Napi evangélium

Az én nagymamám piskótája   világ legfinomabb piskótája volt. Emlékszem az egyszerű, fával működő csikókályha dorombolására, ahogy gyerekként a tűz pattogását hallgatva, vártuk mi az unokák, hogy elkészüljön a finom sütemény. Nagymama soha nem szidta a lert, a lisztet, a tojást, vagy a süteményhez szükséges hozzávalókat, végezte a munkáját úgy ahogy lehetett! Ő a kommunista diktatúra alatt, abban a szegény világban kapható egyszerű dolgokból, az öreg kis kályhán az unokái számára elkészítette a világ legfinomabb süteményét, mert nagyon szeretett bennünket.

Az évek során sok olyan gyerekünk volt, aki ennél vagy annál a nevelőnél "nem vált be", aztán megjelent egy talpraesett nevelő és kiderült, hogy a gyermek mennyire ügyes, életrevaló, talpraesett! Az évek elteltek és ez a rosszcsont gyerek alapítványunk dísze, büszkesége lett. Igen, aki saját tehetetlenségét, ügyetlenségét meg akarja magyarázni, az mindig kap valami problémát, gondot a rábízott munkában, a kollégákban, a környezetben, "másban", csak éppen magában nem találja a "megoldást". 

Jézus kortársai nem akartak megtérni, rálépni a szeretet útjára, és döntésükért Keresztelő Szt. Jánost, de még Jézus Krisztust is felelőssé tették. Adná az Isten, hogy ne másokban keressük a hibát, hanem azokat a feltételeket, körülményeket felhasználva amelyeket Isten megadott nekünk, szeressük azokat, akikkel együtt élünk, együtt dolgozunk. Ne en-gros-ba szeressük az emberiséget, hanem egyenként és pont azokat, akiket Isten mellénk rendelt. Az ők hibájuk, fogyatékosságuk vagy akár bűnük nem jogosít fel arra, hogy letérjek a szeretet útjáról. Ne válogassak a személyek, körülmények között, hanem szeressek ott ahol vagyok, szeressem azokat, akiket Isten nekem ajándékozott. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Pál Éva nevelőnő és az általa befogadott kedves gyermekek

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: 

„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.” 

Lk 7,31-35

Történt ami történt te légy nagyvonalú.... a szeretet nem botladozik a sárban, hanem magasan repül a föld felett.... Kitudja miért halt meg a fiatal ember? Semmit sem tudunk róla, sőt az édesanya nem is kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg, de a Mester odamegy feltámasztja a halottat és visszaadja az anyának a gyermekét, majd csendben tovább megy!!

Gondolatban én is ott állok a gyászoló menetben és csodálkozva nézek a lemenő napfényben távolodó Jézus után!! Szeretnék én is ilyen lenni, a szeretet szárnyán magasan repülni és nem a föld porában botladozva méricskélni, hogy megérdemled, vagy nem, hogy kinek miből, mennyi jár!?

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.  

Lk 7,11-17

A FÁJDALMAS SZŰZANYA

Csodálom Máriát, igent mond az angyalnak, igent mond Isten felkérésének, vállalja az anyaságot, a kis Jézust, azt, hogy részt vegyen a világ megváltásában. Nem tudja, hogy mi is vár rá, az agg Simeon figyelmeztette, hogy tőr fogja átjárni a szívét, és Ő mégis hálatelt szívvel két galambfiókát ajándékoz az Istennek, vállalja a munkát, a szenvedést, azt, hogy részese legyen a világ megváltásában.

A gazdag ifjú betartja Isten parancsait, senkinek semmi rosszat nem tesz, de nem mer " igent " mondani Jézus Krisztusnak, nem mer útra kelni s nem mer rálépni a szeretet útjára. Milyen sok gazdag ifjú van ma, jól fésülten betartják a társadalom sok írott és íratlan szabályát, élik a burokba zárt életüket s nem mernek kilépni a keskeny és meredek, sokszor fárasztó és fájdalmas szeretet útjára. Persze tudom, hogy nem könnyű másokért élni! Mások gondját, baját vállunkra venni, mások rossz szokásait, nyafogását, zsörtölődését elviselni nem könnyű, pedig ez a búzaszem útja, mely az önmagunknak való meghalásán keresztül a napfényben ringó, bő termést hozó kalász születéséhez vezet. A kereszten érettünk életét adó Krisztushoz, a szeretet útján szerzett sebek, horzsolások, megaláztatások tehetnek csak hasonlóvá. A töviskoszorús Krisztust nem lehet kényelmes, saját apró, mindennapi gondjaimba süllyedt totyogással követni. 

Merjünk az élet mellett dönteni, merjük kedvesünk kezét keményen megfogni, merjünk családot alapítani, merjünk gyereket vállalni, merjünk vállalkozásba kezdeni, becsületes, kitartó munkával szeretteinknek előteremteni a mindennapi szükségleteket. Állj föl testvérem, mondj igent Istennek, s ne légy komfortzónádba megbúvó, tunya, önző, terméketlen gazdag ifjú!

Szeretettel,

Csaba testvér

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” 

[LK 2,33-35]

Szomorú szívvel olvastam az újságban: 

"Az Európai Parlament (EP) szerda kora délután, közel 70 százalékos többséggel, jóváhagyta a magyarországi helyzetről szóló jelentést, és a következő szintre léptette a Magyarország ellen zajló hetes cikkes eljárást." Index

Mi itt a teendő? „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért....." Lk 6,27 Jézus a mai evangéliumi részben, mindenkinek világos utat mutat! Most is mind minden alkalommal, ha konfliktusba kerülünk bárkivel tovább kell menni a szeretet útján! Indulatok, gyűlölet nélkül, nyugodtan érvelve, párbeszédet kell folytatni, saját igazunkról, észérvekkel meg kell győznünk a másképpen gondolkodókat!! Jézus mindezt nem csak mondja, kéri, hanem ő maga is nagypéntek után, szembemegy átdöfött lábbal, átdöfött szívvel az emmauszi tanítványokkal és nyugodtan, szeretettel elkíséri őket! Útközben Jézus olyan bölcsen, kedvesen beszél, érvel, tanit, hogy az út végén ezek a hitükben megroskadt, szeretetükben megingott emberek nem csak azt mondják, hogy "lángolt a szívünk, míg hallgattuk öt", hanem van erejük éjnek idején visszamenni a társaikhoz, és ők maguk rázzák fel a golgota "botrányában" megroskadt társaikat!!

Egy út van előttünk, a szeretet, a párbeszéd útja, ez az út vezet az életbe, a holnapba, ezen az úton kell járnunk külön külön is, de együtt is mint nép!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” 

Lk 6,27-38

„Effata, azaz: Nyílj meg!” Jézus akarta, hogy a beteg gyógyuljon meg és az meggyógyult!! Jézus akarta!! Akaraterő!! Mennyi erő van bennem? Fizikai, lelki, szellemi akaraterő, nem velünk született adottság, hanem becsületes, kitartó munkával fejlesztett készség, szent erő, mely nélkül csak sodródó falevelek vagyunk!! 

A képen látható csodaszép muskátlik a kézdivásárhelyi plébánia udvarán nyílnak, a plébános gondoskodó szeretetét, mindennapi erős akaratát dicsérik!! Beteget nem tudok gyógyítani, de egy cserép virágot életben tudok tartani? Az én akaratomból legalább egy cserép virág, egy általam elültetett fa,  egy ember borult virágba a nyár folyamán?! 

Eltelt a nyár, nézzek vissza, hány virág nyílt az én akaratomból, hány ember arcán ragyogott fel a jókedv, az örömteli remény fénye csak azért mert én lehajoltam hozzá, és én akartam, hogy ő éljen, boldog legyen!?  Akarjam, hogy a föld sebei begyógyuljanak és szebb legyen körülöttünk a világ!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Kézdivásárhelyi plébánia udvara

Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!” 

Mk 7,31-37

Velünk a vőlegény? Magamba szállva szégyenkezve gondolok a "vőlegényre" ki az ajtó előtt áll és zörget: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20 )

Igen, a drága vendég zörget és mi rohangálunk, fontoskodunk, sajnos bűnöket követünk el, miközben megfeledkezünk arról, kinek a lábaihoz ülve ünnepnapokká vállhatna életünk!! Csendesedjünk el, mert csak ez a találkozás, ez a boldog együttlét ragyoghatja be menyegzős örömmel, fénnyel az életünket!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szovátai lányok a szentmisén

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor. 

Lk 5,33-39

„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.”

Lk 5,1 A

Az a szent aki magát vádolja, mert ha magunk hibáját látva Jézus Krisztus előtt alázattal megvalljuk, akkor a mi Megváltónk magához ölel és az isteni szeretet tüze megtisztít, megszentel, felemel a Szentháromság szeretetközösségébe, mert Isten a gyógyító szeretet! De ha magamat felmagasztalom, s mellette másokat még le is szólok, ócsárolok, akkor Isten magamra hagy vélt nagyságomban és elszáradok, ízét vesztett sóként kidobnak! Igen, az aki másokat vádol, ki az embertársai körme alá szorult piszkot keresi tényfeltáró buzgósággal és ezért még fizetést is kap, az soha sem lesz szent! A gonosz lélek célja mi más lenne, mint bizonyítani, hogy a teremtő Isten egy pancser, és minden műve selejtes, rossz, s ami jó is van benne, az csupán képmutatás! 

Döntsd el kinek a csapatába szeretnél játszani, élni? Az építő, vigasztaló, bátorító, újrakezdő Isten oldalán, vagy a magát csalhatatlan bírónak tudó, mindent és mindenkit elítélő, az embertársaiban csak a hibát kereső ügyész akarsz lenni?! Kinek a csapatában vagy, attól várjad a fizetségedet is! Én a gondokat, hibákat látva magamban és magam körül, mégis a szeretet végső diadalát hirdetem bizalommal!

Szeretettel, 

Csaba t.

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

Jót tenni jó!! Megvagyok győződve, hogy Istent nem lehet felülmúlni jóságban, szeretetben, nagyvonaluságban!! Ha valahol, bárhol jó vagy, jóságod nem csak a világot teszi jobbá, hanem te magadat is!! Az a bizonyos pohár vizet egészen biztosan, nem csak felírják a te neveddel, de a jó Isten sokszor pillanatok alatt, százszorosan törleszti az adósságát!! Erről szól az evangélium is, de erről szol a kedves Zsigmond Imola története, melyet az imént osztott meg velem, és melyet én most belegiben tovább "pletykálok".

Fogadjátok bátorításnak, a jó cselekedettekhez.... 

Szeretettel, 

Csaba t.  

Elmesélek egy mai történetet: kimentem tanszerekért az Auchanba.Ritkán járok oda.Az illatszerüzlet előtt toltam ki a kocsit az üzletből és megcsapott a bentről áradó kellemes illat. Arra gondoltam ezen a szürke esős reggelen hogy jó lenne egy kicsit illatosnak lennem ma. Átfutott a fejemen a gondolat hogy milyen ciki lenne gyorsan belépni és kérni csak egy kis fújást ,csak mert most jól esne. De szaporáztam tovább a lépteimet a kijárat felé.Furcsa érzés volt...felvidított az illat gondolata.

A kijárat előtt egy jóképű reklámarc fiatalember standot(nem néztem mivel) továbbléptem és két lépésnyire egy faládikára lettem figyelmes ,rá van  írva: tanszergyűjtés NOE (nagycsaládosok). Megálltam.A fiatalember odalépett hozzám s mondta hogy rábízták egy időre ezt a standot is...Pénzem már nem volt, megkérdeztem mivel segíthetek....buta kérdés volt...ott volt a portéka a bevásárló kocsimban...hát kiemeltem ami a kezem ügyébe került és betettem a dobozba....erre a fiatalember azt mondja ha már ilyen rendes voltam nézzek szét nála is...kiváló francia parfümök, próbáljam ki.Ez az édes és ez a keserű!  Nagyot nevettem miközben magamra fújtam az édeset és keserűt...jól megfértek egymással...bár az édesnek jobban örültem.Elmeséltem az előző fél percem kívánságát a srácnak aki akkor értette meg derültségem okát.....akkor jól megölelgettük egymást s mondtam hogy ha úgy figyelnék az Istenre ahogy Ö rám akkor sokkal illatosabb világ lenne bennem  s körülöttem.Erre ő azt mondja hogy lehetősége van ajándékba adni egy doboz parfümöt ,fogadjam el (30 e ft !fölött volt az ár).Mondom neki hogy a vágyaimban csak egy fújás szerepelt ,édesre gondoltam de keserűt is kaptam,egy helyett kettőt ,ezért ha sikerül pénzzé tennie a parfümöt, az árát tegye be a Noe dobozba...

Érdekes arckifejezése volt a srácnak,egészen szépek és finomak lettek a vonásai...szorongatta a parfümöt a kezében,kicsit téblábolt majd kedvesen további jó napot kívánt.

Kép: Egy gyerekotthonban felköszönti a nevelőnő a születésnapos gyereket!

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

Jézus soha senkit nem tartott, nevezett gonosznak, mindig különbséget tesz a mennyei Atya által teremtett jó ember, és az ember életébe betolakodó sötétség, gonosz között! Arról beszél, hogy mélyről feltörhetnek bennünk ocsmány, bűnös vágyak, kontrolálhatatlan indulatok: a házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, 

kicsapongások, irigység, 

káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, ... Mk 7,1

Igen, sajnos teret nyithatunk az életünkben a gonosznak, és ő nem kéreti magát, jön és pusztítva képes mindent lerombolni, tönkretenni! Sajnos eleshetünk ez tény, de bármilyen mélyre is estünk, tudnunk kell, hogy megvagyunk váltva! Jézus tanítja, hogy a gonosztól meg lehet szabadulni, minden ember előtt nyitva az üdvösség útja, Isten drága kincsévé, szentté lehet válni!  

A gonosz próbál láthatatlanná válni, eltűnni, mert azt szeretné, hogy mi magunk tartsuk magunkat és egymást gonosznak! A gonosznak nincs keze, lába, nyelve! Ő azt szeretné, hogy mi egymást bántsuk, gyalázzuk, mocskoljuk, és önkezünkkel vessünk véget a magunk és egymás boldogságának, életének! Ne higgyük el neki, hogy mi rosszak vagyunk! Mikor magunkba nézünk, jóknak, igaznak érezzük magunkat, még akkor is, ha ilyen- olyan helytelen vagy bűnös dolgokat is tettünk! Különbséget teszünk magunk és az általunk elkövetett helytelen dolgok között! A gyóntatószékben ülve, mindig rácsodálkozom, hogy az emberek milyen tisztán látják a határvonalat maguk és az általuk elkövetett bűnök között! A gyontatószékben azt is látom, hogy bűnbánattal milyen egyszerű megszabadulni ettől a gonosztól, hisz a jó Isten, szerető mennyei Atyánk mindannyiunkat a magáénak tart, bármilyen mélységekbe zuhantunk volna, Ő visszafogad! 

Sokan a gonosztól való szabadulást valami nagyon látványos dolognak tartják, pedig a mi Istenünk az egyszerűség Istene. Vele beszélni, hozzá visszatérni nagyon egyszerű! Azt akarja, hogy bűnöddel térdelj le a lelkivezetőd elé, és alázattal valld meg botlásaidat, vétkeidet, és a szentgyónás szentségében újjászületve, tisztán, szabadon menj és többet ne vétkezzél!

Hiszek a megtérésben, az újjászületés kegyelmében! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.

Lk 4,31-37

A kutya ül!

A napokban egy családnál voltam, a ház kedvence, egy kistermetű kutya össze-vissza rohangált, ugrált! A ház minden lakója büszke örömmel arról beszélt, hogy "Samuka" milyen cuki! Én próbáltam előhozni az amúgy elég fontos témát aminek megbeszéléséért hozzájuk elutaztam, de akárhonnan indultunk, folyamatosan mindig visszakanyarodtunk a kis kutyához mely vagy ugatott, vagy ugrált, de folyamatosan a vele való foglalkozásra ingerelt bennünket! Egy idő után elkezdett fészkelődni bennem a pedagógus, és nem hangosan, de határozottan rászóltam a mama kedvencére: a kutya ül!  Nagy csend lett a házban, némán, szemrehányással néztek rám, és babusgatva ölbe vették az általam "molesztált" házi kedvencet! Próbáltam magyarázni, hogy a vadászkutyákat, a pásztorkutyákat, de még a rendőrkutyákat is nagyon határozott parancsszavakkal tanítják, nevelik, de láttam, hogy itt mindennek vége, mert minden irántam való tisztelet kámforrá vált és eltűnt örökre ebből a családból! 

Jézus arra kér, hogy próféták legyünk, hogy hirdessük az igét, mely testvéreinket, családjainkat, a társadalmat jobbá teszi! Hirdetnem kellene, hogy gátak, abroncsok, korlátok, határok, szabályok nélkül nincs élet! Hogy az az ember ki nem tud magának, gyermekeinek, házi állatainak szelíden, nyugodtan, de parancsolni, az szétszórt és elfogja veszíteni magát is, de a szeretteit is! Prófétálni, tanítani kellene, de a nyugalomért, a békességért cserében ma mindenki hallgat, szemet huny a nem oda illő dolgok felett!

Huszonöt éve minden házunkban szépen egyszerre ebédelünk. Szépen állunk az asztal mellett míg csend nem lesz az ebédlőben, - még akkor is, ha 150-200 gyerek ebédel egyszerre, - majd imádkozunk, jó étvágyat kívánunk egymásnak és leülünk elfogyasztani a mindennapit! Étkezés közben sok-sok gyerek zúg, zsibong, de nagyon ritka, hogy bárkire rá kellene szólni! A jelszó: olyan hangerővel beszélek, hogy a másik asztalnál a társaim is szót értsenek! A gyerekeinknek néhány egyszerű szabályt megtanítottunk, és így vihetek vendéget ebédre, mert nem kell szégyenkezzek, bármilyen témát meg tudunk nyugodtan beszélni a kacagó, sürgő-forgó gyermekvilág közepette! A gyerekeknek is jó ha fegyelem, rend van a házban, a tanulás, a játék, minden de minden sokkal jobban megy ha valaki tud magának parancsolni! Jobbak a jegyek, kevesebb a surlódás, és az energiánk nem magyarázkodásra, sebek orvoslására megy el, hanem jó programokra, kirándulásokra, vidám, örömteli percekre! Állítsuk fel az együttélés szabályait, döntsünk önmagunk, környezetünk rendezett élete mellett és boldogok leszünk!

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: Ibolya lányunk leánykérése a Szovátai gyermekvédelmi otthonunkból....

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. 

Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,16-30