Napi evangélium
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.
Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.“
Jn 16,12-15
Szeretettel,
Csaba t.
"Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok." Jn 16,5
Anyánk az Egyház, elkezdte felkészítésünket Pünkösd szép ünnepére. A szentmise olvasmányai ezekben a napokban a Szentlélek Úristen egy-egy szép vonását tárják elénk. A mai evangéliumban a Szentlelket, mint Jézus Krisztus ajándékát állítja elénk: "De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek". Csodálatos Ajándékozótól, csodálatos Ajándék! Úgy gondolom, hogy Jézus Krisztusnak ezt az áldott Ajándékát, az áldott "csomagot" még nagyon sokan nem bontottuk ki. Tudjuk, hogy van, talán sokan meg is bérmálkoztunk, de valahogy úgy van bennünk, mint a fel nem kavart cukor a teáscsészében. Bennünk van a Szentlélek, de nem vált mindennapi életünk részévé. Hogy bonthatnánk ki, kavarhatnánk fel ezt az életünknek édességet adó drága ajándékot? A mindennapi életben hogyan találkozhatunk az élő, személyes, harmadik isteni személlyel?
A Szent Ferenc Alapítvány első éveiben gyakran mondogattam: "biztosítsunk tág teret Isten gondoskodó, jóságos szeretetének". Ezalatt azt értettem, hogy merjünk nagy lélekkel Istenre hagyatkozni, s az Ő nevében merjünk igent mondani mindazokra a feladatokra, melyre Isten Szentlelke indít bennünket. Biciklin biztonságosan ülni csak mozgás közben lehet, ha két kerekű járművünk lelassul, megáll, akkor mi feldőlünk, leesünk a bicikliről. A Szentlélek Úristennel, a cselekvő szeretet útján járhatunk együtt. A mindennapi alkotó, pergő világunkat jobbá, szebbé tevő cselekvő szeretet útján, a Szentlélek Úristen társunk lesz, indít, erőt ad, segít, s ha partnerek vagyunk a világ továbbteremtésében, akkor napról-napra egyre jobban föltárja előttünk titkait. A félénk, helyben topogó, döntésre, cselekvésre képtelen lélek feldől, nem tapasztalja meg azt a szárnyalást ami azoknak adatik meg, akik bíznak a Szentlélek Úristen világformáló erejében. 1993 szeptemberében az összedőlt kommunizmus romjai alatt nagyon szegények voltunk, és nagyon kilátástalan volt egy romos kolostorból (amit csak 10 évvel később adott vissza a román állam), beindítani a gyermekvédelmi otthont. Nemcsak anyagi feltételek hiányoztak, de a román állam törvényei sem álltak készen ilyen típusú lépésre. Semmi sem volt csak éhes, maszatos gyermekek, de hihetetlen erővel éreztem a Lélek erejét, mely nemcsak ösztönzött, hanem vitt is a szolgáló szeretet útján. Egy-egy új maszatos gyermek befogadása, az élő hit diadala volt a félelem felett. Éles kövek között jártunk, s egészen biztos, hogy a Szentlélek Úristen vezetett, hogy kőbe ne üssük lábunkat. Döbbenetes volt látni, hogy az isteni gondviselés az árvák gyámolítójaként mindenről gondoskodott, hogy a Lélek indítására a semmiből emberek jöttek, hogy anyagiakkal, munkájukkal, életükkel a bajban lévő gyermekek segítségére siessenek. Az alázattal vállalt cselekvő szeretet nemcsak tág teret nyit az isteni gondviselés számára, hanem a harmadik isteni személyt, a Szentlelket is közénk hozza. Igen, ha arra vágysz, hogy találkozzál a Szentlélek Úristennel, indulj el alázattal az irgalmas szeretet útján, s Ő egészen biztos, hogy melléd szegődik. Szállni együtt a Szentlélekkel lehet, de gubbasztani félve, szomorúan, biztos, hogy nem!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Két kedves kolléganőm, kik mindenüket odaadták Isten árváinak a szolgálatára.
Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek: hová mégy? De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket.
Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek.
Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11
"....eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek,..." Jn 15,3
2000 év távlatából is döbbenten olvassa az ember Jézus szavait. Nehezen érthető, hogy a gonosz lélek, hogy tud ilyen hatalommal, erővel rendelkezni? Hogy képes a jót s a rosszat ennyire összemosni az ember fejében? Irakban, Szíriában járva azt láttam, hogy a gyilkosság, a háború sokak fejében az egyetlen járható út, s úgy látják az egymással szemben harcoló felek, hogy akkor szeretik hazájukat, népüket igazán, ha a másik felet könyörtelenül kiirtják, s annak még írmagját is elpusztítják a Földről. Sajnos, nem kell Közel-Keletig menni, mert itt a Kárpát-medencében is, sokszor közvetlen környezetünkben is tombol a gyilkos kór. Egyszerű, jó szándékú emberek magukról, egymásról megfeledkezve, sokszor kívülről látva, semmiségekért elkezdik egymást kritizálni, elítélni, gyűlölni. Börtönöket látogatva sokszor találkoztam gyilkosokkal, jó néhányat meg is gyóntattam közülük. Legtöbbjük utólag maguk sem értik, hogy mitől borult el annyira az értelmük, hogy mások életére törjenek. Rómában a Szent Péter téren üldögéltem, figyeltem a hangoskodó, aranyos, olasz diákokat s azon gondolkoztam, hogy a doberdói csatában mi feszíthette annyira egymásnak Szlovénia területén az osztrák-magyar és az olasz államot, hogy néhány év alatt több mint egy és fél millió katonát lemészároljanak. Két katolikus ország, mind a két oldalon tábori püspökök, lelkészek Isten áldását kérve a fegyverekre, küldik az embereket a hősi halálba.
Úgy gondolom, hogy nekem, nekünk nem az a tisztünk, hogy a pestis, a lepra, a spanyolnátha vírusaival megfertőzött embereket elítéljük, hanem az, hogy magunkat, szeretteinket megvédjük e gyilkos kórtól. Ugyanúgy hiszem, hogy nekünk nem elítélnünk kell a gyűlölet poklában elsüllyedt embert, hanem irgalmas szeretettel gyógyítanunk kell testvéreinket, és meg kell tegyünk mindent, hogy ez a ragályos kór ne hatalmasodjon el rajtunk, társadalmunkon. Jézus Krisztus figyelmeztetése mindannyiunknak szól: " Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyelhetne el!" Sajnos a gonosz lélek elég hatalmas ahhoz, hogy akár engem is, téged is, egész társadalmunkat, a 21. század vívmányaira méltán büszke emberét is megfertőzze. "Félve-remegve munkáljátok üdvösségeteket" - mondja Jézus Krisztus. Kritikusan figyeljük önmagunkat, és elménkbe a harag, a gyűlölet kérlelhetetlen indulat izzó parazsát azonnal oltsuk el! Nem azt akarom mondani, hogy anyámasszony katonáiként ne álljunk ki az igazság mellett, hanem azt, hogy ne térjünk le a jézusi útról. A mi Mesterünk mindig kiállt az igazság mellett. Az Ő szájában az igen igen, a nem nem volt, s a kereszthalált is vállalta azért az igazságért, mellyel a Mennyei Atya a földre küldte. Egyfelől Jézus megtiltotta az erőszakot a kardját előkapó szent Péternek is és mindannyiunknak, másfelől mindannyiunkat az igazságosság mentén cselekvő szeretetre bátorít. Tanuljunk az orvosoktól, akik indulat nélkül nyugodt, higgadt mérlegelés után a beteg érdekében vállalják a műtétet. Mi is az igazságtalanságok szülte feszültségekkel nézzünk szembe, a helyzetet bölcsen mérlegeljük, s az életet szolgáló orvosok példájára higgadt fejjel hozzuk meg azt a döntést, amelynek kivitelezése mindannyiunk érdekét szolgálja. A bajban lévő családok közt végzett szolgálatom során megtapasztaltam: akárcsak, mint a matematikában, az életben is mindig vannak jó megoldások. Vannak olyan válaszok a bajokra amely által mindenki jól járhat. Nekünk a magunk mikró-világában, a körülöttünk lévő testvéreink életében, de az emberiség nagy családjainak az életében is ezeket a "jó megoldásokat" kell megkeressük, megtaláljuk.
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz:
Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok!
Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a
Amint engem szeret az Atya, - mondja Jézus - úgy szeretlek én is titeket. Jn 15,9
Csodálatosak ezek a sorok. Isten, bennünket a Szentháromságos benső életbe hív. Szeretné velünk megosztani azt a családias, örömteli kapcsolatot, amely az Atyát a Fiúval és a Szentlélekkel összeköti. Istennek nem napszámosokra, szolgákra van szüksége. Ő nem a mi munkánkra, erőfeszítésünkre szomjazik, hanem a mi szeretetünkre.
A keresztény ember számára, a célbaérés a Mennyország. Nem valami titkos tanításnak az ismerete, nem is valami természetfölötti erőnek, hatalomnak a birtoklása, hanem élő, személyes, szeretetteljes kapcsolat a Szentháromsággal. A keresztény ember nem valamit, hanem Valakit keres. Nem valahova akar eljutni, hanem Valakivel akar találkozni. Nem birtokolni akar, hanem szeretett Istenével eggyé válni. Ezért nagyon fontos, hogy lelki életünk, imaéletünk, élő találkozássá váljon.
Emberi kicsinységünk, gyarlóságunk, marék porból született lényünk alázatossá, szerénnyé tehet, de fásult, kishitűvé nem. Önmagamba nézve sokszor feltettem a kérdést, hogy Istennek, hogy van ilyen rossz ízlése, hogy egy magamfajta egyszerű emberrel is szóba áll. De amikor a kísértés marékra szorítja a szívemet, mindig arra gondolok, hogy ki vagyok én, hogy Istennek határokat szabjak? Ha Ő bizalommal felém kinyújtotta a kezét, akkor az én dolgom nem az, hogy szégyenkezve elbújjak, hanem az, hogy megragadjam ezt a baráti, áldó kezet, és soha el ne engedjem azt.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Isten és ember egymásra talál.
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17
"Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." Jn 15,17
Ferenc pápa nem hiszem, hogy alaptalanul riogatna bennünket a harmadik világháborúval! Én mindenesetre mióta Szíriában jártam, folyamatosan a békéért imádkozom! Istentől most is az áldott békét kérem Szíriának, s az egész világnak! Ha béke van, minden más a miénk lehet, de ha nincs béke, akkor minden elveszik!!!
Térden állva kérlek térdelj mellém, és imádkozzunk együtt a békéért.
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.
Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17
Szent József, a munkás
- Isten szép erénye a bölcsesség! Hofi Géza szerint a jó Isten a bölcsességet osztotta a legigazságosabban el ezen a világon, mert a legtöbb ember meg van elégedve azzal a "bölcsesség" adaggal amelyet kapott, és ahelyett, hogy azt gyarapítani akarná, még úgy is érzi, hogy neki mivel több jutott belőle mint másnak és ezért - sokszor kéretlenül is -osztogatja azt mindenkinek!!
Itt és most elcsendesedek és nagy alázattal arra biztatom magamat is, de mindannyiunkat, hogy nézzük hosszan döntéseinket, mindennapi életünket, és gondolkozzunk el azon, vajon egy egy kanyar előtt mennyit szoktam gondolkodni, mérlegelni! Életemben adok teret a "bölcsességnek" vagy csupán a vágyaim, érzelmeim, hangulatom, vagy a csordaszellem, mások döntései döntenek helyettem!? Olvasással, tanulással, a dolgok átgondolásával, elmélkedéssel gyarapítom bölcsességemet!? Vannak igaz, bölcs barátaim, akikre felnézhetek, s akikkel megvitathatom a magam világnézetét, terveimet, félelmeimet?
A lelkiismeret nagy mesterei mondják, hogy aki a saját maga lelki vezetője, az egy elmebeteg lelki vezetettje!! Fontos, hogy merjek akár szó szerint véve, vagy csak jelképesen is letérdelni egy - egy ember előtt, hogy lelki beszélgetésben, de ha kell szentgyónásban feltárjam kételyeimet, gondjaimat, vergődéseimet, bűneimet és alázattal tanácsot, vigasztalást, feloldozást, egyszóval fényt, bölcsességet kérjek nálamnál tapasztalt, képzettebb, "okosabb", Istenhez közelebb lévő testvéremtől!
Pünkösdre készülünk, alázattal, imádságos szeretettel kérjem a Szentlelket, hogy töltse be, világosítsa meg az én értelmemet, életemet a bölcsesség ragyogó szép ajándékával!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: 2018 - Damaszkuszi fiatalok egy asztalhoz ülve bölcsen megvitatják a közös teendőiket.
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58
„Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.”
Jn 14,21
Végtelenül egyszerű! Tartsd meg a parancsokat, és Isten mikor jónak látja, megszólít téged! Nem könyvek, nem is más emberek fogják neked kinyilatkoztatni Isten titkait, hanem ő maga személyesen! Természetes, hogy ha elég bölcs vagy, akkor alázattal tanulsz mindenkitől kik hitelesen előtted jártak, a nagy szentek, misztikusok élete, tanítása bátorít, biztonsággal tölt el az utadon, de a magad útját te magad kell hosszan járnod! Ne félj, Isten olyan nagy, hogy nem fogod elvéteni, ha szívedet kitárod feléje, biztos, hogy találkozni fogtok!
Mikor? Nem fontos sem a nap sem az óra, egy dolog biztos, hogy jön a te Megváltód, és te, mint a szerelmes a szerelmére vágyakozzál és közben csinosítsd magadat az erények szép virágaival! Szeress mindent és mindenkit, légy jó, jóságos, irgalmas és kegyes, keresd a bölcsesség virágait. A dolgok összefüggnek, és egészen biztos, hogy az örök igazságok egy asztalnál ülnek, egységben, harmóniában élnek és megpillanthatók, szeretnének a tieid lenni!
Kedvesed számára teremj gyümölcsöket, alkoss, az irgalmas szeretet szép műveit hozd létre úgy, hogy azok mindenki számára drága ajándékként ragyogjanak! Munkád gyümölcse legyen hasznos, Isten épülő országának szépen faragott köveiként, társaid erőfeszítését vigye tovább! A keresztségben a nagy Isten gyermeke lettél, királyfi vagy, a Teremtő hercege, Krisztus példájára, testvéreid lábát megmosva, élj a hatalmaddal: alkoss, hass, gyarapítsd népedet!
Isten, a szent igazság, a bölcs szépség, újból és újból felfedi egy - egy titkát! Te közben haladsz, hatalmas mezőkre érsz, körbevesz a ragyogás, megpihenhetsz, de tudnod kell ez nem célba érés, hisz a Végtelent bebarangolni nem lehet, bizalommal menj tovább! Mi kint van, verejtékes munkád gyümölcse, az emberek barátsága, az élet megannyi tiszta öröme, mind mind drága ajándék, fogadd el, gyönyörködj bennük és nagylelkűen add tovább! Ha őszinte vagy magadhoz belátod, hogy nem az ajándékra, hanem az ajándékozóra vágysz, nem az egészséget, hanem a gyógyítót keresed, mert nem a tudás tesz téged boldoggá, hanem a Mester, a Tanító! Tudnod kell, hogy az Ajándékozó, a Gyógyító, a Tanító benned él, s mikor Szent fölsége jónak látja, kinyilatkoztatja magát neked.
Bízzál Uradban Istenedben, a semmiből idáig elvezetett, tovább is vezetni fog, fogja a kezedet! Zarándok testvéred,
Csaba t.
Kép: A damaszkuszi kapu, mely előtt Jézus megszólította Sault.
Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26
Jézus nem mond kevesebbet, mind, hogy ő az az élő Isten aki megszólította Ábrahámot, Mózest, a pátriárkákat és a prófétákat, ő maga az Ószövetség élő, hatalmas Ura! Teremtőnk testet öltött, közénk jött, és most már nem mind gyermek, hanem felnőtt férfiként a szemünkbe nézve, szol hozzánk: "Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.” Jn 14,7-14
Alázattal térdreborulva megvallom hitemet: Jézus Krisztus, hiszem és vallom, hogy te vagy az én Teremtő Istenem, egylényegű a Mennyei Atyánkkal, igaz Isten és igaz ember! Te vagy a mi Megváltónk, Tanítónk, Orvosunk! A Te nevedben képesek vagyunk a bennünk és körülöttünk gyilkolni akaró gonoszt megállítani és szeretetre, irgalomra, bölcsességre, jóságra, szépségre épülő országodat felépíteni!! Hiszem, hogy te magad vagy az élő Szeretet, ezért Szíriából, a harmadik világháború földjéről jövet is hiszek a Szeretet végső győzelmében!!
Térdenállva,
Csaba t.
