Napi evangélium

Az élő hitért, akárcsak a létért küzdeni kell! Gyengeségeinkért. kudarcainkért mindig más a hibás: a szüleink, a tanárok, a nevelők, a papok, a polgármester, a kormány, s ha más nincs, akkor a  "körülmények"! Mindig van bűnbak, mindent meg tudunk magyarázni, csak soha nem mi vagyunk saját sorsunkért felelősek! Milyen autó az, mely csak 10 fokban indul el, de már mínusz 25 és plusz 25 fokban nem? Az ilyen motor nem kell!  

A növények, az állatok küzdenek a saját létükért, az ember az aki hátradől, hogy a Mama Hotelben kiszolgálják őt! Elvárod, hogy az iskola mindent megoldjon számodra, hozzon pszichológust, logopédust, fejlesztő pedagógust, mindenkit, és te hátradőlsz, hagyod magad, hogy mint egy zsák krumplit vigyenek! A felnőttek közül is sokan ezt teszik! Sokszor csodálkozva látom, hogy mennyi tüntetés, tiltakozás van! Mindig más a híbás!!! A te munkádat te kell elvégezzed! Süt a nap vagy tombol a szél, kösd fel a lécet és irány a fekete pálya! Küzdjél, lehet, hogy elesel, de a gyáva, tiltakozó, nyafogó ember soha nem lesz bajnok!! Te harcra születtél, a nehézségeket nem kerülni, hanem legyőzni kell, mert az farag embert belőled, acélozza izmodat, erősíti akaraterődet! 

Sajnos a hit útján is sok a nyafogás, hatalmas a közömbösség! Biztos, hogy minden kegyelem, de ha nem veszed a kezedbe a szentírást, ha legalább vasárnap nem mész templomba, ha soha nem térdelsz Istened elé, hogy vele ügyes-bajos dolgaidat átimádkozzad, ha nem járulsz az életadó szentségekhez, akkor ne csodálkozz ha lelked kiszárad és pusztasággá változik! A prófétának sajnos ma sincs becsülete, akárcsak Jézus korában a saját szülőföldjén, Ő akkor se, de most sem tehet ezért csodát, ahogy a Szentírás írja  - "Maga is csodálkozott hitetlenségükön." (Mk 6, 4)

A boldogságos Szűzanyát ha Betlehemben hideg - meleg vizes panzió várta volna, ha Egyiptomba legalább felvezette volna őket Gábor angyal, vagy ha az isteni gondviselés havonta a Gyermek után támogatást fizetett volna a Szent Családnak, hogy minden gondjukat megoldja, akkor valóban könnyebb lett volna a sorsuk, de én azt hiszem, hogy  Máriából soha nem lett volna Mennynek Királyné Asszonya! A megoldást kereső töprengések, a küzdelmek, az erőfeszítések emelnek fel, tesznek naggyá, méltóvá a szentek társaságára! A nehézségek, a küzdelmek kerülése, ha mindig másban keresed és találod meg a magad semmittevésed okát, akkor nem csak e földön vagy szánalmas anyámasszony katonája, hanem az örök életed is veszélyben van, hisz a Szentírás mondja: "mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kiköplek a számból. " Jel 3,15

Saját hitedért, életedért te vagy a felelős, vedd kezedbe sorsodat,

Csaba t. 

Kép: Keresztutat végeznek a gyermekeink!

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.” 

Jn 6,35-40

"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."

 Jn 6,35

Egyedül nem megy! Anyánk az Egyház, kétezer év óta, Jézus tanítása alapján hiszi és vallja, hogy a szentmisében egyfelől a kenyér és a bor színe alatt ugyanaz a Jézus jön közénk, mint aki megtestesült karácsony éjszakáján, másfelől hisszük és valljuk, hogy a szentmisében vértelen módon jelenvalóvá válik az egyszeri és örök keresztáldozat! Karácsony és Húsvét szent titka válik valósággá minden szentmiseáldozatban, és nem csupán kegyes megemlékezés, hanem hatalmas misztérium, a hívő ember számára élő valóság, reális találkozás a személyes Istennel!  Hiszem és vallom, hogy az Oltáriszentség jelenlétében egy olyan élő, személyes erőtérbe kerül az ember, hol sokkal egyszerűbb, könnyebb jónak lenni, jót tenni, szeretetben élni! Gyermekkoromban féltem a sötétben, de ha megfogta édesanyám a kezemet, akkor vele bárhova el mertem menni! Most felnőtt fejjel is előjön egy - egy nehéz döntésben ugyanaz a gyermeki félelem, szorongás, de a szentáldozás, a szentségi jelenlét átjár, erőt ad, s ha érzem magam mellett a Végtelen jelenlétét, akkor nem csak bátorság, bizalom, erő tölt el, hanem lelkemben minden egyes erény növekedésnek indul, virágot bont, és örömmel, békével telik meg a szívem!

Kedves testvéreimet, mint szomjazót a kristálytiszta forráshoz szeretném elvinni a szentmise áldozatra. Kisebb testvéri szeretettel biztatok mindenkit, hogy készüljön fel élete első áldozásához ha eddig nem tette volna meg, és járuljon rendszeresen a Vándorló Egyház úti eledeléhez, az áldott Eucharisztiához!

Egyedül nem megy, szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Keresztelő Szent János remeteségében az Oltáriszentség.

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből:

„Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való kenyeret adott enni nekik.«”

Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.”

„Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Jn 6,30-35

Csodálom Isten alázatát, csodálom, hogy abból a végtelen magasságból képes közénk jönni és jósággal, türelemmel tanítani bennünket. Nem az szennyezi be az embert ami kívülről jön, hanem ami bensőnkből fakad fel. Szívünkből fakad fel a nagyképű arrogancia, az önzés, a tunyaság, a paráznaság, a torkosság és minden más bűn. Egy embert, egy családot, akár egy győztes pártot is meg lehet hurcolni, sárral meg lehet dobálni, de bemocskolni, szétrothasztani egy embert, egy közösséget csak belülről lehet. 

Hiába van valakinek igaza, ha beképzelt, ha arrogáns, ha kapzsi, akkor már nincs igaza, akkor már nem számíthat az igazaknak kijáró elismerése, tisztelete. Nagyon furcsa lett volna, ha húsvét hajnalán Jézus bosszúálló vigyorral megjelent volna Pilátusnak vagy Heródesnek, és diadaltól tobzódva megalázta volna ezeket a szerencsétlen, bűnös embereket. Jézus nagysága, hogy úgy diadalmaskodik, hogy senkit nem győz le, ő a legyőzöttek előtt is szélesre tárja a megtérés, újrakezdés, az örök élet ajtaját. Jézus Krisztus nem Heródest, nem Pilátust, de nem is a "feszítsd meg"-et kiáltó zsidókat győzte le, hanem a harag, a gyűlölet, a kétségbeesés, a reménytelenség, a bosszúvágy lelkét, a mindannyiunkban diadalmaskodni akaró Gonoszt. Nagycsütörtök, nagypéntek szélsőséges körülményei között is Jézus megmaradt, kitartott az irgalmas szeretet útján. Ha nem ezt tette volna, akkor hiába támadt volna fel triumfálva, arrogánsan legyőzve ellenfeleit, mert én nem lennék katolikus szerzetes pap, nem emelném magasba Krisztus keresztjét.

Imádkozzunk, hogy életünk kisebb-nagyobb csatáiban, de akár a jövőt meghatározó választásokban is a pártok ne egymást akarják legyőzni, hanem a szeretet, az összefogás útján elindulva a világot próbálják meg továbbépíteni. Mid van amit nem kaptál? S ha Istentől kaptad a győzelmet, miért lennél arrogáns, beképzelt, nagyképű? Isten irgalma dönthetett volna, és holnap dönthet másképp is. Bűnbánatot tartva tegyünk meg mindent, hogy a bennünk lévő rosszat legyőzzük, hogy Isten szép művét ne tegye tönkre a belőlünk feltörni akaró, gyilkos bűn.

Nagy-nagy alázattal!

Szeretettel, 

Csaba t.

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.

Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.

Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”

Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

Jn 6,22-29

A végső dolgokról nagyon keveset tudunk.... a mai evangéliumi Jézus megengedi, hogy bepillantsunk a halál utáni, megdicsőült világ  titkaiba!! Az evangéliumban nincs lélekvándorlás, Jézus maga mondja, hogy nem szellem, hisz testestől, lelkestől jött vissza közénk, ételt kér, és arra bíztat, hogy nézzük meg kezét és a lábát!! Feltámadt, él, saját karjaival öleli át szeretett tanítványait!!  Egészen biztos, hogy nem egy színdarabot ad elő, nem akar bennünket becsapni, Ő a holtak elsőszülöttje, megmutatja, hogy mindannyiunkra mi vár!! 

Csodálatos jövő!! Mindannyiunkra vár a feltámadás és az örök élet!! Meghajtom fejemet és bizalommal elfogadom a Húsvét tanítását, a kinyilatkoztatott igazságot!! A Hiszekegy imát mondva, vallom: Hiszek a test feltámadásában és az örök életben Ámen!

Élő hittel, 

Csaba t. 

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Lk 24,35-48

Heródes megölette Keresztelő Szent Jánost! A nép bosszúért liheg, Jézust megakarják választani az új vezetőnek, de a Mester hajóba parancsolja a tanítványait, elküldi őket, majd szétoszlatja a népet és visszavonul imádkozni!! Lecsap a tóra a vihar és Jézus a vízen járva utána megy a tanítványoknak!! 

A bűnnel nem lehet játszani!! Jézus megy a maga útján!! Ha letért volna akkor és ott az általa megfogalmazott  szeretet parancsolatának az útjáról, hogy Heródes hatalmát megtörve politikai vezetője legyen a népének akkor önkezével törte volna össze mindazt amiért jött és ma a sok kis vért ontó forradalmárral egy oldalon emlegetnénk egy jelentéktelen könyv lábjegyzetében!! 

Jézus nem tér le a szeretet útjáról, nem lép le a mennyei Atya által Mózesnek adott 10 parancsolat szűk, de az életre, az igazi, maradandó győzelemre vezető biztonságos ösvényéről! 

Mondhat bárki bármit az úton történő balesetekért a be nem tartott közlekedési szabályok a felelősök!! Ha betartanánk a szabályokat mindannyian, akkor békében örömben bejárhatnánk a világot!! 

Minden baj, kudarc, komoly szenvedés ami akár az én, vagy akár a gyermekeink szülei életében látok a 10 parancs be nem tartásából fakad!! Lelépsz a boldogságra vezető parancsolatok útjáról és vagy sebet okozol, vagy önmagadat sebzed meg, de az biztos, hogy rosszabb, sötétebb lesz a világ!! Önmagadat, környezetedet, a világot csak Isten parancsolatai mentén, szeretettel lehet jobbá, szebbé, lakhatóbbá tenni!!

Ezért újból megosztom a boldogságra vezető parancsolatokat,

Csaba t. 

Kép: Szekszárdi művész alkotása.

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 

II. Isten nevét hiába ne vedd! 

III. Az Úr napját szenteld meg! 

IV. Atyádat és anyádat tiszteld! 

V. Ne ölj! 

VI. Ne paráználkodj! 

VII. Ne lopj! 

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! 

X. Mások tulajdonát ne kívánd! 

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak. 

Jn 6,16-21

Számomra a legnagyobb csoda Jézus hatalmas önuralma!! Lefejezik Keresztelő Jánost, aki nem csak előfutára a Megváltónak, hanem rokona is, s akiről maga Jézus mondta, hogy asszonyok fiai közül nem született nagyobb Keresztelő Szent Jánosnál! Figyeljük meg, hogy mit tesz Jézus e hatalmas csapás után?! Visszavonul egy magányos helyre, de az emberek csapatostól utána özönlenek, és Jézus, nem torpan meg, hanem tanit, gyógyít vigasztal, és este enni ad az embereknek, csodálatos módon megszaporítja a kenyeret!! Nem duzzog, nem liheg bosszúért, nem ítél el senkit, hanem végzi a dolgát, teszi mindazt mit a mennyei Atya elvár tőle, amiért a földre jött!! 

Imádkozzunk és kérjük mi is a magunk számára ezt a békét, ezt az önuralmat, hogy életünk nehéz perceiben is háborgás, dühöngés nélkül, meg tudjuk tenni mindazt ami a mi feladatunk, kötelességünk!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Jn 6,1-15

A mai ember sokféle gonddal küzd, sokak szerint ez a sokféle krízis az identitás tudatunk elhomályosodásából fakad!  Kik is vagyunk, mi az életünk célja, értelme??  Jézus Krisztus, ő  maga is  ajándék, a mennyei Atya ajándéka, de az ő élete is, minden perce mit köztünk töltött szintén ajándék!! Ha hosszan olvassuk az evangéliumokat csodálattal láthatjuk, hogy minden szava, minden lépése, a vele való találkozások áldás, jókedvű simogatás, túlcsorduló, mértéknélküli áldott ajándék!! Mi mind Isten képére, hasonlatoságára kell átalakuljunk! Minket is a mennyei Atya ajándéknak, áldásnak szánt, nekünk is arra kell törekedjünk, hogy minden gondolatunk, szavunk, tettünk ajándék legyen. Éljünk úgy, hogy jótetteinket látva az emberek dicsérjék az Istent!!  

Gyertek kedves testvéreim gyertek, tegyünk meg mindent, hogy létünk ragyogjon mint a csillag az égen a sötét éjszakában!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Jn 3,16-21

Csodálom a Mestert, azt, hogy Jézus milyen könnyedén, magától érthető természetességgel ül egy asztalhoz az emberekkel és  kezdeményez komoly, őszinte párbeszédet!! A mai evangéliumban Nikodémussal, de tudjuk jól, - hisz az egész evangélium erről szól,  - hogy ezer idegen emberekkel is kész, bármikor közvetlen őszinte hangon  elbeszélgetni! Zakeus gyere le a fáról, ma nálad szeretnék megszállni!! 

Jézusnál nincsenek határok, a mai evangéliumból is láthatjuk, hogy ő nyitott a párbeszédre, az ismerkedésre, ellenséges környezetben is az őszinte vitára!! Milyen jó lenne, ha ez a szép vonás, a z őszinte párbeszédre való készség felragyogna az egyszerű emberek, a mi arcunkon is, de az országokat vezető politikusaink arcán is!!

Két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd,

Csaba t.

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” 

Jn 3,7-15

Úgy gondolom, hogy mindannyian, de különösképpen az országgyűlési szavazatokat elvesztő pártok sokat tanulhatnak Gábor angyal és Mária párbeszédéből! A választások hosszú hetei alatt felkorbácsolt indulatokat próbáljuk meg lecsendesíteni, lelkünkben békét teremteni, és nyugodtan elmélkedjük át az egész világot megváltoztató pár perces találkozást! A végtelen teremtő Isten küldötte, a hatalmas angyala felkeresi és megszólítja Máriát, az egyszerű fiatal, falusi lányt, mai szemmel nézve egy gyermeket! Mennyi tisztelet, kedvesség van e végtelen hatalmú angyal és a porszem párbeszédében! Mária nem mindent ért, kérdést tesz fel melyre nyugodt, higgadt, bölcs választ kap és így megszületik a döntés, Mária választ, Isten mellett dönt, bizalommal megfogja Teremtője kezét!

Mint pedagógus, világosan látom, hogy bármilyen igazságot ha eredményesen fel szeretnék kínálni akár a legkisebb gyereknek is, akkor Isten angyalának a nyugodt, kedves stílusával kell azt megtegyem! A legfinomabb levesben is, ha ott úszkál egy - két légy, akkor még ha éhesek is vagyunk, eltaszítjuk magunktól a táplálékot! A gyermeknek kérdései vannak, és ha ezekre a kérdésekre megnyugtató válaszokat kap, akkor az akit én nevelni, oktatni, formálni szeretnék, megfogja a kezemet és együtt elindulhatunk, felfedezhetjük mindazt az értéket, kincset, melyet én mutatni szeretnék!

Mindezt negatívan is meg lehet fogalmazni! Senkit nem lehet jobbá szidni, verni! Ott ahol a bölcs, nyugodt, tisztelettel telt hangot felváltja a durva, erőszakos, türelmetlen kiabálás, ott az emberek lefagynak, elcsendesednek, és bármennyire is értékes az mit nekik te felkínálsz, azt vissza fogják utasítani! Sajnos nagyon sok iskolában, templomban, közéleti helyen azért nem veszik át az üzenetet, mert az riasztó, visszataszító csomagolásban van! Mennyi drága érték, mennyi erőfeszítés, fáradtság elveszik, mert hiányzik világunkból ez a kedves, nyugodt, a másképp gondolkodót is tisztelő, mindenre bölcs megoldást kereső párbeszéd! 

Mária igent mond Isten angyalára, és ez az igen, hiába teltek el évezredek nem kopik meg, nem fakul, mert kölcsönös tiszteletből, bölcs, őszinte párbeszédből született, és mert azóta is őszinte szeretet öntözi szakadatlan!

Öltöztessük igazságunkat szeretetbe és a szeretetünket igazságba, és elérjük közös céljainkat! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Dévai árvaház udvara virágba borult.

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. 

Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” 

Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.

Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!

Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” 

Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”

Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerinti” 

Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38

Jézus Krisztus befogadta Mária Magdolnát! 

Ébresztő! Az emberiséget újból és újból, mind valami betegség eléri egy tömeges fertőzés, s ilyenkor minden realitást feladva, a tömegek elkezdenek egy utópiát kergetni! Utólag már senki nem érti, hogy a franciák Napóleon vezetésével hova indultak el, de ma már azt sem értjük, hogy a fasizmus vagy a kommunizmus minden realitást nélkülöző megannyi légvárába miért költöztek be épeszű, értelmes emberek, hogy ott évekig olyan eszményekért küzdjenek mindent feláldozva, mely sehová nem vezetett? Ezek a "próbálkozások" leginkább arra emlékeztetnek engem, mikor a cetfélék nagy tömegben kiúsznak a partra, és ott vergődnek napokig mielőtt elpusztulnak. Mit keresnek ők a parton, miért vállalkoztak egy olyan értelmetlen, sehova nem vezető útra mely őket a pusztulásba, a segíteni akaró állatvédőket meg hatalmas munkára kényszeríti?! Mindkét jelenségben a közös, hogy itt is ott is, tömegek egymást felheccelve mennek az értelmetlen pusztulásba!

Európában újból fellángolt egy ilyen beteges utópia! Most a harmadik világot akarják egyesek magunkra húzva "megmenteni"! Fiatalok, idősek, olyanok akik soha nem jártak a nagyvilágban, de olyanok is akik komoly szellemi, fizikai képzést kaptak, támogatják, segítik az illegális migrációt, sőt egyenesen abban látják a jövőt, ha minket ezek az emberek lerohannak, tömegesen beköltöznek városainkba, falvainkba! 

A napokban szeretettel leültem és beszélgettem több, amúgy rendes emberrel, olyanokkal akik ma lebontanák a Kárpát-medencét védő határokat, hogy bárki aki akar, jöhessen és mehessen ahova csak akar! Meglepett az a mérhetetlen naivság, az az alaptalan liberális utópia, mellyel nekik is, de elképzelésük alapján mindannyiunknak az a dolgunk, hogy létünket veszélyeztetve "tömegesen kiússzunk a száraz partra"!

Jézus Krisztus befogadta Mária Magdolnát! A bűnös nő nem csak megbánta tévedéseit, botlásait, hanem szakít bűneivel, szeretettel keresi Jézus társaságát! Igen, Jézus legbenső munkatársai körébe beemeli ezt az asszonyt kinek sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett!

Senki nem vádolhat azzal, hogy bezártam a házam ajtaját! Az elmúlt 25 évben rengetegen lépték át a küszöbünket, volt aki csak egy látogatásra tért be hozzánk, de közel hatezren hosszú évekre vették igénybe, s veszik ma is igénybe a vendégszeretetünket! Mindazokkal, kik az ajtónkon be akarnak lépni akár gyermekkel, akár felnőttel, mi leültünk és elbeszélgettünk, megpróbáltunk minél több információhoz jutva megismerni azokat, akikkel megosztottuk otthonunkat, életünket! Nagyon világosan elmondom nekik, hogy itt nálunk dolgozni kell, én élelmet, ruhát, szállást adok, ők meg keményen tanulnak, szót fogadnak, nap mint nap keményen "edzenek", hogy lassan a saját lábukra állva, ott ahova az élet viszi őket "bajnokok" lehessenek! Ennek értelmében írunk egy szerződést velük, melyet ha valaki megszeg, akkor érvénytelen a szerződés! Én nem beengedem a házamba a gyereket, hanem tudatosan befogadom akkor, ha ő is elfogadja a számára hasznos törvényeket! Szerintem csak úgy beengedni egy embert egy házba, egy országba, hogy ott aztán ő azt csináljon amit akar, nem szabad, de Jézus példájára befogadni az életünkbe, értékeinket szeretettel megosztani az ajtónkon kopogtató idegennel, akár megtért bűnössel is, Isten akarata szerinti dolog!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Befogadott gyerekekkel Petrozsényben

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.

Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”

Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.

Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester.

„Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához, Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Jn 20,11-18