekek egytől egyig öntudatosan, akár a focimeccs rádiós bemondói elkezdték kommentálni a látottakat!  Ez azért sokkal nagyobb galibát okozott a nézőkben, mint az én szinkrontolmácsolásom, így az előbbi vállveregető nagydarab ember elég hamar békülékeny hangnemben újból vállon veregetett és így szólt: fordítsa a gyerekeknek a filmet csak legyenek már csendben, mert kivezettetem a teremből! Átszerveztük az ülésrendet egy szenvedélyes párbaj végén, a két kicsi az ölembe ült, a többiek meg egész közel bújtak hozzám és én elkezdtem csendben fordítani a látottakat! Bevallom, igyekeztem betartani a nagydarab széplelkű filmnéző kérését, de ennek ellenére elmondhatom, hogy bár sokfelé, sokaknak tartottam előadást, de beszédeim közben egész életem során annyi pisszegést, nyomdafestéket nehezen vagy egyáltalán nem tűrő beszólást nem kaptam, mint abban a röpke egy órában!  

Véget ért a film, sűrű bocsánatkérések közepette, irulva - pirulva felálltunk és elkezdtem terelgetni hazafelé a "gyerekeimet"! A hosszú út egyáltalán nem volt hosszú, mert akárcsak egy jó hokimeccs végén, újból és újból megbeszéltük a jó jeleneteket, hogy annak az aljas, pimasz alaknak mennyi esélye volt a forradalom zászlaját a jenkikkel szemben magasba emelő főhőssel szemben!? Semennyi! Na ugye én megmondtam, de én még hamarább megmondtam! Na ki mondta meg hamarább? Körülbelül ilyen stílusban folyt a filmkritika! Mondanom sem kell, hogy nem értünk a mű elemzésének a közepéig sem, amikor a napot lezárva, nyikorogva megnyílt előttünk az árvaház nehéz ajtaja! Viharos búcsúzkodás kezdődött, én a gyerekek könnyes szemeibe nézve ezerszer megígértem, hogy újból elfogok jönni értük,  majd a kapus bácsi gondjaira bíztam az  "árváimat" és elindultam hazafelé! 

A csíksomlyói kegytemplom még nyitva volt, így betértem a Szűzanyához! Térdeltem az oltár előtt, szívem csordultig volt örömmel, potyogtak a könnyeim. Talán akkor éreztem meg úgy igazából, hogy milyen jó jónak lenni, milyen jó a Jézus Krisztus által mutatott szolgáló szeretet útján járni! Világosan láttam, hogy a gyerekekre figyelni, őket felelősen szolgáló szeretettel kísérni nem egyszerű, nem olcsó mulatság, nem is számíthatok az emberek szimpátiájára, sőt sokszor az őket érő ítélet engem is sújtani fog, mégis az elmúlt 25 évben a legtöbb igazi örömet hozta az életembe! Jézus nem vásári lim - lomot kínál fel számunkra a kisebbeket szolgáló szeretet parancsában, hanem magát az életet! Biztos, hogy semmi mással nem hasonlítható össze az az egyszerű, tiszta, evangéliumi öröm amit a gyermekek között megízleltem azon a szép nyári délutánon, és az is biztos, hogy ezekből az egyszerű örömökből hajtott ki az én egész papi életem! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Fiaimmal, lányaimmal Gyergyószárhegyen Tatárdombi Tanévkezdőn

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” 

Lk 10,1-9

Négy "jaj"! Jézus a korabeli elöljáróknak a szemébe nézve mondja: „Jaj nektek, farizeusok! ... Jaj nektek is, törvénytudók! ”  

A bűnöst meg kell inteni, az Ószövetség prófétáinak legfontosabb küldetése éppen a bűnösök figyelmeztetése volt! Isten nem akarja a bűnösök halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjenek és békében éljenek! Gondoljunk csak Jónás prófétára és Ninive nagyváros lakóira! Egészen biztos, hogy Jézus is azt akarja, hogy a korabeli elöljárók, a nép vénei, a farizeusok, az írástudók is megtérjenek és ezáltal bőségben életük legyen! 

A keresztény ember számára egyik legnehezebb feladat, a szeretet útjáról letért testvéreink megintése! A kapzsi, , parázna, hatalmat, vagyont gyűjtő embereket nehéz megszólítani! Nehéz testvérünk szemébe nézni és nyugodtan megkérdezni, hogy neked erre vagy arra valóban szükséged van? Vajon ez vagy az a lépés téged, - de öszintén, - boldoggá tesz? 

A bűn a legnagyobb zsarnok, diktátor ami az életünkbe költözhet! A legnagyobb jó mit a testvérünkkel tehetünk, ha felszabadítjuk őt a bűnös vágyak uralma alól! Jézus megváltásának ez a lényege! Ő végtelen irgalommal felszabadít a szeretetre, a tiszta, becsületes, szabad életre! Nekünk, Isten képére és hasonlatosságára született embereknek is ez a feladatunk, gyöngéd szeretettel merjünk "jaj"-t mondani a bűn útjára tévedt testvéreinknek! Gyógyító, irgalmas szeretettel segítsünk nekik újjászületni, ugyanúgy ahogyan Jézus tette Nikodémussal, az öreg farizeussal!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Minek látszik, és valójában mi is a bűn?

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”  

Lk 11,42-46

"Adjátok oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”   Lk 11,41

Körülnézek a szobámban és elszégyellem magamat: az évek alatt mennyi lim - lom lopakodott, settenkedett be észrevétlenül a közvetlen életterembe. Szerzetes vagyok, szegénységi fogadalmat tettem, nem járok vásárolni, és mégis innen - onnan, az évek hullámverésében ártérré változott az otthonom, egymásra rakódnak a tárgyak, hogy csendes mementóként porosodjanak körülöttem. Szép, értékes könyvek, pl. Ady összes költeménye, de ha verset akarok olvasni, beírom a keresőbe és már ott van előttem a költemény! A kötetek, lemezek, kazetták, CD-ék, ruhák igazából testet öltött emlékek, fogják a port, és engem is visszafognak a bátor repüléstől! Odaadnám a rászorulóknak, de erre a sok lim - lomra senki nem szorul rá, nekem múlt, a bolhapiacon csak filléres kacat!

Az önként vállalt lemondás, a szegénység Úrnőjének a szolgálata szabadság, Isten drága ajándéka! A degeszre tömött hátizsák az utadat nem csak felébe vágja, de verejtékes vergődéssé is teszi napjaidat, lépéseid helyben topogás, cuppogás a ragacsos sárba! 

A Mester, Jézus Krisztus, s a tanítványa Szent Ferenc a példaképem, úgy tettek mérhetetlenül gazdaggá, hogy semmi anyagi kincset nem gyűjtöttek, nem hagytak ránk! Mert ami igazán érték, annak nincsen értéke a piacon!

Imádkozom: Szegénység Úrnő, fedd fel csodaszép arcodat a XXI. század embere előtt is, hogy a harácsoló, bírvágytól űzött világunk megnyugodjon, s ne olyan kincseket gyűjtsünk mit a moly szétrág és a rozsda megemészt, hanem olyanokat, melyek megmaradnak az örök életre!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Nagyszalontai gyerekeink Szent Ferenc életét mutatják be az árkosi anyaotthon udvarán.

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”  

Lk 11,37-41

Hallani és meg is tartani Jézus Krisztus tanítását!! Sokan hallgatjuk az Evangéliumot, tanuljuk a teológiát, de életre is váltjuk Mesterünk tanítását!! Ma induljak el, és lépjek rá a boldogság útjára!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Zarándoklaton Marosfőn, boldog emlékű Ébner atya házánál

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”  

Lk 11,27-28

„Uram, taníts meg minket imádkozni." Lk 11,1 Jézus imáját több evangélista is lejegyezte. Mi a Szent Máté Evangéliumában lévő Miatyánkot szoktuk imádkozni

(Mát. 6.9-13)

Csendesen mondjuk el az Úr imáját, és elmélkedjünk el e pár soron!

Az első ami feltűnik, az az, hogy Jézus nem azt mondja, hogy üljetek le, csendesítsétek el lelketeket, meditáljatok valami szép gondolaton és nyugodt békében érezzétek jól magatokat, hanem "mondhatni" jelszavakat fogalmaz meg, feladatokat tűz ki, határozottan úgy érzem, hogy a Mester ebben az imában munkát ad! A nagy kérdés, hogy kinek szólnak ezek a feladatok? Ki által szenteltessék meg a "te neved"? Ki által jöjjön el a "te országod"? Ki által legyen meg teremtő Istenünk szent akarata? Biztos vagyok benne, hogy Jézus számunkra fogalmazza meg a célokat, a munkát, az elvégzendő feladatokat!

Azt látjuk, hogy Isten nem magányos harcos, Ő szeretne minden munkájában társra találni bennünk! A megváltás művébe bevonja Máriát, Szent Józsefet, és angyalait küldi a pásztorokhoz, hogy ők is jöjjenek, kis ajándékaikkal járuljanak hozzá a megváltás nagy művéhez! Csillagot rak az égre, hogy a napkeleti bölcsek Betlehembe találjanak, hogy jó szándékú ajándékaik által gondoskodhasson a szentcsaládról! Jézus csapatot szervez,12 apostol, 72 tanítvány, és nincs megállás, a Mester mindenkit hív, mert: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés." Mt 9,35

A keresztény ima ezen a földön nem a célba ért ember hátradőlése, boldog lebegése a semmiben, egy rózsaszín nirvána! Jézus imái is tele vannak élettel, akcióval, cselekvéssel! Az imádkozó ember a mindmáig munkálkodó aratás Ura elé térdel, ki Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek, és az összes prófétának mindenkinek munkát, feladatot adott! Természetes, hogy Jézus elviszi a tanítványait is pihenni egy magányos helyre, de ugyanakkor arra biztat, hogy imáinkban is : "Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába." Mt 9,35

Számomra az ima, Istennel való örömteli, békés munkamegbeszélés! Ő a jó pásztor, én a pulikutya, ő a mérnök és én mellette a munkás! Az imádság csendje számomra a tervek, az álmok szövése, azok megvitatása, diadalmas felkészülés egy - egy újabb feladatra! Természetesen hogy ezt a teremtő, alkotó munkát pulzálva beragyogja a hetedik nap, mikor a jól végzett munka édes izével a szánkban hátradőlhetünk, s gyönyörködhetünk a közös műbe, mit a világot szakadatlanul tovább teremtő Isten, a mi mennyei Atyánk az ő gyermekeivel alkot! 

Számomra az ima, egy dinamikus találkozás a végtelen bölcs, erős, igazságos, irgalmas Istennel! Akinek még humorérzéke is van, aki megérti gyengeségeinket, félelmeinket és aki ügyetlen botladozásainkat látva, nem veszti el a belénk vetett bizalmát, és aki egészen biztos, hogy soha nem küldi el azt, aki az Ő szőlőjében bármilyen későn is, de munkát vállalt. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: 

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. 

Jöjjön el a te országod. 

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. 

Bocsásd meg vétkeinket,  miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. 

És ne vígy minket kísértésbe.” 

Lk 11,1-4