Napi evangélium

"Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Mt 10, 17

Jézus megkedvelte a gazdag ifjút és meg akarja ajándékozni a testi, lelki szabadsággal! Ma mindenki menedzser akar lenni! Nemrég beszéltem egy komoly karriert elért, jól fizetett igazgatóval! Mindene megvan, és amikor az egyik gyerekem odabújt hozzám és adott egy puszit nekem, akkor könnyekkel a szemében csak annyit mondott, hogy mindent odaadna, ha lenne egy gyermek aki csak úgy odaszaladna hozzá és a karjába bújva adna neki egy puszit! 

Szent II. János Pál pápa nagyon bölcsen megmondta: a holt anyagi dolgok kultúrája mozgatja a mai világot! Nem a maradandó élet, az örök élet után nyújtogatjuk a kezünket, hanem mindenféle csillogó-villogó anyagi dolgok után, pedig tudjuk, hogy a holt dolgok nem fognak se ezen a földön szeretettel hozzánk bújni, se a túlvilágon örömmel szembeszaladni velünk! 

Ma nagyon sok gazdag ifjú van! Hiszem, hogy Jézus ma is szeretettel nagyon sok fiatalt hív, bátorít az igazi életre, de sajnos a fiatalok, akárcsak a szurokba ragadt kis madarak, ott vergődnek az anyagi dolgok szorításában! Az elmúlt hetekben szerveztünk egy jubileumi zarándoklatot a támogatóink számára! Egy nagy busszal több mind 10 otthonunkba zarándokoltunk el. Az idegenvezető én voltam, és így én is úgy érkeztem mint egy "vendég". Minden ház örömmel, ünnepélyesen fogadta a vendégeket, mind össze voltak szépen gyűlve a gyerekek, ünnepélyesen fel voltak öltözve, szép előadásokat is bemutattak, nekem meg mindegyre el - el csuklott a hangom a büszke örömtől! Nem könnyű mások gondjait, terheit hordozni, de tudom, hogy 25 évvel ezelőtt jól döntöttem, mikor mindenről lemondva az élet mellett foglaltam állást! Igen, tudatosan mondottam 25 évet, mert az ember akár szerzetes papként is lehet gazdag ifjú! Amíg az élet szolgálata mellett más anyagi, evilági céljaid is vannak, addig gazdag ifjú vagy!   

Mindenkinek kell döntenie, ha nem döntesz, az is egy döntés! Jézus hív és ha hátat fordítasz neki, ha nem mered vállalni az utat a nehézségek, a kényelmetlenségek miatt, te döntöttél, Isten akkor is szeret, de szomorú, mert nem fogadtad el a csodák földjére vezető ajándékát!

Szeretettel:

Csaba t.

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” 

Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. 

Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”

Mk 10,17-27

Szentháromság! Nagyon nehéz téma, a történelem során sok-sok vitát, vallásháborút okozott! Jézus Krisztusnak ez a kinyilatkoztatása okoz a legtöbb gondot a mai világban is, a különféle vallások között! A nagy kérdés, hogy vajon Jézus miért látta fontosnak ezt az amúgy számunkra felfoghatatlan igazságot kinyilatkoztatni?

Azért, mert ez a keresztény hitvilágunk központi tanítása, enélkül nincs kereszténység! Teremtőnk, az Isten, a maga tökéletességében nem egymagában létezik, hanem szeretetközösségben! A megváltás lényege pont ez, bennünket is ebbe a szeretetközösségbe hív meg a Teremtőnk! A teremtés lényege: szeretni és szeretve lenni! 

Csodálatos az a végtelen szeretet, mellyel Jézus Krisztus fordul a mennyei Atyához: "Az én eledelem az, hogy a mennyei Atyám akaratát teljesítsem!" Ezt a végtelen szeretetet semmi nem tudja elhalványítani, hisz ott a kereszten is utolsó leheletével így szól: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!" Ugyanakkor jó látni a mennyei Atya szeretetét Jézus Krisztus felé: " Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Isten nem más, mint egy határtalan szeretetáradat, mely összeköti a Szentháromságot, s mely bennünket is be akar emelni ebbe a közösségbe!

Igen, az Evangéliumból a Szentháromság csodálatos Istenképe bontakozik ki! Isten, akinek a nevében megkeresztelkedtünk: Atya, a Fiú és a Szentlélek! A keresztény ember éppen ezért nem a megvilágosodásért küzd, és számára nem is a tökéletesség a legfőbb cél, ezek csak járulékos eredmények! Számunkra a Szentháromság szeretetközössége a cél! Mi Jézus Krisztus meghívására a mennyei lakomára készülünk, egy olyan közösségbe, hol emberi korlátainkon átlépve egy asztalhoz ülhetünk Urunkkal Istenünkkel! Döbbenetes merész távlatokat mutatott Jézus Krisztus az emberiség számára, a Szentháromság kinyilatkoztatása által! Hitünk központi tanítását ünnepeljük ma, ragaszkodjunk hozzá! Nap mint nap örömmel vessünk keresztet és valljuk meg alázattal, hogy mi a Szentháromságos egy Isten gyermekei vagyunk! Földi célunk nem más, mint annyira eggyé válni a szeretetben, mint a Szentháromság! Szeretettel, Csaba t. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”

Mt 28,16-20

Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. Mk 10, 16

Áldatlan állapotok vannak, szoktuk hangoztatni! Igen, bármerre nézünk azt látjuk, hogy "áldatlan" emberek keresik nyugtalanul a helyüket, torzsalkodva fájdalmat okoznak egymásnak, maguknak!   

Arra születtünk, hogy kövessük Mesterünket, hogy megáldjuk kisebb - nagyobb gyermekeinket!! Ma hány "gyermekemre" mondtam legalább gondolatban áldást? Imádkozok a körülöttem élőkért?  Ne elítéljem az embereket, hanem Jézus példájára gyöngéd szeretettel én is mondjak áldást, váljak áldássá a gyermekek, a testvéreim számára!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Mk 10,13-16

Kusza, örvénylő világunkban, ha a reményt keresed, Istenünk gondviselő jóságát akarod saját szemeddel látni, akkor csodálkozzál rá egy - egy édesapa, édesanya gyermeke iránti féltő szeretetére!! Kedves kollégámtól kaptam e képet! Robi nálunk nőtt fel, én kereszteltem meg, ismerem kisgyermek korától, sokszor volt ő is a karjaim között! Ismerem és mégsem értem! Honnan van benne a gyermeke iránt ez a hatalmas apai szeretet?! 

Rohanó világunkban álljunk meg, főzzünk egy csésze teát és csodálkozzunk rá erre a képre! Tegyük fel magunknak a kérdést, honnan van benne, bennünk ennyi ragaszkodás, jóság? Hogy tudunk gondolkodás nélkül szembemenni saját kényelmünkkel, mindennapi érdekünkkel, hogy vállaljuk és hordozzuk a megfogant, megszületett törékeny életet? Mennyi áldozat, erőfeszítés, idő, türelem kell egy - egy gyermek befogadásához, felneveléséhez, melyet lám - lám mosolyogva, zokszó nélkül, örömmel vállal az édesapa, az édesanya!?  Honnan van ez a  mérhetetlen az apai, anyai szeretet mely egyszer csak elönti, mint egy parttalan áradat a fiatalok szívét és képes ennyire megváltoztatni, megszentelni két nagyranőtt kamaszt?  Önmagukért, tanulmányi előmeneteleikért, bármiért olyan nehéz áldozatot hozni, de lám egy álmában felsíró kisgyermekért, a pislákoló kis életért jó felkelni, mindent félrerakni és féltő szeretettel szolgálni! Mindannyian érezzük magunkban a lehúzó gyengeséget, az önzést, de milyen csodálatos, hogy mégis tudunk törődő türelemmel lehajolni, alázattal szolgálni, mindenben a kis élet rendelkezésére állni! Az apai, anyai jóságos szeretet megszentel, hiszem, hogy valahol itt, az élet szolgálata által, ragyog fel bennünk és általunk is Isten ragyogó szép arca!!

Szeretettel, 

Csaba t.    

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” 

Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 

Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Mk 10,1-12

Ajándékba kapott létedet te magad is ajándékként kell megélned, de nagylelkűen ajándékká is kell váltanod léted minden egyes pillanatát! 

Hazaértem szerencsésen Dévára! Megérkeztem, és körbejárva számba vettem feladataimat! Mi a dolgom a következő napokban? Munkaköri leírásom nagyon egyszerű, mindig ugyanaz, de soha nem unalmas: imádni az Istent, és szeretni az itt élő felebarátaimat, mint önmagamat! Igen, szeretni, tudatosan szebbé, tisztábbá, gazdagabbá tenni a gyermekeinket, kollégáinkat, és természetesen mindazokat, akik a házunk ajtaján kopogtatnak! Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk magunkban mikor egy hosszú út után megérkezünk: "te azért jöttél, azért vagy, hogy szeress, hogy jót tegyél, hogy sebeket gyógyíts, vigasztalj, bátoríts, erőt, lendületet adj, fényt árasztva ragyogj, mint a tartóra rakott lámpa, mindenkinek!" 

Uram, Mesterem, itt vagyok fáradtan, de készen a bevetésre, a szeretetre, arra, hogy ami görbe azt kiegyenesítsem, ami elszakadt azt csendben, mielőtt bárki is észrevenné összevarrjam, és a csorba késeket megfenjem, hogy a dolgok jobban menjenek a házban! Itt vagyok Uram, hogy példádat követve áldást osztva áldássá váljak, hogy testvéreimet megszentelve, magam kicsinységében megszentelődjek, hogy mindenkinek igazi, kisebb testvérekként mindene lehessek! Kérlek Uram, segíts, hogy feladataimat miket tőled kaptam, segítségeddel jó végre is vihessem! Csodaszép útadon botladozó gyermeked.

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.”

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”

Mt 1,18-23

"Aki nincs ellenünk, velünk van.” Mk 9, 40

Isten megosztotta velünk mindenhatóságát! Nem csak jót, de rosszat is teremthetünk! Egymásból kiszerethetjük a jót, a szentet, az igaz embert, de sajnos a gonosz vezetésével magunkból és egymásból is olyan aljas, bűnös, rossz dolgokat is kihozhatunk, melyeknek létéről nem is hallottunk! Az ember nem ilyen vagy olyan, az ember egy állandó, dinamikusan változó entitás, melyre nem csak a mélyben lévő erők, de a környezetében tomboló hatalmak is formáló hatással vannak! 

E változó, örvénylő világban, számunkra Jézus Krisztus az egyetlen biztos pont, csendes kikötő, én hozzá menekülök, szeretnék ragyogó, nyugodt jelenlétében élni, tőle tanulni! Mesterünk arra biztat, hogy ne keressük egymásban a rosszat, ne keressük a konfrontációt, hanem jóságos szelídséggel, bölcs, türelmes beszéddel, jó példával - akár az áldott nap az égen - , egymásból értéket, életet, szeretetet próbáljunk felszínre hozni, kicsalogatni! Férjedben, feleségedben, a melletted dolgozó, élő emberben ott van a jó és a rossz is, te melyiket hozod a felszínre?

Szeretettel:

Csaba t.

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”

Mk 9,38-40

„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”  Mk 9, 35

Jézus nem azt mondja, hogy ne akarjunk nagyok, elsők lenni, hanem azt, hogy aki igazán nagy akar lenni, az legyen mindenki szolgája!! Mert aki a legnagyobb akar lenni, az legyen tudatosan a legkisebb, az utolsó a házban!! Lehetsz bajnok, keresztény szófordulattal szent, de csak akkor ha vállalod a munkát, a feladatokat mások helyett is, ha válladra veszed mások terheit, gondjait, keresztjét szónélkül, mosolyogva, szeretettel!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: tanár a diákjával a dévai ház udvarán.

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust. 

Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. 

Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mk 9,30-37

"Én legyőztem a világot." Jn 16,33

Jézus szavaira teljen meg reménnyel a szívünk!! Fogjuk meg Mária kezét és hagyjuk, hogy kivezessen a félelem, a bűn, az erőszak földjéről, Szent Fia Országába, az Istent Szerető emberek városába!! 

Bizalommal, 

Csaba t. 

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondotta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték:

„Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.”

Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

Jn 16,29-33

Fatimában, a szentmisén ma egy afrikai atya állt mellettem. Az áldozás előtt örömmel öleltük meg egymást és nyújtottunk békejobbot!! Örömmel gondoltam azokra a missziósokra, kik annak idején elmentek Jézus szavára, és szavával Afrikába, és ennek a fiatal papnak a felmenőjét szeretettel keresztény hitre térítették!! 

Jézus a mennybe menetel előtt, megismétli a missziós parancsot:  "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." Mk 16,15 A felbolydult világunk sebeire valóban nincs más gyógyír, csak az evangélium hirdetése!  Jézusi egy járható utat mutatott nekünk, a megtérés útját, lépjünk bátran rá, mert egészen biztos, hogy járható és célbavezet ez az út! Merjünk "kincsünkkel" eléállni, merjük hirdetni az evangéliumot szülőföldünkön, de merjünk akár mi magunk is útrakelni, legyőzni a kishitűségünket, előítéleteinket és hirdetni Krisztus urunk gyógyító, életet adó szent tanítását!! Az én szomjamat ha oltotta, Krisztus áldott evangéliuma, akkor ne habozzak, alázattal mutassam meg másoknak is ezt a drága, életadó forrást!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Mária lovagjai között előttem közvetlen Afrikai paptestvérem!

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

Mk 16,15-20

"Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!" Jn 16, 24

Mária és a fatimai látnok gyerekek közbenjárásával arra kérem a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Egyházunk fedezze fel Megváltónk szép gyermeki arcát, és minden év június elseje a pápa úr áldásával legyen a gyermek Jézus szép ünnepe!! Azért imádkozom, hogy a názáreti poros utcán a gyermekekkel játszó, vidám, pajkos Jézus Krisztus kipirult szép arca ott ragyogjon, mint példakép mindannyiunk előtt!! Nincs egyetlen dolog, gond, baj, ezen a földön, melyet szomorúan, koravén felnőtt kesergéssel jobban meglehetne oldani, mint vidám, bizakodó gyermeki lelkülettel, éppen ezért imádkozom azért, hogy a gyermek Jézusi jókedvű, a mennyei Atyában bízó, vidám lelkisége hódítsa meg az én drága népemet, és az egész világot!! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!

Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.

Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.

Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

János 16, 23b-28