Napi evangélium

"Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!" Mt 25,13

Hány drága órát töltöttek a balga lányok készülődéssel, virrasztással, munkával és a végén mégis elvesztettek mindent!? Az okos szüzek, talán csak kevéssel több olajat vittek, kitartottak és célba értek!! Tartsunk ki a jóban, ne térjünk le a szeretet útjáról!! 

Imádságos szeretettel küldök olajat, a kitartáshoz, a hűséghez, az újrakezdéshez, a lobogó lánghoz! Szeretettel, Csaba t. 

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! 

Mt 25,1-13

"Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba." Mt 24,42

A mai ember a nyugodt fogyasztásra, a biztonságos kényelemre, a jólétre van berendezkedve! Sokszor ámulva nézem a gyerekeket, felnőtteket, hogy mennyire nyugodtan, gond nélkül élnek, nem gyűjtenek sem szellemi, sem lelki, de még úgymond hosszútávú piszkos anyagi értékeket sem, egyszerűen élnek egyik napról a másikra!

1658 előtt az emberek itt a Gyergyói-medencében nyugodt békében éltek, de Istennek hála virrasztottak és éberek voltak! Így ez év szeptemberében, mikor Moldva felől portyázó lovascsapatok törtek be, Szárhegy határában közel 300 gyergyó-medencei székely férfi és nő, Gábor deák vezetésével felkészülten fogadta a túlerővel szülőföldjükre törő ellenséget! Az előre megtervezett, a részleteiben is gondosan kidolgozott csata során, a székelyek közül mindössze 15-en, míg a betörő, portyázó csapatból kb. 1750-en haltak meg. Az elesett támadókat a csata helyszínén eltemették, és a keletkezett domb a Tatárdomb nevet kapta. 

Ez a domb számunkra, székely fiatalok, felnőttek számára  az éberség, a virrasztás, az élet nehézségeire való felkészülés szimbóluma is! Nem szabad naivak legyünk, gond, nehézség mindig volt és mindig lesz! Mindenki életében van vihar, zápor, megpróbáltatás, de ha életünket sziklára építjük, ha felkészülünk a mindennapi kisebb, nagyobb kihívásra, akkor életünk nem tragédiába, hanem diadalmas győzelembe fog torkollni! Az iskolaév elején évről-évre összegyűlünk, hogy imádságos szeretettel készüljünk a hosszú tanévre, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy bármennyi nehézség is van előttünk, mi együtt, egymás kezét fogva, Isten gondviselő szeretetében bízva képesek vagyunk legyőzni minden akadályt!

A Szent Ferenc Alapítvány Gyergyó-medencei otthonaiban tanuló diákok tanévnyitójára nagy-nagy szeretettel hívjuk a medence minden gyermekét, fiatalját, felnőttjét! Gyertek imádkozzunk együtt, kérjük a jó Isten áldását drága diákjainkra, bölcs tanárainkra, és a gyermekeink szüleire, családjaira, hogy a 2018-19-es tanév mindannyiunknak örömteli, eredményes, áldott legyen! 

Az idén Gyergyóalfaluból, a Domokos Kázmér Napköziotthonból indulunk 9.00 órakor gyalogos zarándoklattal, hogy 11.00 órától, a tatárdombi kápolnánál pontosan kezdhessük a szentmise áldozatot! Nagy szeretettel hívunk a gyalogos zarándoklatra, a szentmise áldozatra, majd a Tatárdombnál lévő imádságos megemlékezésre is! A liturgikus események után vár ránk a finom ebéd, és az ebéd után a sok - sok jókedvű előadás, móka, játék!

Gyertek, a tanév utolsó szombatja legyen az imádság, a jókedv, az együttgondolkodás és az együtt kacagás napja! Szeretettel, Csaba t. 

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz. 

Mt 24,42-51

Keresztelő Szent János vértanúsága

A mai ember igazságérzete nagyon fejlett! Egészen jelentéktelen kis dolgok miatt is nagyon hamar felcsattanunk, ítélkezünk, veszekedünk és sajnos hosszú évek barátságai, kapcsolatai törnek össze. Szíriai utam során, döbbenten láttam, hogy az "arab tavasz" milyen mérhetetlen pusztítást végzett az "igazság" nevében ebben az országban. Aleppó városának 5 milliós lakósságából 2 millió maradt, a többi meghalt, elmenekült a szülővárosából. A város 70%-a romokban van. Döbbenetes látni azokat a negyedeket amelyeket megmaradtak épen, festői szép épületekkel, templomokkal, parkokkal, szökőkutakkal, és ugyan ennek a városnak hajdan ugyan ilyen szép, de mára már földig rombolt részeit. Mi az igazság, kinek volt igaza? Nem tudom, csak azt tudom, hogy ez a mérhetetlen pusztítás, amit az ítélkező, háborúzó ember végez, a családjában, a társadalomban az egészen biztos nem Isten akarata!!!

Keresztelő Szent János, Jézusnak nem csak vér szerinti rokona, de barátja, előfutára, prófétája is. "Asszonyok szülöttei között, - mondja Jézus Jánosról, -nem volt nagyobb Keresztelő Jánosnál." És azt a szent embert, Heródes egy átmulatott éjszaka után, egy ledér, nő kedvéért lefejezteti.  Nagy kérdés, Jézus mit tesz az égbekiáltó bűn, az igazságtalanságot látva, tudva? Visszavonul egy magányos helyre, és több mint ötezer férfi Heródes iránti gyűlölettől, izzó haraggal utána megy és meg akarják választani Jézust igazságosztó bajnokká, királlyá. Az apostolok is a nép mellé állnak. Jézus kenyeret szaporít, enni ad az embereknek, majd bárkába parancsolja apostolait és békésen szétoszlatja a tömeget, nem áll az igazságot követelő forradalmárok élére. Őt a Mennyei Atya a Szeretet parancsával küldte a földre, és nem azért, hogy az igazságosztás bajnoka legyen. Jézus nagyon jól tudja, hogy a bűn zsoldja a halál. Ő nem azért jött, hogy elítélje Heródest vagy bárkit, hanem azért, hogy felkínálja a szabadulást a bűn uralma alól, hogy vezessen a szeretet útját bennünket. Érdemes elgondolkoznunk Jézus Krisztus magatartásán, hisz mindannyian az ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Ki vagyok én? Az igazságot kereső kérlelhetetlen bíró, vagy a szeretet evangéliumát hirdető orvos? Milyen jó lenne, ha családomban, a munkahelyemen, a társadalomban óhatatlanul meglátott igazságtalanságokat, gazságokat jó orvosként megpróbálnám gyógyítani. Természetesen ez szemléletváltást kér, türelmet, bizalmat, azt a hitet, hogy Isten selejtet nem teremt. Mennyivel másképp alakult volna Aleppó, Szíria sorsa, ha  társadalmi feszültségeket türelmes, bölcs párbeszéddel próbálták volna megoldani?

Testvérem szeretettel biztatlak, merj a mi Urunk Jézus Krisztus útjára lépni! Merd a körülötted lévő igazságtalanságokat, bűnöket meglátni, de alázattal ülj le, imádságos szeretettel keress, találj gyógymódot a bajok, bűnök orvoslására! Türelmes, kitartó párbeszéddel, érveléssel próbáld megmenteni az igazságtalan, bűnös útra tévedt testvéredet, tudva azt, hogy munkádban melletted áll az egész mennyország: "Mondom nektek, hogy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." Lukács 15, 1-10

Egy bűnös, gazságokkal szennyezett világban legyünk a szeretet bajnokai, 

Csaba t.

Kép: Két lányunk vigasztalja a kezét eltörő testvérüket a dévai gyermekvédelmi otthonunkban!

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. 

Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. 

Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,17-29

Befogadlak! Milyen szép, hogy Jézus nem csak azokat szereti akik bíznak benne, akik a háta mögött is szépeket, jókat mondanak róla, hanem az őt leszóló Nátánaeleket is! Ha jobb világot akarunk, akkor nekünk is el kell indulnunk a jézusi úton! Attól lesz jobb a világ ha jobbá tesszük, ha kiszeretjük egymásból a jót! 

Lehetséges? Nem gyöngyöket hányunk disznók elé akkor mikor rossz, mihaszna gyermekre, emberekre szeretetet, jóságot pazarlunk? Istennek hála sokszor megtapasztaltam, hogy jó jónak lenni, hogy az égő lámpásom lángját megoszthatom olyanokkal is, akik kialudt lámpásukkal a sötétben bolyongtak! Azt is megtapasztaltam, hogy a láng, mit testvéremnek adok, az én világomat is fénybe borítja, szebbé teszi, a világgal együtt engem is gazdagít!

Közel 15 évvel ezelőtt, kedves paptársam egy nyári napon egy tíz év körüli fiúval látogatott meg! A gyerekhez adott használati utasítása nagyon egyszerű volt: "Vigyáz rá, de ne engedd haza, mert otthon a faluban agyonverik"! Mitől is lesz Isten drága teremtménye az emberek szemében rossz? Az iskolában feladatokat adnak a gyermeknek, de ha nincs ki leültesse a gyermeket otthon tanulni, akkor egészen biztos, hogy izgalmasabb kint a kertben kószálni, focizni, játszani, mint tanulni! Másnap aztán az iskolában: Hol a leckéd? Miért nem tanultál? És jön is a rossz jegy! Ahol engem is kudarcok érnek, onnan ha lehet én is elhúzom a csíkot! A gyerekek is kerülik a feszültséget, ezt az iskolában lógásnak nevezik! "Nem elég, hogy nem tanulsz, még lógsz is, te ebadta kölyök?!" Felhívják az édesapát, jól összeszidják, és az apa ősi pedagógiai eszköz után nyúl, és a nadrágszíjjal jobb belátásra próbálja bírni az "ebadta gyereket"! A gyerek nem akar adós maradni, és a figyelmességet ő maga is titokban meghálálja egy kitört ablaküveggel, ezzel - azzal, és így elindul egy síkos spirálban lefelé! Hol áll meg? Vagy a karjaink között, vagy a lábunk alatt! Ez a gyermek Istennek hála a karjaim között kötött ki! Sikerült idejében elkapni, és ő megértette, hogy sokkal jobb, "menő" jónak lenni, becsületes munkából megélni, eltartani asszonyt, gyermeket, családot! Elteltek az évek és mára abból a rosszcsont gyerekből barátom, munkatársam lett, felnőtt férfi, ki két ügyes gyermekét kedves, szép feleségével neveli, megadva Istennek, államnak mindazt ami jár! Istenszerető, adófizető állampolgár, én büszke vagyok rá is, családjára is, és a mindennapi munkájára is!

Hinnünk kell, hogy Isten selejtet nem teremt! Hinnünk kell, hogy a szeretet nem jutalom, hanem orvosság! Hinnünk kell, hogy az én kis pislákoló szeretetem, jóságom, nyugodt, bölcs szavam is gyógyír, orvosság lehet! Persze tudni kell, hogy a legfinomabb levest is a benne úszkáló döglött legyek visszataszítóvá teszik! Ügyeljünk, hogy a szeretetünkben ne úszkáljanak sértő megjegyzések, leszólások, ítéletek! A kimondott ítélet, átok, a kimondott jó szó áldás, és mindkettő teremtő erővel bír! A megbélyegzés, az ítélet sebet ejt az emberen, rosszabbá tesz, a jó szó, a figyelmes kedvesség jobbá teszi az embert, és ezek olyan alapigazságok, mint a fizika törvényei! Bármennyire is hihetetlennek tűnik, hinnünk kell, hogy minden ember arra vágyik, hogy ő értékes legyen, áldássá váljon a szerettei, környezete számára, és nekünk nincs más dolgunk, mint kisebb testvérként, alázattal mindenben segítségére lenni, hogy az Isten által beléje rejtett értékek közkinccsé váljanak!   

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Nagyszalontai gyermekeink előadást tartanak a Szászvárosi gyerekeknek...

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. 

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”  

Jn 1,45-51

Menyegzős ruha! Mit jelent az a menyegzős ruha, amiről Jézus beszél? Ha megnézzük Jézus kortársait, azt látjuk, hogy ők is, akárcsak mi, tele vannak félelemmel, kishitűséggel, karrierizmussal, kapzsisággal és mindenféle emberi gyarlósággal. Gondoljunk itt akár János és Jakab apostolokra, ahogy anyukájukkal Jézusnál lobbiznak a jobb helyekért, vagy az emmauszi tanítványokra, akik magukba roskadva, kiábrándultan maguk mögött hagyják Jeruzsálemet, feladják álmaikat. De gondolhatunk a Szt. István kivégzésénél segítkező Saulra is, és a többi szentírási szereplőre. Szemmel láthatólag, nincsenek menyegzős ruhában! Az életszentség, a menyegzős ruha, a Jézussal való találkozáskor ragyog fel rajtuk. Zakeus valószínű ha nem találkozik Jézussal, nem adja vissza háromszorosát annak, amivel megkárosította az embereket. És a garadai ördöngös sem nyugodott volna meg, öltözött volna fel, ha nem találkozik Jézussal. Igen testvéreim, mi nem a magunk erejéből öltözhetünk menyegzős ruhába, bennünket is csak a Jézussal való személyes találkozás képes szentté tenni, menyegzős ruhába öltöztetni. Ezért is mondta Jézus: 'Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!" Ezért kell a jerikói vak koldussal kiabáljuk: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" 

Megváltónkkal való személyes találkozás eltörli bűneinket, megszentel bennünket, menyegzős ruhába öltöztet! Hol keressem az én Megváltómat? "Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem". Jel 3,20. Ha Krisztussal akarsz találkozni, ha azt szeretnéd, hogy menyegzős köntösben ragyogj, akkor nyisd meg egész lényedet a szívünk ajtaján kopogtató Jézus Krisztus előtt, és ő belép életedbe. Nagy Szt. Terézzel együtt ajánld föl belső várkastélyod kulcsát, hogy Megváltó Krisztusod onnan kidobja mindazt, ami bűnös, rossz, fölösleges, és az ő ízlése szerint erényekkel, jó cselekedetekkel díszítsen fel! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kolozsvári teológiát végző nagy lányunk ünneplő ruhában!! 

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. 

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! 

Mt 22,1-14

Befogadás! Isten hív az ő országának az építésére! Mindannyiunkat hív! Az Isten országa szeretetből épül! 1989-ben, Erdélyben is a kommunizmus egy hatalmas gazdasági válságba torkolt! Sok-sok ember elvesztette a munkahelyét, egész vidékeken zárt be jóformán egyszerre minden bánya, gyár, hivatal, az utak megteltek koldusokkal! Déván is a templom előtt minden szentmise végén több gyermek is kéregetve nyújtotta kezét a távozó hívek után!  Akkoriban, 1993. novemberében,  felkeresett egy édesanya, karján nyolc hónapos gyermekével. Kint az állomásban, a vároteremben - mondta sírástól elcsukló hangon - nagyon hideg van, arra kért, hadd maradjon a plébánián a gyermek: "A babát magára bíznám, én munkát keresek, és ha lesz egy kis pénzem bérelek egy lakást és eljövök akkor a lányomért, Emesének hívják!" Ezt mondta sírva, majd a kezembe tette a parányi pihegő életet! Megsimogattam a kis arcocskáját és a gyerek bátran elkapta az ujjamat és bizalommal megszorította a pici kezével! Nagyon bájos volt! Az édesanya magába roskadva elment, és én ott maradtam a templom előtt a kisbabával! 

Jöttem-mentem szerzetesi ruhámban, karjaim között a gyermekkel, mint Szent Antal a kis Jézussal, és azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak e pislákoló parányi élettel. Teljesen kilátástalannak tűnt akkor minden, nem voltak törvények, nem volt nekünk sehonnan engedélyünk a gyermekek befogadására, házunk sem volt, mert az állam által a kommunizmus alatt elvett, de akkor már üresen, romosan álló kolostorba én jógcím nélkül költöztem be az utcagyerekekkel, így magam is  hajléktalan voltam, de azt tudtam, hogy az élet szent, és ahogy Szent József igent mondott a gyermek Jézusra, ugyanúgy nekem is igent kell mondanom az életre! Igazából nem Emese volt az első befogadott gyerekünk, de talán ő volt az első kisbaba, ki előtt megnyitottuk a kolostor ajtaját. Az évek, magam sem tudom, hogy hogyan, de gyorsan teltek, szép nagylány lett a babából, tíz év körüli volt, mikor édesanyja aki addig is rendszeresen látogatta, végül magával vitte új otthonába!

A szeretet a megmaradásunk és a gyarapodásunk záloga! Egy család, egy nép gyarapodhat gyerekvállalással és befogadással is.... Hiszem és vallom, hogy a szeretet, a jóság, a figyelmesség nem csak jobbá, boldogabbá, de többé, gazdagabbá is teszi azt az embert, azt a népet, mely Megváltó Krisztusunk útjára lép! Merjünk igent mondani az életre, a gyermekáldásra, merjünk Krisztus hívására a szeretet útjára lépni! 25 év távlatában tekintve, 

Csaba t. 

Kép: sajnos akkoriban nem készültek fényképek, így egy mai babás képet osztok meg szeretettel...

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” 

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! 

Mt 20,1-16a

„Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” 

A mennyek országába, az örök életbe csak Jézus tudja az utat! Mesterünk nem csak tudja az utat, hanem Ő maga az Út és ugyanakkor Ő maga a cél is!! Nélküle senki nem üdvözülhet, mert az üdvösség szerzője maga az üdvösség!! A mennyország nem csak ajándék, hanem maga az ajándékozó! Élő személyes szeretetközösség a Szentháromság! Az üdvösség nem más, mint egy asztalhoz ülni a Végtelennel, elmerülni e kitárulkozó, befogadó szeretetközösségben.......

Szeretettel, 

Csaba t.  

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”  

Mt 19,23-30

Regnum Dei!! Augusztus 20-a, Szent István ünnepe, az Országalapitás napja számomra a legkedvesebb nemzeti ünnep! Ezen a szép napon, nem arra emlékezünk, hogy tatárral, törökkel, osztrákkal, vagy orosz fegyverekkel kellett megküzdenünk, hanem arról, hogy összefogtunk, egy asztalhoz ültünk, és együtt közösen úgy döntöttünk, hogy tündérkerté tesszük közös hazánkat, a Kárpátmedencét!! Az Országalapitásn ünnepe, a kiengesztelődés, a bizalom, az összefogás napja, a mi legfontosabb keresztény  ünnepünk!!

Jézus Krisztus nyilvános működése első napján, nem infrastukturális fejlesztésekbe kezdett, nem is pályázatokat irt a világ megváltásához szükséges tárgyi feltételek előteremtéséhez, de még templom építéséhez sem kezdett, hanem bizalommal megszólította a Jordán folyó mellett tébláboló fiatalokat!! Gyertek nézzétek meg hol lakom!! András, és János mindjárt el is mentek Jézus názáreti egyszerű otthonába!  Az internet szerint a Jordán folyótól, Názáretig, a több mint 50 kilométeres utat, 10-11 óra alatt  tehették meg a fiatal emberek!! Mi mindenről beizélgethettek útközbe? Szeretem magam elé képzelni ahogy fáradtan, porosan megérkezik a három fiatal az egyszerű, csendes Názáreti otthonba! Jézus örömmel elkurjantja magát: "Édesanyám, gyere, köszöntsd a barátaimat, ma ismerkedtünk össze, együtt fogjuk megváltani a világot! Nem készítesz valami finom vacsorát, éhesek vagyunk, mint a farkasok!!" Gondolatban üljünk mi is oda a Szent József által faragott durva asztalhoz, nézzük ahogyan Mária serteper a konyhában, készitti a finom vacsorát, közben Jézus hoz egy kancsó bort! "Gyertek öblitsük le az út porát, egészségetekre!! Aztán Jézus kifejti a nagy tervét! Elmegyünk minden emberhez, elmondjuk nekik, hogy sokkal jobb békében szeretetben együtt élni, mind bűnös, kapzsi vágyaktól vezetve háborúzni, vitatkozni, ellenségeskedni!! Elmegyünk minden emberhez és megtanítjuk a szeretet parancsát, egyszóval megváltjuk a világot!! Velem tartotok?! Az apostolok válasza határozott: Igen, megyünk, építsük veled a szeretet, a béke, a teremtő Istenünk csodálatos országát!! Közben elkészül a finom tojásrántottával Mária, jókedvvel örömmel elbeszélgetnek, és ahogyan a szentírás írja, aznap ott is aludtak Jézusnál!!

Ilyen egyszerű!! Bölcsen egymásra rakott kövekből, téglákból fal lesz, ház, otthon, haza!! A sziklára épült ház, közösség ha viharba kerül akkor is talpon marad, mert minden közösség, mely szeretetre, bizalomra épül számíthat Isten hathatós segítségére, áldására!! Szent István hitte, hogy Jézus Krisztus szeretet parancsára épülő ország fennmarad!! Ezzel a hittel megyek én is Budapestre, hogy részt vegyek nagy királyunk Országalapitási álmának megünneplésében!! Az ő álma, az ő terve az én álmom is, az én tervem is! Hiszem, ha mindannyian, kik itt a Kárpátmedencében élünk, nemzeti, vallási, világnézeti különbségeket félretéve,  türelmesen összefogunk, akkor valóban közös szülőföldünket tündérkertté tehetjük! Imádságos szeretettel ha nem csak kérjük, hogy jöjjön el Isten Országa, hanem azt bizalommal, bölcs párbeszéddel, hűséges kemény munkával építjük, akkor mindannyiunk közös otthona,  Jézus Krisztus Isten országa, Szent István király tündérkertje minden jégeső,  szél, vihar ellenére is, állni fog!!

Istentől megáldott örömünnepet kívánok a szép Kárpátmedence minden lakójának,

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. 

Mt 7,24-29

Mária "igen"-jére a második isteni személy, Jézus Krisztus emberré lett, megtestesült Betlehemben, közénk jött!! Krisztus nevében összegyűlt papok, hívek igenjére a szentmise áldozatban ugyanaz az élő Isten  oltáriszentséggé lesz, megtestesül, közénk jön!! Hisszük és valljuk, hogy ugyanaz a Isteni személy szólította meg Ábrahámot, Mózest, mint ki közénk jött Karácsony éjszakáján és aki minden szentmise áldozatban, az Eukarisztiában megjelenik! Egy és ugyanaz a végtelen, élő Szeretet fordítja felénk áldó, életet adó, jóságos arcát, melyre mi, mint minden idők hívő embere élő hittel, Istent imádó szeretettel örömmel válaszolunk!! 

 A megtestesülés nagy titkát vallva, 

Csaba t. 

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” 

Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” 

Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” 

Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.  

Jn 6,51-59

25 évvel ezelőtt fogadtuk be Déván az első gyermekeket! Mint ifjúsági lelkész, több nyári tábort, találkozót is szerveztem a fiataloknak, gyermekeknek. Nyár végén, sok sikeres rendezvény után még volt egy kevés pénzünk, és munkatársaimmal szerveztünk a plébánia körül somfordáló szegény kolduló gyerekeknek egy tábort! 25-30 gyereket fogadtunk be a plébániára, hol sok vidám, mókás programot szerveztünk... Már mindjárt az első nap egy liter samponnal és sok szappannal elmentünk a közeli folyóra, a Strigyre, ahol a piski csata is lezajlott, jól lecsutakoltuk a gyerekeket, felöltöztettük szép, tiszta ruhácskákba, és attól a perctől a sunyi, félénk kis utcagyerekekből csodálatos, vidám pajtásak lettek! Szeretetünk fényében, akár a gyümölcsfa a tavaszi napfényben, virágba borultak, kacagtak, játszódtak, gyönyörűek voltak! Jó volt velük a nyár! A tábor végén mondtam, hogy ennyi volt, véget ért a játék, puszi, lehet hazamenni! A gyerekek nagy kerek szemekkel néztek, és az egyik kislány síró hangon megszólalt: de miért nem csinálunk egy éves tábort?! Jót kacagtunk, majd egy kiadós párnaháború látszólag megoldotta a sírós hangulatot, a gyerekek elaludtak, de én csak forgolódtam az ágyamban! A gondolatok cikáztak a fejemben...miért is ne csinálnánk egy éves tábort?! .... Végül is a gyerekek a tavaly sem mentek, az idén sem fognak iskolába menni, miért ne fogadnám be, tőlünk járhatnának iskolába... Persze az is megfordult a fejemben, hogy Romániában élünk, hol mindent a hatóság kézben akar tartani, hol nincsenek törvények, de anyagi feltételek sincsenek.... Forgolódtam az ágyban és egyre világosabban azt éreztem, hogy Istennek az az akarata, hogy osszam meg a kenyeremet az éhezőkkel, fogadjuk  be az otthonunkba a gyerekeket! Másnap reggel neki is álltunk Isten akarata teljesítésének! 1993. szeptember 15-én ott álltunk 20 aranyos,  szépen megmosdatott, felöltöztetett utcagyerekkel, a legközelebbi nagy román iskola tanévnyitóján! Szülők nem voltak, de én elvittem a dévai nőszövetség tagjait, akik a szülők példájára virágot adtak ott mindenkinek! A közel kétezer gyermek, tanár nagyon boldogan hallgatta a tanévnyitó beszédeket, mi is szépen tapsoltunk, aztán az ünnepség végén odajött az iskola igazgatónője, és megkérdezte, hogy mi kik vagyunk? Mondtam, hogy a helybeli iskola magyar tagozatára iratkoztak be a gyerekek! "De itt ilyen nincs!" - mondta az igazgatónő nagy haraggal.... Szóval valahogy így indult el 25 évvel ezelőtt Déván a gyermekvédelem! Volt sok izgalom, fenyegetőzés, még sírás is, de ugye, minden jó, ha a vége jó! Azok a maszatos kis gyerekek felnőttek, adófizető állampolgárok lettek, családot alapítottak, s ma 2-3 gyerekes apukák, anyukák! Jó velük leülni és a szép régi időkről egy - egy üveg sör mellett elbeszélgetni! Igen, 1993-ban elkezdtünk élni, és ma van amiről mesélni! 

Kopogtatóknak ajtót nyitunk!!! A 25 év alatt közel hatezer gyereket fogadtunk be, közel négyezren már végeztek, kirepültek! A Szent Ferenc Alapítvány a kezdet kezdetétől egy nagy fa szeretett volna lenni, melyre az ég madarai leszállhatnak, fészket is rakhatnak az ágain, odút is vájhatnak a törzsében, és ha akarnak bármikor tovább is repülhetnek! Én nem szeretnék senki számára ketrecet, kalitkát építeni! A vér szerinti legközelebbi rokon, vagy az akire az állam a gyereket bízta, bátran megkereshet, és ha gondja van, Isten nevében írásban megkérhet, hogy fogadjuk be a gyermeket. Természetesen mi megvizsgáljuk az okokat, a gondokat, és ha a gyermek fizikai, szellemi, lelki integritása veszélyben van, akkor a gyermeket mi szeretettel befogadjuk. Természetesen, ha a gond, betegség ami miatt a gyermek hozzánk került megszűnik, akkor mi a gyermeket örömmel visszaadjuk a segítségünket kérő szülőnek, vagy a gyámnak! 

Ötről a hatra! Munkánk végtelenül egyszerű! A szülők funkcióját próbáljuk részben, vagy egészen átvállalni! Ott, ahol akár egy nagymama, nagybácsi is van, ott egyszerűbb, hétvégén, vagy vakációban meglátogatjuk, tartjuk velük a kapcsolatot! Amúgy tanév közben a mi gyerekeink is járnak óvodába, iskolába! A szorzótábla s a többi iskolai kihívás, a mi gyerekeink számára is kerülendő, a foci, a játék, egy - egy szüreti bál vagy szilveszteri buli már sokkal izgalmasabb, népszerűbb foglalkozás! Van amikor dicsérjük örömmel a gyermekeinket, van amikor szomorú szívvel ejnye - bejnyézünk akárcsak a többi szülő! Iskolaidőben főleg a tanulás tölti ki az időnket, vakációban kirándulások, táborok, nagy fürdések tarkítják az otthonaink életét! Jelenleg 83 helységben kétezer gyermekkel készülünk a 2018-19-es tanévre!

Sokak szerint a mi gyerekeink sokkal jobban ragaszkodnak egymáshoz is, de a felnőttekhez is, talán hálásabbak is ha valamit kapnak, mint a vér szerinti szülőknél felnövő gyermekek! Egy tény, egy súlyos betegség után mi magunk is sokkal jobban értékeljük az egészségünket, mint akkor, amikor minden jól ment!  A gyermekek is mielőtt hozzánk kerülnek, keresztülmennek egy rövidebb, hosszabb létbizonytalanságon. Így természetes, hogy egy puha, meleg ágyat vagy finom ebédet, a nevelő kedves szavát jobban értékeli, mind az a kortársa, aki számára ez mindig is gyermekkora magától értetődő része volt! 

Isten selejtet nem teremt! Sokan kérdik, hogy ilyen sok gyermek között mit tapasztaltam?! Egy dolog biztos, minden gyermek Isten áldott remekműve, ajándék mindannyiunk számára! Mikor egy - egy új gyereket fogadunk be, szoktam mondani a kollégáknak, hogy ki tudja, hátha a következő évszázad József Attiláját vagy Bartók Béláját fogadjuk be! Nem lehet tudni, hogy mi van a gyermek tarisznyájában, maga a gyermek sem tudja, ezért is olyan érdekes, csodálatos a pedagógusi hivatás! Ahogy a karácsonyfa alatt lévő ajándékot kibontja az ember, igazából a jó pedagógus is azt csinálja, segít kibontakozni a rábízott gyermeknek! Lassan, türelmesen, a csomókat megoldva, a sok réteg csomagoló eszköz alól kibányászni azokat az értékeket, kincseket, melyek által a világunk szebb, lakhatóbb, élhetőbb lesz! Igen, Jézus párbeszédet kezdett a gyilkos indulatoktól vezérelt Saullal, s a párbeszéd végén Saulból Szent Pál lett, a népek apostola, aki élete végén alázattal megírja a világtörténelem legszebb, legtöbb nyelvre lefordított, legtöbbször kiadott versét, a "Szeretet himnuszt"! Hiszem, hogy minden gyermek szívében ott van egy Szép Szeretet Himnusz és, hogy az felszínre jön-e, hogy közkinccsé válik-e, az legtöbbször rajtunk,  a gyermeken, a felnőtteken múlik! 

Jót tenni jó! A Szent Ferenc Alapítvány keretén belül több mind 500 felnőtt munkavállaló is megfordult! Az önkéntesekkel, támogatókkal együtt bátran mondhatom, hogy több ezren dolgoztunk azért, hogy gyermekeinknek mindene meglegyen! Volt aki csak néhány évre, volt aki sok- sok évre elkötelezte magát a gyermekek mellett! Istennek hála, mindannyiukkal jó viszonyt ápolok, és mindannyian azt mondják, hogy életük egyik legszebb része az volt, amikor a gyermekekkel együtt éltek! Nem könnyű napi 24 órában a gyermekek rendelkezésére állni, nem könnyű sokszor egy-egy síró gyermeket megvigasztalni vagy  egy - egy kamaszt megnyugtatni, hellyel - közzel a szülőértekezleten a tanárok panaszait meghallgatni! Nem könnyű gyermeket nevelni, de ez olyan munka, olyan kihívás, aminek van értelme, ami valós életről szól, ami kimozdítja az embert az önző magányából, mely értelmet ad a reggeli felkelésnek, az egész napos munkának! Egészen biztos, hogy a jól végzett becsületes munkának az öröme a legtisztább öröm, melyben részünk lehet ezen a földön! Kedves kollégáimnak, önkénteseinknek, a támogatóinknak sokszor mondtam, hogy ha majd bekopognak a mennyek országában és kiszól az ajtón Jézus Krisztus, hogy megkérdezze, hogy ti kik is vagytok, akkor bátran válaszoljátok: kis lurkó, hogy megnőttél, nem is ismersz meg? Tudod én neveltelek annak idején Déván, Szászvároson, Szovátán, Tusnádfürdőn! És akkor Jézus tekintete egészen biztos, hogy fel fog csillanni, és szeretettel azt fogja mondani: hogyne emlékeznék, te befogadtál annak idején mennyei Atyám nevében, most én fogadlak be országomba, a mennyei lakomára, gyere ülj ide a jobbomra!

Jobb velünk a világ! A 25 éves jubileumra készülve, kollégáimmal hosszan néztem a névsorokat, a fényképeket és azon tanakodtunk, hogy volt-e, van-e egyetlen olyan gyerek, kolléga, akit nem kellett volna befogadni? Mindenikről tudtunk valami jót, valami vidámat, érdekeset mondani, és úgy éreztük, hogy jól tettük azt annak idején, hogy a kopogtató előtt ajtót nyitottunk, mert általa gazdagabbak, többek lettünk! Egyetlen gyermeket, egyetlen felnőttet nem tudnék megnevezni, aki valamilyen szempontból ne lett volna teremtő Istenünk áldása! Levelem végén mindenkit arra biztatok, hogy merjen igent mondani az életre, merje megosztani életét a gyermekekkel, akár a vér szerinti családjával, akár úgy ahogyan mi is tettük, Szent József példájára, ki nem a test és a vér akaratából, hanem a mennyei Atya kérésére lett a kis Jézus nevelőapja! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.  

Mt 19,13-15