Napi evangélium

Nem vagyunk egyformák! Minden lány petefészke már a születéskor - az orvos ismerőseim szerint - egymillió női ivarsejtet tartalmaz. A férfiak egyszeri magömlése szintén egymillió férfi ivarsejtet tartalmaz.... Ha bármelyik másik sejt ért volna hamarább célba, de ha egy másnap, egy másik sejt termékenyedett volna meg, akkor most nem én, hanem a testvérem lenne itt. Egymillió szorozva egymillióval, milyen kevés esélye volt annak, hogy én egyáltalán megfoganjak, és azóta is mennyi buktató, nehézség volt ami mind-mind megakadályozhatta volna azt, hogy én most egyáltalán szóljak hozzátok! 

Ajándék létem tudatában sok szeretettel köszöntlek benneteket kedves testvéreim, és arra biztatlak, hogy örvendjünk a puszta létünknek, annak, hogy vagyunk, hogy létezünk, hogy egymásnak testvérei lehetünk, hogy gondviselő mennyei Atyánk, mint jópásztor a gondunkat viseli! Ajándék létünk minden pillanatát, nagylelkűen mi magunk is váltsuk ajándékká! Arra születtünk, hogy az áldást osztó Isten áldásaivá váljunk! Ne azt nézzük, hogy a mellettem élő ember mit tesz, hogy viselkedik, mennyit bukdácsol, hanem legyek számára Teremtő Istenem áldó keze, simogatása, vigasztaló, gyógyító támasza! Egyetlen parancsot adott Jézus Krisztus: szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Áldássá válva már ma lépjünk rá az örök életre vezető szeretet útjára! 

Bukdácsoló testvéretek.

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.

Mt 13,47-53

Testvérem, a kincs, az örök élet a te földedben is ott van! Arra biztatlak, hogy a vakáció csendjében alázattal tegyük fel magunknak a kérdést: Kitartó, kemény munkával, élő hittel keresem a szülőföldembe rejtett kincset? Vagy csak nyugtalanul ténfergek ennek is, annak is nekicsapódva sodródom a bizonytalanság mocsarában? 

A kincs a földedben, a döntés a szívedben van! Én hiszem, hogy drága szülőföldembe, szerető családomba Isten kincset rejtett! Hiszem, hogy itt a Teremtőm által rám bízott mindennapi feladatok között, az otthonomban, szeretteim körében ott van az az ajtó, mely az örök életre vezető utat rejti! Igen, hiszem, hogy kincseket rejt az életünk! Vállalt állapotbeli kötelességem a rám bízott aranyos gyerekek, kedves barátaim, munkatársaim, az áldott föld, mely mindennél drágább számomra! Ezért ragaszkodom szülőföldemhez, családomhoz, felvállalt munkámhoz, ezért a kincsért dolgozom és nem a emberi dicséretért, hóként elolvadó fizetésért!

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

Mt 13,44-46

„Magyarázd meg nekünk" - kérik az apostolok Jézustól! 

Jézus megszólítható, s az ő barátai bizalommal megszólítják mert merik is, de mert érdemes is megszólítani! Gondolkodjak el, vajon engem a családom, környezetem szokott-e megszólítani bizalommal, kíváncsi érdeklődéssel, vagy félnek tőlem, esetleg nem is tartják fontosnak, hogy kérdezzenek, mert ismerik már minden gondolatomat? 

Ugyanakkor azon is elgondolkodhatok, hogy én kit szoktam megkérdezni, ki az én tanácsadóm? Van olyan ember, tanító kinek a véleménye befolyásolja a döntéseimet? Ha rangsorolnám azokat akiktől tanácsot, tanítást kérek és fogadok el, vajon Jézus Krisztus ebben a csoportban hol helyezkedik el? A csoport elején, közepén, vagy talán nem is vagyok kíváncsi Jézus véleményére életem sorsdöntő lépéseinél? 

Tudnom kell, hogy aki saját magának a tanácsadója, az egészen biztos, hogy egy felfuvalkodott, buta ember tanácsát követi!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Oroszhegyen egy kislány verset mond a fiatal párnak.

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”

Mt 13,36-43

Mustármag!? Megjelent Fatimában száz évvel ezelőtt, 1917 május 13-án a Boldogságos Szüzanya három tanulatlan kis falusi gyermeknek. Köszöntötte őket, biztatta, hogy imádkozzanak s ma, május 13-a, Portugáliában a családok ünnepe, nemzeti ünnep!  Az idén is több mint egy millió ember gyűlt össze köszönteni Mennyei Anyánkat ezen a szép napon!! A kis mustármagból terebélyes fa lett, e három kis gyermek történetét, széltében hosszában e nagyvilágon nagyon sokan ismerik! Mi is mondjuk a fatimai Mária kérésére a rózsafüzér titkok után az imát: "Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra."

Szeretettel vessük el a kis mustármagjainkat, bízzunk az Úrban, mert a növekedést csak Ő adhatja!!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Fatimai székesegyház a jelenések helyszinén!

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak. 

Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.” 

Mt 13,31-35

Új generációk, mai fiatalok, szülők!

A szentírást olvasva azt látom, hogy a kétezer évvel ezelőtt élt emberek jó és rossz tulajdonságai, a mai embereknél is visszaköszönnek! Nem sokat változtunk az évezredek alatt, a szülők ma is "lobbiznak" a "törtető" gyermekeik oldalán. Két apostol anyukája közbenjár fiaiért: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Mt 20,20

Érdemes Jézus mai tanítását átelmélkedni! Azt állítja, hogy nem kell kiirtani magunkból a vágyakat, nem az a baj ha értelmes életet akarunk élni, ha "nagyok" akarunk lenni, hanem az a baj, ha ezt törtetve, egymást letaposva szeretnénk megvalósítani! Jézus megmutatja az igazi nagyságra vezető utat: "Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek!" Mt 20,28 

Nem hiszem, hogy a szó igazi, nemes értelmében vett emberré válás valaha is könnyebb vagy nehezebb lett volna, mint ma! A "mennyország" ma sincs közelebb vagy távolabb senkitől, mint Krisztus korában! Akkor sem, de ma sem adják ingyen a fiataloknak az álmokat valóra váltó, alkotó, tettre kész, érett felnőttkort, a nyugodtan tanító, bölcs öregkort, egyszóval az üdvösséget! Minden generációnak útra kell kelnie és meg kell hódítania az örök életet, a halhatatlanságot! Előttünk is ott a csodálatos cél, az út is világos, az alázatos testvéri szeretet, akkor mire várunk?! Igen, az egyetlen út mely a teljes életre, a Teremtőnk karjai közé vezet, a kisebb testvéri szeretet, ilyen egyszerű, gyertek induljunk el!

Szeretettel, 

Csaba testvér 

Kép: Szent Ferenc Alapítvány diákjai a nyugati Kárpátok útjain

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” 

Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” 

Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” 

Mt 20,20-28

Milyen sok szép, kényelmes nyaraló van, sok ember megengedheti magának, hogy visszahúzódjon és békés, nyugodt környezetben éljen, élvezze az életet, távol a világ zajától! Sok ilyen világtól távolmaradó, a maga ártatlan örömeinek élő nagyszerű ember él ma a Kárpát-medencében! Senkit nem bántanak, jóságosak, az évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalataik, tudásuk kincsesházában élnek, sokan talán azt is gondolják, hogy a világnak nincs is szüksége rájuk, sőt ha csendben maradnak azzal tesznek jót!

A Balatoni Csillagösvényt kedves barátom, Barna Tamás szervezi kedves nejével, Katával! Hosszú évek kemény munkája után Ausztriában nyugdíjba mentek, visszaköltöztek Siófokra és itt kényelmes otthonukban élhetnék életüket zavartalanul, de ők tudatosan a gyermekeink mellé álltak, és sok más jócselekedet mellett évről évre megszervezik a szovátai Marosszéki Kodály Zoltán gyermekkar nyári koncertsorozatát a Balaton partján! Hatodik éve, hogy 50-60 gyermeket, fiatalt fogadnak, az 5-6 helyszínen mindent leszerveznek a hírveréstől a szállásig, étkezéseken keresztül a mindennapi fagyizásig, fürdésig mindent! Gondjuk van arra, hogy a helyszíneken a gyermekek fellépése, csodaszép előadásuk, ragyogó székely ruhájuk érvényesüljön, minél több emberhez eljusson! Ezt a missziós körutat az ők nyugaton szerzett tapasztalatuk, kitartó szervező erejük nélkül mi Erdélyből nem tudnánk összehozni, ezen a szinten megvalósítani! Hála és köszönet nekik minden értünk, velünk eltöltött percért!

Jézus Krisztus üldögélhetett volna a tökéletes, békés mennyei nyaralójában, de ő kiüresítette magát, emberré lett, közénk jött! A világnak mindig is szüksége volt, és ma is szükség van az érett emberek bölcsességére, okos tanácsaira, kipróbált értékek mentén való útmutatására, a bennük lévő szervező erőre! Éppen ezért, a nyugdíjas kort elért emberekhez kisebb testvéri szeretettel így szólok: Kedves Testvérem, megengedheted magadnak, hogy visszavonulj, jogod is van rá, megérdemelnéd, de te arra születtél, hogy a benned lévő sok - sok tapasztalat, a te jóságod gyümölcsöt teremjen ezen a földön és nem arra, hogy csendben, békés nyugalomba szenderegj.... Talpra kell állni és ki kell menni a pályára, mondani, tenni kell azt a jót, mire teremtő Istenünk indít bennünket még akkor is, ha erőfeszítéseinket nem mindenki értékeli! Legyen előtted a terméketlen fügefa példája! Jézus nem azt kérdi, hogy te fa hány éves vagy, az elmúlt években mennyi gyümölcsöt teremtél, hanem azt, hogy ebben az évben megteremted-e a magad gyümölcsét?! Jézus Krisztus világosan megmondta: "Azt akarom, hogy gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt!" (Jn 15, 16) Keressük, találjuk meg azt a feladatot, munkát, melyet nyugdíjbavonulásunk után is elvégezhetünk a közösség javára!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Barna Tamás Kata lányunk előadását hallgatja

A félkezére béna ember szombati napon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: 

„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,  szeretett fiam, akiben kedvem telik. 

Kiárasztom rá lelkemet,  és ítéletet hirdet a nemzeteknek. 

Nem vitatkozik, és nem kiabál;  szavát sem hallják a tereken. 

A megroppant nádszálat nem töri el,  a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,  míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. 

Az ő nevében bíznak a nemzetek.”  

Mt 12,14-21

".....kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! " Mt 11,25

A Boldogságos Szűzanya, a csodálatos hálaénekében megfogalmazza Istennek a kicsinyek iránti szeretetét. 

"Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt."

Lk 1,47

Istennek, a kicsinyek iránti szeretete csodálatos! Számomra öröm látni, hogy a szerénység, az alázat, az egyszerűség mennyire fontos a jó Istennek. A kicsinység, azaz az alázatosság erényét tartotta az egyház mindig is minden erény királynőjének. A teológusok, az egyház szentjei sokszor, sokféleképpen megfogalmazták, hogy a mennyország kapuja az alázatosság, mert lehetünk okosak, bölcsek, minden más erényben gazdagak, sőt bármennyi jót is tehetünk, ha gőgösök, beképzeltek vagyunk, ha arrogánsan lenézzük testvéreinket, akkor "a szívükben gőgösöket Isten letaszítsa" ahogy a Boldogságos Szűzanya a Magnificat-ban énekli. 

Az alázat nem azt jelenti, hogy magamról lemondva visszahúzódom a semmitevésbe, hanem azt, hogy kicsinységem tudatában a jó Isten irgalmában, erejében bízva útra kelek! Milyen szép Szent Péter csodatevő beszéde, amit a bénának mond: "Aranyam, ezüstöm nincs nekem, de Jézus Krisztus nevében mondom, kelj fel és járj." Szent Péter világosan tudja, hogy ő nem tud csodát tenni, nem tudja a nagy dolgot megoldani, de Jézus Krisztus elég hatalmas ahhoz, hogy akár ő általa is megoldja a gondokat, nehézségeket! Krisztus nem azt akarja, hogy saját kicsinységünk tudatában elbújunk egy egérlyukban, hanem azt, hogy az Ő nyomába lépve, az irgalmasság testi, lelki jócselekedeteit végezve, szerényen, alázattal, bölcsen építsük Isten Országát!

Merjünk kicsinyek lenni és nagy dolgokra vállalkozni Jézus Krisztus nevében! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Gálospetri-i gyermekeink a templomban verset mondanak.

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. 

Mt 11,25-27

Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje

"....mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és elnyeri majd az örök életet." Mt 19, 29

Ma senki semmit nem akar elhagyni, sőt az áldozat fogalmát sem értjük! Sokan megkérdik, hogy Ferenc pápa mikor törli el ezt az elavult cölibátust?!

Nagy kérdés: ha a kitartó, verejtékes, becsületes munka útján nem indulunk el, akkor terméketlen fügefaként számíthatunk Jézus ítéletére, a pusztulást jelentő isteni átokra? Én azt gondolom, hogy igen, mert áldozat nélkül nincs élet! Ha tavasszal nem veted be a földbe a drága magot, ősszel nem fogsz aratni, ha kitartó kemény tanulással nem hozol áldozatot, akkor nem lesz eredmény, tudás, diploma! Ha a házasság oltárára nem rakod a sokszor húsodba vágó hűségedet, mint teljesen elégő áldozatot, akkor elsodródsz a családodtól!

A pap nem kosok, bikák vérével lép az oltárhoz, hanem a maga megzabolázott vérével! Ez az az áldozat, melyet Krisztus végtelen áldozatával az oltárra helyez nagy alázattal! A pap számára lemondani az áldozathozatalról, ugyanazt jelentené, mintha a szántóvető megspórolná tavasszal a vetést, vagy a diák a tanulás helyett a szórakozást vállalná, vagy ha a házastárs a hűtlenség útjára lépne! Mondhatunk bármit, mi római katolikus papok érezzük, hogy aki lemond a cölibátusról, az lemond a papságról! Titokban bárki bármit megtehet, de hazudni magunknak nem tudunk!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Damaszkusz ferences szerzetesei a vértanúság árnyékában

Egy alkalommal Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

Mt 19,27-29

"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!" 

Mt 9,32-38

Nem csak Krisztus korában, de sajnos ma sincs elég ember az aratáshoz! De ma nem csak az oltár, a szószék mellett van kevés "munkás", hanem mindenfelé! Nap mind nap hívnak, keresnek ilyen-olyan munkára fiatalokat, felnőtteket, kereslet van, de munkavállaló nincs! A gyermekeinkkel, fiataljainkkal ha nem tudjuk megszerettetni a becsületes munkát, akkor lassan elnéptelenedik a Kárpát-medence! 

Évek óta próbálom felhívni a figyelmet, hogy iskoláink hihetetlen sok pénzért élhetetlen, félművelt, semmihez nem értő végzősöket képeznek évről évre! Pap László atya több mint két évtizede nyilvános fórumon kimondta, hogy iskoláink "selyempapírba csomagolt rabszolga piacok", hol csak arra készítik fel a generációkat, hogy hogyan vehetik meg maguknak a nyugatra induló járatokra a jegyet, hogy ott aztán náluknál "okosabb" embereknek eladják fizikai, szellemi képességeiket! 

A szülők, az iskolák, az egész társadalom, de még az egyháznak is a legfontosabb feladata: felkészíteni gyermekeinket, hogy felnőve, szülőföldjükön összefogjanak és becsületes munkából, önmaguk, családjuk számára tisztességes megélhetést biztosítsanak! Az önfenntartás parancsa az első és legfontosabb parancs, megkerülhetetlen feladatot ró ránk, melyre minden gyermeket, fiatalt fel kell készítenünk! Minden más csak ezután jön! Közös létünk fenntartása, az élet a cél, ha ezt nem tudjuk elérni, akkor semmit nem értünk el és a jóléti, fogyasztásra épülő társadalmunk megbukott, összefog dőlni!

A gondokat, lehetőségeket észrevéve, lelkiismeretünkre, Istenre figyelve, szellemi, fizikai, lelki adottságainkat felhasználva, az alkotó teremtésben Teremtőnknek társaivá válva, becsületes munkánkkal biztosítsunk tisztességes megélhetést magunk és családunk számára!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Tehenek szorgalmas gazdára várva.

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

Jézus ezután bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.

Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”

Mt 9,32-38

"...tedd rá kezedet, és életre kel." Mt 9,18

A kafarnaumi ember hitte, hogy képes Jézus feltámasztani az ő lányát! Hitte, hogy van megoldás a gondokra, bajokra, hitte, hogy meg lehet oldani ezt a mostani feladatot is!! Én hiszek a imádság erejében, abban, hogy a kitartó munka meghozza a maga gyümölcsét, hogy érdemes megfogalmazni a céljainkat, mert azt el is lehet érni ezen a földön!? 

Istennek hála sok nagyszerű nevelőnk van, de közülük egyik legeredményesebb kollégámat Krisztina nevelőnőt szeretném ma nyilvánosan is megdicsérni!!  Évekkel ezelőtt fogadta be Ádit, egy egyszerű széthullott szászvárosi, roma családból! Mint minden fiút őt is a foci, a barátok sokkal jobban érdekelték mint a tanulás! De Krisztina nevelőnő minden nap kikérdezte a nála lassan egy fejjel nagyobbra növő "gyerektől" is a házifeladatot! Volt nemulass, ha lazsáláson kapta a vizsgára készülő nagyfiút. "Nem azért jártál tizenkét osztályt - mondta a nevelőnő - ,hogy most a végén feladd és ne sikerüljön a vizsgád!" Az utolsó két hónapban a nevelőnő és Ádi nem ment semerre, csak a tanulás, minden este sport, szaladás, pihenés, s reggel indult minden előről!! Szegény Ádi csak pislogott és tanult. A vizsgán mindenből jó jegyeket szerzett, de matematikánál néhány százalékkal az ötös alatt találta a nevét!!  Volt nagy szomorúság!! Sajnos Déván az idén senkinek sem sikerült az érettségi vizsga, "még Ádinak sem" mondták néhányan, talán egy csipetnyi kárörömmel!! Krisztina nevelőnő nem mondott semmit, mert ő hitt a munkájukban, hitt a fiában és ezért elment vitatni, kérte, hogy javítsák újra az írásbeli dolgozatot!! Mindennap mentek imádkozni vártak és  a független komisszió döntése alapján megszületett az átmenő jegy!! Buli!!

Szeretném itt a nyilvánosság előtt megdicsérni Ádit amiért bizalommal megfogta nevelőnőjének a kezét, és kortársai szórakozásaitól távol maradva nekiült tanulni, küzdeni, hitte nevelönőjével együtt, hogy képes kitörni a nyomornegyedből, a szegénységből és nagy családjából elsőnek becsülettel, sikeresen letenni az élete első fontos vizsgáját!! Köszönöm Krisztina nevelőnőnek, hogy nem a bőre színét, származását nézi a rábízott gyermeknek, hanem befogadta Ádit a háromszobás kis lakásába kilenc másik fiúval együtt! Köszönöm  amiért önmagát nem kímélve sokszor kézen, néha fülön fogva elvezette a rábízott gyermeket a nagybetűs élet kapujába!! Jó munka volt!!! Megérdemlitek a Vakációt!!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Képen: Krisztina nevelőnő és két végzős nagyfiú, A jobboldali Ádi

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel!” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.

Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.

Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.

Mt 9,18-26