Napi evangélium

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Jézus a mennyei Atyának szentelt életet élt: "Az én eledelem az én atyám akarata!" Erre az útra hívja az apostolait: Jöjj, kövess engem, mondja Fülöpnek és a többi tanítványának! A tökéletességre vágyó gazdag ifjú kérésére, Jézus így válaszolt: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." Máté 19:21

Vágyom én a tökéletességre? Merem, tudom magamat az Úr akaratának szentelni!? Ezen a szép napon gondoljak a szerzetesi hívatásra. Milyen lenne ha testemet, lelkemet az oltár előtt én is tudatosan a jó Istennek adnám! A szerzetes élethivatása a Teremtőm első parancsának tökéletes megélése: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus Krisztus, ki azonosította magát az üldözöttekkel, a kicsikkel, a bajban lévőkkel, majd küld, hogy a nevében szolgáljunk, szeressünk!!

A szerzetesi élet egy hatalmas halálugrás, elengedjük a biztos trapézt és bátran belevetjük magunkat Jézus Krisztus karjai közé! 35 éve lesz az idén, hogy elindultam a szerzetesi élet útján, így vissza nézve úgy látom, hogy életem legjobb döntése volt. Mindenkit aki érzi Isten hívását, csak biztatni, bátorítani tudom, hogy bízzon Urában, Istenében és kövesse élete legtisztább vágyát, álmát, ne hagyja, hogy a kishitűség, a félelem megfojtsa benne a gazdag ifjú példájára Krisztus követésének szép hívatását!

Szeretettel biztatlak Február 2-án, a Megszentelt élet világnapján, hogy add életedet Krisztusnak, 

Csaba t.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:

Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.

Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:

"Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Lk 2,22-40

Jézus végtelen alázattal hívja, formálja, majd küldi az apostolait, a tanítványait, mert az aratnivaló sok, a munkás kevés! Jézus tanítványa vagyok én is, engem is küld az Úr, de nem csak küld, hanem azt szeretné, hogy bennem is felragyogjon az ő közösséget szervező, az embereket jóra indító, szép vonása! A munka sok, a munkás kevés! Krisztus azt akarja,  hogy én is hívjam, motiváljam, és jó cselekedetek végzésére biztassam a körülöttem élő embereket! A mai evangéliumot olvasva gondolkodjak el, hogy mennyire tudom  mozgatni, eredményes munkára rávenni a környezetemben élő embereket!?

Sajnos sokszor inkább a féltékenységet, a buta irigységet fedezem fel az egy fedél alatt élő emberekben, és nem az együttműködésre való készséget! Naivan azt hisszük, hogy a társam az ő eredményes munkájával minket árnyékba tól, elveszi előlem a fényt, a sikerélmény lehetőségét! Ezért sokszor ha benne meg is van a velem való együttműködésre való késztetés, inkább kiszorítjuk a pályáról, ha nem is tudatosan, de bebizonyítjuk, hogy nem alkalmas, nem képes arra a feladatra mely alatt én egyedül görnyedezem, megszakadok! 

Emeljük szemünket Krisztusra! Egészen biztos, hogy közte és az akkor élt emberek között nagyobb volt a szakadék, mind köztem és a körülöttem élő emberek között, ezért neki az apostolait, a hetvenkét tanítványát nehezebb volt felemelni a maga szintjére, mint amennyire nekünk nehéz lenne csapatot építeni! Jézusnak sikerült, sehol nem olvasunk arról, hogy szapulná, szídná az ő barátait, tanítványait! Ha valóban Krisztus követő akarok lenni, akkor a magányos farkas életmoddal fel kell hagyjak, és el kell kezdenem tudatosan építeni magam körül Isten országát, szép élő családját! Próbáljak türelmes szeretettel bevonni másokat is abba a munkába mit Isten rám bízott, azzal a lelkülettel, hogy neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem kell ahhoz, hogy majd idővel ha én visszavonulok, tudja átvenni, továbbvinni azt a munkát, mit Isten ránk bízott!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Palkó Cecília kedves munkatársam,  a dévai irodánk vezetője.

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett.

Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.

Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Mk 6,7-13

Hit és Hitetlenség! Egyesek miért hisznek, mások meg miért nem?! A hit, Isten szép ajándéka! De akkor Jézus miért csodálkozik az emberek hitetlenségén: "Maga is csodálkozott hitetlenségükön." Mk 6,1-6 

Nagy kérdések?! Van akinek minden megadatik és mégis hitetlen, depressziós és könyörtelenül szidja a világot, mások meg óriási szenvedések közepette, a halál kapujában is hittel, bizalommal néznek előre! A napokban hunyt el Koller Katalin egykori Miss Hungary - győztes szépségkirálynő. Szép lelkébe, erőt adó tapasztalataiba ő maga enged bepillantani! Katának néhány szép gondolatát szeretnék a figyelmetekbe ajánlani:

"Elmesélek Nektek egy történetet, mert hiszek benne, hogy ezzel segíteni tudok másoknak és ha ez így van, mindenképp plusz értelmet nyer minden...... Hálás vagyok, hogy végigjárhattam ezt az utat, mert rengeteget tanultam az elmúlt időszakból. Sok minden van, amit eddig is tudtam, de most már valóban a szerint is élek – szabadon, félelem nélkül, teljesen új és más értékrenddel. Másképp állok az emberekhez, magamhoz, a világhoz, Istenhez. Tudom, hogy senkit sem mások véleménye határoz meg, hogy minden fejben dől el és a szervezetünk valóban reagál arra, amit gondolunk és hiszünk. Megtanultam megbocsátani és harag nélkül élni, becsülni minden pillanatot, tiszta szívből nevetni. Soha nem nevettem annyit és akkorákat, mint az elmúlt időszakban... Imádtam, hogy nem csípnek a szúnyogok – nem kompatibilisek a kemóval  – és hogy a parókák révén minden nap más frizurám lehetett – lévén, hogy korábban sosem volt festve a hajam...........

Írásom célja kifejezetten az volt, hogy reményt és hitet adjak másoknak, mert mindenből van kiút. ..... Farkasszemet néztünk a halállal, ezúttal ő pislogott bele, de tudom, egyszer majd eljön a nap, mikor én nézek félre és ez így van jól. Hiszen mindannyian elmegyünk, senki sem kivétel. Talán abból a szempontból különösen szerencsés vagyok a történtek miatt, hogy én már nem félek ettől a naptól. Tudom, végtelen lények vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy szeressünk, tanuljunk és tanítsunk. Megtanultam, hogy csak a MOST számít, a tegnap elmúlt, a holnap még nincs és egyáltalán nem az a fontos, hány évet éltünk, hanem hogy mivel töltöttük az éveinket. Tudom, hogy rengeteg új élmény, tudás, tapasztalat, nevetés vár még rám, itt leszek még egy jó darabig, ha el nem csap a villamos, ami nyilván mindannyiunkra ott leselkedik a kanyarban. :D A lényeg, bármit is hozzon az élet, érvényes az alapszabály: nem a mennyiség, hanem a minőség számít, a SZERETET pedig valóban csodákra képes! Éljetek hát jól, tartalmasan, szeressetek nagyon és sokat!" Katalin

Imádságos szeretettel gondoljunk e csodálatos, kedves tanítónkra Katára, hisz ő a szenvedés útján nem elvesztette, hanem elmélyítette az élő hitét! Adná a jó Isten, hogy mindazt mit ő a szenvedés útján tanult, azt mi egészségesen, épen is meg tudjuk tanulni!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.

Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.

Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Mk 6,1-6

Jézus felkeresi és feltámasztja a halott gyermeket, majd: "szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak." Mt 5, 43

Jézus a gyermekek felé fordul! A Mester nem csak úgy "romantikusan" szereti a gyermekeket, hanem félretesz mindent, megszakítja az útját, vállal fáradtságot, utat, mindent, mert valahol egy gyermek szenved, beteg, bajban van! Döbbenetes látni, hogy bár már a szülök is lemondtak a gyermekről, Jézus nem adja fel, megy, megmenti a kislányt!

A mai ember önző, csak magára figyel, és ez a korszellem akarjuk, nem akarjuk mindannyiunkat átjár, ezért egyszerűen nem halljuk meg a bajban lévő gyermekek hangját! Szándékos vaksággal legyintünk, ez a szülők dolga, az orvosok dolga, a gyermekvédelmi szakhatóság dolga, végül is azért fizetünk adót, intézkedjenek ők! Jézus is mondhatta volna, hogy a világ megváltásának nagy művébe nem fér bele, hogy mindenféle gyermekek után szaladgáljon mert Ő most éppen a hegyi beszéden dolgozik, ezért nem megy semerre, ügyeljenek máskor jobban a szülők, az iskola, a tanárok a gyermekekre!  

Nem elég nagyvonalakban szeretni a gyermekeket s a többit a rendszerekre bízni, hanem észre kell venni ha egy kiskorú bajban van, ha eltévedt, ha beteg, ha éhes, és akár, ha a saját hibájából is került bajba, akkor is segíteni kell rajta! A bajban lévő gyermekhez lehajló Jézus Krisztus legyen a mi példaképünk, tudjuk gyermekeinkért félretenni a munkánkat, céljainkat, és induljunk el mi is figyelmes gyöngédséggel a szeretet útján!

Gyermekeinket féltő szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy

Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.

Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.

Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"

Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

Mk 5,21-43

Jézus Krisztus megszakítja az útját és felkeres egy olyan embert, akiről mindenki lemondott, aki már senkinek nem kell! Szó nélkül, szimpla jelenlétével is azt mondja, hogy te jó vagy, igaz, hogy van benned valami ami rossz, amitől meg kell szabadulj, de te az én testvérem vagy, téged az én mennyei Atyám teremtett! Csodálatos, ahogyan bíztatja Gyógyítónk a gyógyuló embert: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!"

Hány ilyen kitaszított, senkinek nem kellő ember él ma is! Milyen jó lenne, ha az ítélkezés helyett különbséget tennénk a bűn és a bűnös között! Legjobban a bűnös szenved a saját bűnei miatt! Milyen rossz lehetett ennek az embernek a sírok között kiláncolva tölteni az éjszakákat, a hónapokat! Milyen nemes dolog egy ilyen elveszett embert megmenteni! Egy ismerősöm súlyos műtéteken átesve, erős nyugtatók szedése után melyek halucinációkat okozhattak az ő fejében, nagyon furcsán kezdett beszélni, viselkedni! Jézus példájára figyelve azt kell mondanunk, hogy e bajban lévő ember cselekedetei nem jogosítják fel a családját, hogy letérjen a szeretet útjáról! Ha valaki nekünk fájdalmat okoz, akkor nekünk nem az a dolgunk, hogy társunkat elítélve, mi is neki viszonozzuk a "rosszat", hanem az, hogy bölcs türelemmel megszabadítsuk testvérünket a gonosztól, a fejében uralkodó gyűlölettől, haragtól, s feltárjuk szemét a tiszta igazságra!

Krisztus, emberek halászává szeretne tenni bennünket! Nekünk nem csak a jólfésült, aranyos gyermekeket kellene megmentenünk, hanem akár a saját hibájukból a bűn útjára sodródott testvéreinket is! Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek!

Hiszek a megtérésben, az újrakezdésben,

Csaba t. 

Kép: mindig van megoldás

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a

   gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy

   tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban

   lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor

   megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a

   bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a

   sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel

   ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A

   földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem,

   Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"

   Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az

   emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Azt válaszolta:

   "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze

   el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett

   ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: "Küldj

   minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.

   Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a

   mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba

   rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a

   városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi

   történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió

   tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre

   megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a

   megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy

   távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még

   megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így

   szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy

   dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment, és

   Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele

   Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

   Mk 5,1-20

"...úgy tanította őket, mint akinek hatalma van..!"  Mk 1,21 

Minden igazság annyit ér, amennyit a valós világba fel lehet használni belőle! Jézus tanítása számomra azért értékes, mert belőle élet fakad! Előttem van egy nagyon szegény családból kikerült egyszerű kisfiú arca, kit Krisztus tanításának fényében fogadtam be, és próbáltam nevelni a társaimmal! Az évek elszálltak és ma ez a fiatal ember helyét megállva dolgozik, otthont teremtett magának, családalapításra készül,  és arcán boldog örömmel hálát ad mindazért amije van, amit elért, azért, hogy él és barátai vannak! A tegnap meglátogattam, büszke örömmel mutatta be azt a családot amelyik Budapesten befogadta, és szülei helyett szülei lettek, megtanították a nehéz gépek kezelésére, egy céltudatos, szorgalmas, munkával holnapot építő életre! A tegnapi látogatás után küldte Dani e pár soros SMS üzenetet: "Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattak. Számomra ez egy álom volt, egy asztalhoz ülni azokkal az emberekkel akik megformálták az életemet! Isten áldja, és köszönöm, hogy az álmom valóra vált! Köszönöm, hogy embert faragott belőlem, nem engedte, hogy elvesszek, KÖSZÖNÖM! Sok szeretettel, Dani

Jézus Krisztus tanítása, a szeretet parancsa olyan, mint egy végtelenül egyszerű matematikai képlet, melyet ha behelyettesítünk a mindennapi életünkbe, akkor az mindig csodás eredményeket fog hozni! Bárki kipróbálhatja, és meg fogja tapasztalni, hogy működik, hogy a legnehezebb helyzetekben is eredményesen használható Jézus tanítása! Kisebb testvéri alázattal biztatlak olvasd az evangéliumot, lépj rá annak csodák földjére vezető útjára, próbáld ki a mindennapi életedben a szeretet parancsát, és te is meg fogod tapasztalni Megváltónk tanításának életedet jó irányba formáló erejét!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”

Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.

Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. 

Mk 1,21-28

Csoda?! Érdemes elolvasni a CSODA meghatározását a katolikus lexikonban Csoda

csoda: tág értelemben mindaz, ami csodálkozást vált ki; szoros értelemben esemény, melyet Istennek a természet rendjét fölfüggesztő beavatkozása hoz létre. - 

Számomra csoda, hogy két fiatal kolléga Andrea és Guszti elindul egy petrozsényi gyermek otthonból 10 diákkal és Budapesten telt templom előtt előadást tartanak, vidáman, mosolyogva, bátran énekelnek, kivívják munkájukkal a fővárosi lakosok tetszését, tapsát!! Igen számomra csoda, hogy a gyermekvédelmi otthonunkba szépen felcseperedő nagy fiunk, talpra áll, elindul, és évek múlva visszatér, hozza aranyos feleségét, munkát keres és nevelőbácsi lesz! Csoda, hogy ez a szegény sorsú gyermek talpra áll, és feladatai elvégzése után, kemény munkával kitakarítja az otthonunk teljesen leirt, a kommunizmus alatt tönkretett régi kápolnáját, megszervezi a munkát, szakembereket hív, és felújítja a falakat, a mennyezetet, a padlást, Jézus Krisztus Szentséges Szívéről elnevezett szentélyt! Meghajtom fejemet, hisz látom, hogy a mai fiatalok közül kiemelkedve, az én drága kollégáim otthont készítenek e földön megváltó Krisztusunknak, kápolnát, hol az árva gyermekeikkel együtt imádhassák, dicsőíthetik teremtő Istenüket! Szívemben a hála és öröm virága nyílik, mikor azt láthatom, hogy Istenünk ma is, a mi családjainkban is képes, tud csodát tenni! Meghajtom fejemet, a háborgó tengeren békére találó apostolokkal, hálát adok a csodát tevő Jézus Krisztus előtt!  

Szeretettel,

Csaba t. 

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: "Hallgass el, nyugodj meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"

Mk 4,35-41

"Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut." Lk 10,1 Félelmetes Jézus parancsa világos, elsősorban nem Karitász munkára biztat bennünket!! Nem azt akarja, a mi Mesterünk, hogy pénz, hatalom legyen az ő országának az alapja, hanem a szeretet, a jóság! Félelmetes, hogy mennyire elcsúsztunk, mennyire átvették az anyagi értékek a szerepet még az Egyházon belül is!! Imádkozzunk, hogy Isten visszaadja az ő gyermekeinek az apostolok tisztaságát, szabadságát, lelki frissességét!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: "Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek:

Elérkezett hozzátok az Isten országa!"

Lk 10,1-9

Szent Pál apostol megtérése

Jézus nem csak összegyűjti az apostolait, nem csak évekig készülnek a feladatokra sok-sok okos szövegeléssel, ők nem csak barátkoznak, tervezgetnek egy korsó bor mellett, hanem mindjárt meg is nevezi a feladatot és küldi az aratásba a kiválasztottakat: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." Mk 16,15 

Jézus nem aprózza el a munkát, nem részletezi vég nélkül a feladatokat, egyszerűen az egész világot akarja és annak minden teremtményét! Milyen jó lenne, ha bennünket is átjárna ez a hatalmas jézusi lendület, bizalom, bátorság, erő! Eltelt kétezer év, sajnos bár mérhetetlenül több eszköz, technika, lehetőség áll a rendelkezésünkre, mi mégsem merünk, nem tudunk ilyen bátor célokat megfogalmazni, határozottan magunk elé tűzni, pedig Európa léte, a nyugati kereszténység jövője a tét!

Krisztus ugyanaz ma is, mind kétezer évvel ezelőtt, ugyanúgy bátorít, küld, és egészen biztos, hogy ma is ugyanazzal az erővel, bölcsességgel, hatalommal áll mellettünk, és az elénk állított feladatok, célok sem kisebbek! Minden generációnak újból és újból rá kell találnia az élő evangéliumra, s meg kell tanulnia járni is a bölcs szeretet, az irgalmas jóság útján! lelki kincseinket nem hagyhatjuk egyszerűen egy végrendelkezéssel utódainkra, azokat meg kell szülni, és bölcs szeretettel az örök életre vezető utat örömeit, nehézségeit meg kell mutatni nekik!! Munkára fel!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Gyermekeink Székelyhídon a jótékonysági bálban.

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:

Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.

Mk 16,15-18

Születésnapomra ajándékként szívetek békéjét kérem! 

“Mi marad a háború után, melynek közepén élünk?” – kérdezte Ferenc pápa. “Romok, több ezer gyermek oktatás nélkül, ártatlan áldozatok, és sok pénz a fegyverkereskedők zsebében.”

Krisztus jó magot hint a világba, de a béke magvait a szívünkben elfojtja a sok bűnös vágy, s ezért nem szökik szárba, nem terem gyümölcsöt! Sajnos mi hagyjuk kormányainkat fegyverkezni, háborúkba zsoldos katonákat küldeni, a fegyvergyárak pénzével üzletelni! 

Eljátszódtam a gondolattal, milyen is lenne a világ, ha a nagyhatalmak valóban komolyan gondolnák a békét és együtt harcolnának a tudatlanság, a szegénység, a betegségek ellen!? Milyen más lenne a világ, ha azt a mérhetetlen sok pénzt mit fegyverre költenek, a világunk fejlesztésére fordítanák?! Hány új iskola, kórház, mennyi megművelt, bevetett föld lenne, hány új kutatóközpont, szabadidő és sportlétesítmény születhetne, ha nem lenne többé háború!

Tisztítsuk meg szíveinket az ellenségeskedés, a háború mindent beborító, terméketlen töviseitől! Környezetünkben ne tűrjük meg a megosztottságot, a civakodást, a gyűlöletet, a haragot, mert ezek a háborúk magvai, melyek nagyra nőve testünket megölik, lelkünket örök kárhozatra taszítják!

Születésnapomra ajándékként szívetek békéjét kérem! Ajándékozzatok meg azzal, hogy szeretettel elbeszélgettek egymással és elengeditek egymás tartozását! Bocsássátok meg a sérelmeket, s jó testvérekként, a szívetekből sarjadó örömteli szeretet virágait adjátok nekem!

Szeretettel,

Csaba t.  

Kép: Kisiratosi gyerekeinkkel

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását:

„Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették.

Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”

Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla:

Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek.”

Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt.

Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.” 

Mk 4,1-20