Napi evangélium

"Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz." Lk 12, 20

Tavaszi vetés! Hosszú utak vándoraként nézem az útszéli szántóföldeket a hideg márciusi időben! Föld, drága szülőföld, milyen lehet e földben elvetett magként gubbasztani, tudni, hogy a kék eget az élet hordozásának a titkára cserélted? A búzamag bárhogy is dönt, ha már megszületett pusztulnia kell, az ő sorsa e földön és minden élő sorsa, a kérlelhetetlen halál! Az egyetlen kérdés, odaadja-e magát sokakért, vagy önzöségében zárkozva szétrohad egymagában? Mi emberek is, e földre születve tudnunk kell, hogy létünk napjai itt meg vannak számlálva! Ajándékba kapott létünket ajándékká váltva továbbadjuk, vagy szík nélküli magként, terméketlenül elporladunk!

Érmihályfalváról jövünk, egy napközi otthon alapkövét tettük le. A kedves kollégám Ildikó, a sok aranyos gyermekét terelgetve örömkönnyeket hullatott a szép ünnepségen! Büszkén néztem a nagyszerű házvezetőt, bár tudja, hogy ma egy házat építeni, alázattal a munkát jóvégre vinni, szépen belakni gyermekekkel nem könnyű, és mégis szeretettel vállalta a munkát! A százszoros termést hozó búzamag sorsot vállalta, s ezért bátran kimondom, áldott szülőföldjébe húllva, ő örökké élni fog!

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

Jn 12,20-33

"Galileából nem származik próféta!" Jn 7, 53

Emberi kicsinyesség! Nézzük egymás nemzetiségét, származását, pedigréjét, genetikáját, és egy csomó előítélet miatt ítélkezünk egymás felett! A történelem során mennyi fájdalmat, sírást, szenvedést okozott ez az emberi szűklátókörűség!

Krisztus nem elég jó zsidó, a főtanács nem azt nézi, hogy mit tanít, hogy milyen erővel, hatalommal rendelkezik, hanem családja múltját mérlegeli és homályos emberi mércével méri a végtelen szeretetet, a közénk lehajló Istent! Ki vagyok én, vagy akár a főtanács, hogy Isten döntéseit felülvizsgáljam?! 

Imádkozzunk szabadságért, nyitottságért, hogy a szívünkben lévő szeretet parancsát soha semmi ne írja felül, hogy az ásatag emberi előítéletek, szokások, olyan poros hagyományok melyeknek nincs józan értelemmel is kimutatható alapja, ne befolyásolják döntéseinket! 

Nagyböjtben nem csak a bűneinknek, de a bűnös előítéleteinknek is vessünk véget! Emeljük szíveinket megváltó Istenünkhöz, szabaduljunk meg szűklátóságunktól!

Szeretettel, 

Csaba t.

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?”

Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz.

Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.”

A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!”

Ezután mindegyikük hazatért.

Jn 7,40-53

"Az Igaz (Isten) küldött engem..." Jn 7,25

A mennyei Atya küldi angyalát, Máriához, és ugyancsak Ő küldi drága szent Fiát hozzánk végtelen szelídséggel, jósággal megváltó erővel! A mi Istenünk aktív, cselekvő Isten, hegyeket mozgat, világokat teremt!! A nagy világmindenséget szemlélve, a galaxisok milliárdjait, és az azokban lévő megszámlálhatatlan naprendszereket látva kicsinységemet átélve alázattal a földre borulok!  Nézem a nagy világot és tudom, hogy minden, de minden apró részecskékből áll, melyek még parányibb részecskékből tevődnek össze, és mindent az emberiség számára máig ki nem ismert bölcs törvények, szabályok tartanak össze, mozgatnak, bontakoztatnak ki lépésről, lépésre!! Minden összefügg, egymásból úgy bontakoznak ki a dolgok, hogy minden már az ősrobbanás tarisznyájában szépen  egymásba csomagolva benne volt!

Ebben a hatalmas nyüzsgésben itt vagyok én is, te is, egy marék porból született emberke, és tudom, hogy teremtő Atyámnak nem csak gondja van ránk, de terve, akarata is van velünk kapcsolatosan! Isten minden gyermeke számára álmodott egy utat, mely nem csak a menybe vezet, de mely által teremtőm áldó kezévé válhatunk létünk folyamán, folyamatosan!! Isten azt akarja, hogy ne csak hatalmas fává növekedjünk, hanem termékeny életünk magjaiból körülöttünk áldott erdő sarjadjon, az általa adott életből új élet fakadjon!  Atyánk úgy szeretet, - s ez emberi méltóságunk forrása,  - hogy önmagával egy asztalhoz ültet, társaivá tesz világunk tovább teremtésében!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.

Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban.

Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való, A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.”

Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.”

Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Jn 7,1-2.10.25-30

"az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem." Jn 5, 31

A Mennyei Atya kiáll Jézus mellett: Íme az én szeretett fiam őt hallgassátok!!  Lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy kiálljanak mellettünk, hogy tudjunk számítani a testvéreinkre, hogy ha kell szeretteink mindig tanúságot tegyenek mellettünk!! A mai evangéliumban, de egész élete során Jézus megvallja az ő mennyei Atyába vetett határtalan bizalmát, a Mennyei Atya is ott áll Szent Fia mellett, s megdicsőiti őt!! 

1848 forradalom egyik hatalmas vívmánya a közösség teremtés volt! Az emberek kiálltak egymás mellett, a nők megváltak ékszereiktől, a férfiak váll a váll mellett vállalták a katonai szolgálatot! 1848-ban az emberek egy ügy mellett kiálltak egymásnak társai lettek, tanúságot tettek szóban és a mindennapokban is, hogy össze tartoznak, hogy ők egy szabad népnek a fiai, számitottak, számíthatnak egymásra!! 1989-es kommunizmust megdöntő forradalom engem Désen ért!! Az emberek biztatására felmentem az akkori tanács erkélyére és arra kértem az embereket, hogy gyűlölettel, bosszú szomjból kiontott vérrel ne szennyezzük be a szabadságunk első óráit, inkább imádkozzunk az áldott békéért! Elcsukló hangon elkezdtem a Miatyánkot mondani, és lent a hatalmas tömeg a zimankós, sáros időben térdre borult és egymás kezét fogva mondta az Úr imáját velem,  románul és magyarul!! Hiába telt el közel harminc esztendő, én ma is elsírom magamat meghatotságtól, ha arra az eseményre gondolok!! Ott egyek voltunk, összetartoztunk, és hiába meredtek ránk a rendfentartók fegyverei a házak tetejéről, mi mindannyian boldog örömben éltük meg az egyvérből való szabadság hajnalát!!

"Legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyátok!" (Mt 5,48) - mondja Jézus Krisztus!  Az Atya kiállt Jézus mellett és kiáll mellettünk is mindenféle bajban, nyomorúságban mellettünk!! Úgy gondolom, hogy mi is meg kell tanuljunk egymásért kiállni, a testvéreim mellett tanúságot tenni!! A mennyei Atya áldott szép vonása tündököljön fel arcunkon és a szabadságunkat ragyogja be az összetartozás, az egymásba vetett bizalom áldott tiszta fénye!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: 2018 március 11.

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:

„Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz.

Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.

Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött.

Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.

Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?

Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”

Jn 5,31-47

"Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." Jn 5,17

Csodálom Teremtőnk munkastílusát! Az Alkotó úgy alkot, hogy háttérben marad, bár Ő teremtett mindent, mégis a szomjadat a kút vize enyhíti, a magból bújik elő a kis virág, gyermekednek általad ad életet az Isten! Végtelen gyöngéd szeretettel küldi angyalát Máriához, és Ő diszkréten, csendben a háttérben marad! A szentírás minden lapján ott van az Isten, de az egész Újszövetségben csak kétszer szólal meg Jézus Atyja, és mindkétszer drága szent Fiáról beszél: "Íme az én szeretett fiam, őt hallgassátok!" 

"Legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyátok!" (Mt 5,48) - mondja Jézus Krisztus! A mai nap tanuljunk a mennyei Atyánktól munkálkodni! Úgy járjunk a réten, hogy semmit le ne tapossunk! Valahogy úgy legyünk jelen, mint a napfény, legyen a célunk virágnak gyönge szirmát szelíden úgy bontogatni, hogy az csodás színpompájában ne csak ragyogjon, hanem az éhes méhecskéknek finom nektár lakomát is adjon! Legyünk, mint a jó szakács, hordozzuk a rejtett konyha terhét, de az étkek örömét engedjük át a jókedvű vendégseregnek! Akarjunk úgy jelen lenni, mintha nem is lennénk, teremtő kezünkkel alkotásainkat úgy fogni, hogy azt ne is érintsük! Jelszónk: pillangó szárnyának hamvasságát soha meg ne sértsük! Vonjunk be az alkotás, a teremtés örömébe mindenkit, cselekvés nélkül cselekedjünk, s ha így teszünk, akkor jelenlét nélkül is mindenütt örökre jelen leszünk!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Csíksomlyó, a Szent István Otthon ablaka ragyog a tavaszi napfényben.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”

E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel.

Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre.

Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra.

Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” 

Jn 5,17-30

"Akarsz-e meggyógyulni?" Jn 5,1

Testi nyomorúságunkat mindannyian érezzük, sőt sokszor eltúlozva foglalkozunk egyik - másik betegségünkkel!! A lelki bajainkkal vígan jövünk, megyünk, sokszor észre sem véve, hogy milyen mély sebeket hurcolunk magunkban!! Nagyböjt szentidőben tudatosítanunk kellene magunkban a bűneinket, a rosszra lévő hajlamokat fel kellene térképeznünk és el kellene kezdenünk a forradalmat!! Vívjuk ki a lelki szabadságunkat!! 

Amennyiben megcsíp egy mérges kígyó, azonnal orvoshoz szaladunk, küzdünk az életünkért!! A gonosz lélek, ha rászed és bűnbe visz, csendben lapulunk, azt gondolva, ha nem látják testvéreink a bűneinket, akkor azok nem is léteznek!! Pedig a kígyó mérge ott van bennünk, s neveltetésünk, hitünk nem befolyásolja őt, végzi csendben a maga romboló, pusztító hatását!! A Bűn is ezt teszi, elveszi rugalmas frissességünket, jókedvünket, a holnapba vetett reményünket, hitünket és végül kiolt belőlünk minden szeretetet!! Üres, bemocskolt emberi vázunkat hurcolva élünk, terméketlenül!!

Keressünk gyógyulást!! A bűnbánat szentségében Megváltónk újjá alkot!! "Fiam vagy - mondja a szemünkbe nézve - ma szültelek!" Igen a Krisztussal való találkozás életet ad, minden szentség Isten teremtő aktusa! A harmincnyolc éve beteg ember meggyógyult, te hiszed-e, hogy bűnödre van gyógyír, Isten téged is újjá tud teremteni?! Képes visszaadni mindazt mit a bűn elvett, ha kéred szeretetét és azon felül is elhalmoz a megtért ember kegyelmeivel!!

Térj meg és élni fogsz, szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Pió atya ház kápolnájának tabernákuluma, Székelyudvarhely

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.

Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.

Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett.

Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!”

Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen.

Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Jn 5,1-16

Vannak ma csodák? Nézzük meg mi is a csoda?! A Katolikus Lexikon szerint: a csoda egy esemény, melyet Istennek a természet rendjét fölfüggesztő beavatkozása hoz létre. Jézusnál a csoda soha nem öncélú! Magának Krisztusnak és az apostoloknak a csodái azt igazolták, hogy az Isten országa, mint üdvösség elérkezett. 

Bátorkodom kijelenteni, hogy ma is sok - sok csoda történik! Ha csak a saját házam tájékát nézem, akkor bátran mondhatom, hogy mindaz mi a Szent Ferenc Alapítvány házaiban történik, az csoda! Csoda, mert a igaz, hogy a három kenyeret és az öt halat mi is odaadjuk Jézusnak, de az, hogy nap mind nap több ezer gyermek ellátását tudjuk biztosítani, mondhat bárki bármit, az csoda! Maguk a gyermekek is csodák, mert igaz, hogy szeretettel neveljük, de úgy gondolom, hogy ha összeadjuk a tanárok, a szülők és a mi erőfeszítésünket, akkor a végeredménynél valami nem stimmel! A számok összeadása után, a végeredmény sokkal több, mint a mi munkánk! Szerintem a legtöbb gyerek sokkal jobb, mint amilyennek e mai világban lennie kellene! Igen, bármerre is nézek, mindenütt látom azt a 12 kosár maradékot, melynek forrása csakis az Isten nagylelkű beavatkozása lehet! Életünk sok - sok szép eredményét, én a gondviselő mennyei Atyánk számlájára írom! 

E csodákat látva újból és újból földig borulok, alázattal dicsőítem Uram Istenem szent nevét! De nem csak azért örvendek mert megtapasztalhattuk a gondviselő jóságos Atyánk szeretetét, hanem azért is, mert a körülöttem kivirágzó csodák arról az Isten országáról beszélnek melyre mindannyian várunk, melynek beteljesedéséért imádkozunk! A kis hóvirágok a tavasz hírnökei, a mindennapi csodák mik körülöttünk történnek, a közelgő Isten országának bátorító üzenetei! Van remény, él az Isten, és ma is erős kézzel, kinyújtott karral dolgozik az ő gyermekeiért!

Szívemben élő reménnyel!

Szeretettel, 

Csaba t.

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken.

Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.

Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.

Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”

Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Jn 4,43-54

"..úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Magunkat nem tudjuk megváltani! A mennyek országa az Ószövetség igazai előtt is zárva volt Jézus Krisztus megváltó haláláig! Bennünket nem a saját tetteink váltanak meg, a legbölcsebb ember sem tudja az utat az örökkévalóságba, mert az Krisztus ingyenes ajándéka! A Megváltó nem csak példakép, nem csak tanító, nem csak az élet nagy mestere, Ő ennél sokkal de sokkal több, Ő maga az út, az igazság és az élet! Jézus Krisztus előtt meghajlik minden térd az égen, a földön és a föld alatt, mert maga a Végtelen!!

Demokráciához szokott gondolkodásunk nehezen tudja felfogni, hogy itt nem egy közülünk megválasztott személyről van szó, nem a legjobb, a legigazabb teremtményről, hanem egészen más dimenzióról beszélünk! A megváltásban, maga a Végtelen hajolt le lángoló szeretettel a porszemhez! Fontos, hogy szépen, szentül éljünk, de ez önmagában nem elég, nekünk az kell, mi azért imádkozunk, hogy az Úr ránk nézzen és jóságosan nekünk is ugyanazt mondja, mint a jobb latornak: "még ma velem leszel a paradicsomban!" 

Kiáltsunk bizalommal Krisztushoz, és lángoló szeretettel szeressük őt!  Isten nem elmaszatolt, közömbös, anonim keresztényekre vágyik, hanem ahogyan világosan a tízparancsolatban kimondja, olyanokra akik tudatosan: Urukat, Istenüket imádják! Nem elég, ha a "légynek sem ártasz", neked szeretned, imádnod kell az élő Istent, mert ő nem egy mindenbe beletörődött papucsférj vagy tévénéző feleség ki nélküled is jól elvan! Isten első és megkerülhetetlen parancsa, hogy viszonozzuk az Ő irántunk való végtelen szeretetét! Ezt a lángoló szeretetet nem csak az Ószövetség, de maga Jézus Krisztus is egész létünk főparancsának nevezi: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből, minden erődből! 

Egyetlen szent sincs aki csak "jó viszonyban" lenne Jézussal, a szentek nagyon - nagyon szerették Krisztust, ők a szeretet parancsának az útján jártak! Ez az az út, mely a mennybe vezet! Ezen az úton szeretnék járni!

A megtalált földbe ásott kincs örömével, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Jn 3,14-21

Március 10 a székely szabadság napja! Olyan könnyű másokban keresni a hibát, pedig legtöbször nem mások rakják a rabigát a nyakunkba, nem mások zsarnoksága alól kellene magunkat felszabadítsuk, hanem önmagunk bűnös vágyai alól, hisz családjainkat nem idegen erők, hanem legtöbbször mi magunk verjük szét! Az elmúlt 25 évben közel hatezer gyereket fogadtam be, ennyi sors, ennyi tragédia ment jó részt az én kezemen keresztül! És alázattal ki kell mondanom, hogy nem más nemzetek, nem háborúk, de még nem is természeti katasztrófák verték szét a családokat, juttatták árvaházba a gyerekeket, hanem szinte minden egyes esetben a szülők viselkedése! 

Igen, e nagyböjti szent időben indítsuk el a szabadságharcunkat, vívjuk ki a függetlenségünket, hogy istengyermeki méltóságunkban, örömben, jó testvérekként élhessük életünket! Legyen e szabadságharcban, a pusztában megkísértett Jézus Krisztus a példaképünk! Ő ott legyőzte a fogyasztás, a birtoklás, a hatalomvágy ördögét! A gonosz támadott és vesztett, Jézus szabadon állhatott neki a megváltás nagy művének!

1. Mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré és fogyassz!!! Vívjuk ki a szabadságunkat a fogyasztás kísértésével szemben..... Mennyi mindent elfogyasztunk, szemünk megkívánja és már állunk is neki habzsolni! Itt ne csak a kenyérre gondoljunk, hanem a testünket megterhelő sok nehéz ételre, alkoholra, a cigarettára, és mindenki folytathatja tovább a sort! Csak annyit tegyek a tányéromba, amennyire valóban szükségem van! A ruhásszekrényembe is csak azt tartsam ami valóban kell!! Nem azért élek, hogy fogyasszak, hanem azért fogyasztok, hogy éljek!!

2. Borulj le előttem és mindezt neked adom, az egész bevásárló központ a tied lehet! A birtoklás ördöge hihetetlen erővel csap le a mai emberre, és mi önmagunkat hajtva, lihegve gyűjtünk, vásárolunk, házainkat drága muzeumokká tesszük, s úgy élünk, mint a múmiák a piramisaikban, magányosan! Rabjai vagyunk a kapzsiság vágyának! Hány házasság, kapcsolat, élet ment rá egy - egy nagyratörő vágynak? Kell, akarom, szükségem van rá, aztán a megszerzett javakat a végén ott eszi a por, a rozsda valahol! Mennyi értékes idő, jókedv öröm szabadulna fel, ha Krisztussal én is nemet tudnák mondani a birtoklás bűnös vágyának!

3. Vesd le magad a templom tornyából, angyalaid a tenyerükön hordoznak, mindenki csodálni fog, te leszel a híres ember kire mindenki figyel! A zsidók mai napig azt várják, hogy a Messiás a jeruzsálemi templomban fog megjelenni! Ezért is folyik óriási harc a templom-hegyért, hisz e mohamedán szent helyen kellene újraépíteni a salamoni templomot, hogy itt a zsidó Messiás kinyilváníthassa az Ő dicsőségét! Jézus, a felkínált lehetőségre nemet mond: Távozz tőlem Sátán! Ő nem akar ebből az olcsó hatalomból, ő nem akarja a mi szeretetünket csodával kikényszeríteni, ő a szabad szívből születő szeretetünkre vágyik! É nem ember alkotta uralkodó Messiás, hanem a szolgáló szeretet Istene, ki szeret és szeretetre szomjazik!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:

„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«

A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«

Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.” 

Lk 18,9-14

"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"

Jézus szavai végtelenül egyszerűek, és mégis a világot látva, nagyon sok felé nem a szeretet szépen érő gyümölcseit látjuk, hanem a családokat, a népeket szétverő értelmetlen széthúzást, a gyűlölködő kapzsiságot, a mértéktelen ítélkezést! 

Nagyböjt csendjében nézzünk őszintén magunkba, vajon Krisztus szeretetének, vagy a gonosz lélek kérlelhetetlen ítélkezésének útján járok!? 

Ülni a kispadon és kommentálni egészen biztos, hogy nagyon egyszerű! Vehemens határozottsággal ítélkezni a játékosok, a bírók, a szervezők fölött anélkül, hogy egyetlen egyszer is körbeszaladnánk a pályát, nagyon könnyű! Az Egyházat is sokan elítélik! Nekem nehéz komolyan venni a kritikát olyanoktól, akik nem is gyakorolják a hitüket, vagy csak néha, egy- egy nagy ünnep alkalmából vetődnek a templom közelébe, és mégis Ferenc pápától kezdve, az utolsó ministránsig mindenkit számonkérnek, elítélnek! Nem csak az egyházi személyeket veszik nyelvükre az ítélkezők, hanem az egészségügyben vagy a tanügyben dolgozókat is, nem beszélve a politikai szerepvállalókról, akiknek mostanában mértéken felül kijut a szídás, az elmarasztalás! 

Az emberek között járva - kelve sokszor megdöbbenve hallom, látom, hogy egyesek milyen könnyen ítélkeznek! Mondhatni, világunk népviselete lett a megszólás, a társaink besározása! Én nem szeretném magamra venni ezt a ragacsos, undok ruhát, ezt az ítélkező, másokat lehúzó szokást! Nem szeretném magamra ölteni, a kérlelhetetlenség gönceit, mert az nem Krisztus ruhája, az ő viselete a szeretet: "Arról ismerje meg a világ, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást!" 

Ha nem akarunk az ítélkezők elítélésével mi is egy padra ülni az ítélkezőkkel, akkor a nagyböjt csendjében gondolkodjunk el, hogy mitől, kitől jön ez a sok kritika! 

Magunkat mindig a szándékaink alapján, egymást a kivitelezett tetteink alapján ítéljük meg! Sok mindent megpróbálva, megtapasztaltam, hogy milyen messze van a vágyott, a megálmodott holnap, a valóra váltott mától! Ezért is esik nagyon nehezemre ítélkezni, mert biztos, hogy a legtöbb ember ezzel ugyanígy van! A pap mikor elkezdi első szentmiséjét, szeretne mindenkit megszólítani, szentté tenni! Az orvos egészen biztos, hogy arra vágyik, hogy mindenkit jó kedvvel, egészségesen engedhessen haza drága családjához! A tanár az órájára úgy megy be, hogy mindenkinek szeretne jó jegyet adni, s mindazt mit ő maga is szépnek, igaznak, fontosnak tart, azt szeretné is bölcsen átadni annak, akiért vállalta a tanári állást! A politikusok közül is sokat ismerve, tudom, hogy a legnemesebb, legtisztább szándékkal indultak és indulnak ma is nap mint nap, városuk, népük szolgálatára! 

A cselekvő szeretet, ha őszinte, megtapasztalja a maga határait! Vágyaink, álmaink határai sajnos nem esnek egybe a valóra váltott álmok, a megvalósult, kivitelezett országok határaival! A magvető ember azt szeretné, hogy az elvetett mag szárba szökelljen és százszoros, ezerszeres termést hozzon. Jönnek a tőle fügetlen külső hatások, a korai fagyok, a szélviharok, melyek képesek ledönteni az egész termést, és ott térdel az ember a szántóföldje mellett, s nézi, hogy fáradságos munkájából mi lett! A bölcs ember, önmagát megvigasztalva, mulasztásaiért bocsánatot kérve tanul hibáiból, feláll és újból a földbe mélyeszti az ekét, újból előkészíti a földjét és Isten áldásáért imádkozva, beveti azt! 

Ne ítélkezzünk, hanem szeressünk! Szeressük Istent, egymást és önmagunkat, mert mi nem az ítélkezés, hanem a szeretet parancsát kaptuk!

Kudarcaimért bűnbánatot tartva, kisebb testvéretek.

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”

Jézus így válaszolt: „Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”

Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.

Mk 12,28b-34