Napi evangélium

"Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben..." 

Ausztráliai missziós utamról, ma hajnalba 05.00 órakor hazaérkeztem Dévára. Elalvás előtt elolvastam a mai evangéliumot. Álmosan is, de jó volt olvasni a szép történetet: Jézus Krisztus fogadja a missziós útról hazatérő 72 tanítványát. Kétezer évvel ezelőtt ezek az egyszerű halászok, pásztorok, kézművesek, Jézus szavára elindultak elsőként a nagyvilágba, hogy jót tegyenek testvéreikkel. Nem vittek tarisznyájukban aranyat, ezüstöt, hanem jó szóval, szeretettel bekopogtattak az emberekhez, és őket az áldott evangéliumi "portékával" mindenütt örömmel, szeretettel fogadták. Szavukra betegek gyógyultak, bűnösök megtértek, jobb, tisztább, szebb lett a világ. Próbáltam magam elé képzelni ahogyan ott ülnek a tanítványok körben, és izgatottan, örömmel egymás szavába vágva beszélgetnek! Jézus hallgatja őket, mosolyog, ragyog az arca majd feláll, mindenki elcsendesedik és a Mester örömében felujjong, áldja a Mennyei Atyát amiért jónak látta kinyilatkoztatni a "kicsinyeknek" a nagy titkot: azt, hogy jónak lenni jó, hogy jósággal, szeretettel jobbá lehet tenni az embereket, az egész világot.

Istennek hála mindenért! Mesterem szavára én sem vittem magammal sem aranyat, sem ezüstöt, semmiféle értékes ajándékot, hanem csak úgy ferences egyszerűséggel, szegénységgel, a tarisznyámban jó szóval, szeretettel útra keltem! Hosszú volt az út, elfáradtam, de most a szobámban ülve jó, az adventi pirkadatban megbeszélni Mesteremmel a hosszú út sok-sok nagyszerű mozzanatát. Elmondtam az én Úramnak, hogy az ő nevében messzi földön is összegyűltek az emberek és mindenütt imádságos szeretettel fogadták az Ő szent tanítását. Elmondtam azt is, hogy a nagyvilágban bár látszólag mindenki a pénz után szalad, azért én azt tapasztaltam, hogy nem a pénzből, az anyagiakból van a legkevesebb, mert az emberek igazából nem is a csillogó, villogó anyagi javakra szomjasok, hanem ahogyan én tapasztaltam, a hegyeket mozgató hitre, a karjainkat tettrekésztető reményre, a szíveket lángragyújtó szeretetre vágynak leginkább. 

Imádságos szeretettel hálát adtam a sok jó emberért is, akikkel találkoztam Ausztrália földjén, akik hosszú utat vállalva nem csak eljöttek, hogy együtt imádkozzunk, de be is fogadtak az otthonaikba, ételt, ruhát adtak, egyik helységből a másikba vittek autóval, repülővel, hogy idejében mindenhova a tervek szerint el is érjek! Három hét alatt - így segítséggel - nagyobb területet bejártam, mint az egész Európa! A jó szervezésnek hála, elmondhatom, hogy az Ausztráliában élő körülbelül 80 - 90.000 magyar testvéreim által lakott legtöbb területre eljutottam, és akik eljöttek, azokkal találkozhattam! Megköszöntem a két angyalt is kit ezen az úton mellém adott a gondviselés, Kalotay Esztert és Juhász Boglárkát, kik nem csak elkísértek, hanem telefonon, interneten mindent, mindenkivel jó előre egyeztettek, megszerveztek, így valóban minden nagyon szépen, jól sikerült! Hála nekik mindenért!

Hiszem, hogy Jézus Krisztus az elmúlt kétezer év ki tudja hányadik missziós úti beszámolóját is örömmel hallgatta! Hiszem, hogy ma is örömében ujjong mikor azt látja, hogy az ő gyermekei jó testvérekként, békében, szeretettel összegyűlnek, hogy a szent evangélium fényében karácsony ünnepére készülve életüket újragondolják! Kicsik, gyengék vagyunk, de amit megtehettünk, azt alázattal meg is tettük! További áldott adventi szent időt kérve Mesteremtől mindazoknak, kikhez a gondviselés elvezetett, Istenemet dicsérve nyugovóra térek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mindenért hálát adva,

Csaba t. 

Kép: Missziós társaimmal, Eszterrel és Boglárkával megpihentem Queenslandban, Mária Völgyében. 

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Lk 10,21-24

"Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.” Mt 8,11

Itt ülök a Hongkongi nemzetközi repülőtéren. Körülöttem napkeletről, napnyugatról jött emberek hatalmas forgataga! Nézem az arcokat, sok- sok nyugodt, csendes ember, idősek, fiatalok várakoznak, beszélgetnek, játszanak, olvasnak, telefonjukat nyomkodják békében! A légiszemélyzet is más és más, a mi hatalmas gépünket Ausztráliából  - Hongkongig keleti vonásokat hordozó pilóták, légikisasszonyok vezették, kísérték, kifogástalan profi módon!  Csendben ülök e hatalmas kavargó forgatag közepén, a földön a lehetséges legkülönb színű, alkatú, arcvonású emberek nyüzsögnek körülöttem, különféle ruhájuk elárulja, hogy más - más földrészről, kultúrkörből jöttek!   

Hatalmas hangyaboly, ülök egy padon, olvasom a szentírást és magamba nézve csodálkozva tapasztalom, hogy  nem félek, nem szorongok, otthon érzem magam e számomra teljesen ismeretlen világban, sőt a szívem lassan csordultig telik imádságos szeretettel mindazok iránt, kik itt körülöttem dolgoznak, jönnek, mennek, élik az életüket! Talán ilyen lesz az is, mikor Isten irgalmából letelepedhetünk Ábrahám, Izsák, Jákob mellé, és a Szűzanya, az apostolok, az újszövetség igazai mellé a mennyek országában! 

Imádságos szeretettel kérem teremtőm áldását az úton lévőkre, és e hatalmas reptéren dolgozó emberek számára is! Imádkozom azért, hogy a mennyek országába akik itt vagyunk, mindannyian letelepedhessünk! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Képek a hongkongi légi kikötőből 

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy; a másiknak: »Jöjj ide!« – akkor hozzám jön; és szolgámnak: »Tedd ezt!« – és megteszi.”

Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Ezek az evangélium igéi.  

Mt 8,5-11

„Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban." Lk 21,  

Botránkozva mondhatjuk: Egész nap töröm magamat, rohanok, dolgozok, mindenkinek mindent megteszek és Jézus ezért egy sorba állít a részegeskedőkkel?? Hogy van ez?? 

Igen, tudnunk kell, hogy a gonosz lélek, ha nem tud a bűn útjára vezetni, akkor megpróbál lefoglalni, feladatokat, sok - sok munkát ad, hogy ne legyen időnk a szeretetre, a jóságra, az élő Istenre!! Egészen biztos, hogy nem bűn a munka, a mindennapi gondok, problémák megoldása, de mégis, ha a mércét nem tudjuk betartani veszélyt jelenthetnek számunkra! Gondoljunk csak a Lázár házában elhangzó beszélgetésre!  Jézus szereti Máriát, aki nem másnak, hanem pont neki próbál finom vacsorával kedveskedni és mégis szelíd jósággal meginti: "Márta, Márta, szorgalmas vagy és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, melyet nem vehetnek el tőle." (Lk. 10:38-42)

Advent van, a lelki újratervezés ideje, próbáljuk az evilági gondjainkat számba venni!! A mindennapi elfoglaltságomból mi a jó Isten akarata szerinti munka, és mi az amit már csak az én kapzsiságom, mohóságom, szereplés vágyam, végeztet velem! Az is lehet, hogy gyermekeim, családom, kollégáim a feladataikat "nagyvonalúan" rám tolják, és én a békesség kedvéért húzom mindenki helyett az igát?! Sajnos a lehetőségeket kihasználva, azt látom, hogy különösen itt az újvilágban az ember képes egész nap dolgozni, sürög, forog sok - sok ember, sokszor 2-3 munkahelyet is vállalva! A jelszó: megfizetik, megér, aztán az egész napi rohanás után az ember fáradtan ágynak esik, magába roskadva, kiég, egyedül marad, depressziós lesz! 

Legyen adventi jófeltételem, a mindennapi munkámból, feladataim közül kiszűrni mindazt mi nem Isten akarata szerint van, és a többit alázattal osszam le, engedjem át másnak! legyen példaképem Jézus Krisztus, ki a munkát tanítványaira bizza: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. " Mk 16,15 Mesterünk az emberek tanítását, a  világ evangélizációjának nagy művét meri apostolaira, tanítványaira bízni, akkor mi miért nem merjük munkánkat leosztani, feladataim egy részét másokra bízni?? 

Szeretettel, a hongkongi nemzetközi repülőtérről,

Csaba t. 

Kép: munkám mellett van időm a családomra??

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”  

Lk 21,34-36

Ima Románia védőszentjéhez, Szent András apostolhoz!!

Kedves Szent András Apostol! Szeretlek elképzelni, amint nézed ahogyan Keresztelő Szent János alámeríti a mi Urunk Jézus Krisztust a Jordán folyóba! Ragyog az égen az áldott nap, és te bátortalanul megszólalsz: Mester, hol laksz? Krisztus rád mosolyog és meghív az otthonába! Milyen szép lehetett 50 kilométer gyalogút a Megváltóval és a jövendő Szent János apostollal hármasban.... hogy is mondjam, irigyellek! Mi mindenről beszélgethettetek a hosszú úton? Repülnek az órák, fogynak a kilométerek, s ti fáradtan, izzadtan megérkeztek Názáretbe! Mária fogadja Szent Fiát és örömmel köszönt titeket is, vacsorához hív, ó, hogy szeretnék oda kuporodni mellétek! A pislákoló mécsbél fényénél, az asztalon párolog a lencse főzelék vagy a rántotta, Mária finom főzte, és ti beszélgettek. Jézus lelkesen szól a szeretet parancsáról melyre szeretné megtanítani az egész világot, ti kerek szemekkel hallgatjátok! Az éjszaka lassan leereszkedik, ellobban a mécses, Mária megágyaz, és ahogyan a Szentírás írja, aznap ott is aludtatok drága Mestereteknél! Néhány nap múltával, munkából jövet, bátyáddal Péterrel az egész éjszakai sikertelen halászattól fáradtan kiköttök üres kézzel a Galileai tenger partján, és a halat vásárló emberek forgatagában ott áll Jézus Krisztus! Nem volt fogás, elmarad a piac, de Jézus szelíd jósággal megszólítja az ott őgyelgő embereket! Azon a reggelen az isteni gondviselés nem halat, hanem annál sokkal értékesebbet, az örök élet igéit nyújtja a parton állóknak! A beszéd végén kieveztek a selymesen hullámzó vízre, majd megtörténik a csoda, szakadoznak a hálók! A halfogás csoda, de számodra talán még nagyobb csoda, hogy a kemény, sziklának nevezett testvéred, Péter leborul a bárkában Mestered lábához, bűnbánó szívvel! Jézus átölel és meghív: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Ott a hullámzó habokon táncoló törékeny bárkában mondtál testvéreddel együtt igent az életre szóló hívatásra, Krisztus világmegváltó küldetésének apostola lettél!

Szent András Apostol,  ma, november 30-án a te ünnepnapodon, mint Románia védőszentjét köszöntünk! Erdélyt, az én szülőföldemet 100 éve ennek az országnak ítélték a nagyhatalmak, így én is Román állampolgár lettem! Szent András, te a én védőszentem is vagy, az erdélyi magyarok nevében arra kérlek, hogy a Mesteredtől tanult szeretet útján vezesd ennek az országnak a lakóit egy nyugodt, párbeszédre épülő békés, jobb jövő felé! Taníts meg bennünket, Románia földjén élő gyermekeidet arra az egyszerű, természetes, élő szeretet-közösségre, melyet te ott Jézus Krisztus mellett Galilea földjén megéltél. Járj közbe, mint ennek az országnak védőszentje Krisztus Urunknál, hogy a nagyvilágnak ez a parányi szeglete, a Kárpátok koszorújához bújva ne a torzsalkodás, a kapzsiság földje legyen! Szent András, eléd borulva szeretettel kérlek, hogy esd ki Megváltónknál, hogy Románia ne a szülőföldjüket szomorúan elhagyó emberek átkozott országa legyen, hanem az igazságosságra épülő testvéri szeretet földje, ahol becsületes munkája után megérdemelt jólétben, jól érezheti magát mindenki aki itt született, vagy akit a jószerencse erre a földre hozott! 

Krisztus, segíts bennünket, hogy Romániát, Szent András földjét, akaratod szerint Isten országává tegyük!

Mint Román állampolgár, 

Csaba t. 

Kép: A jövőbe néző gyermekeinkkel.

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.

Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.

Mt 4,18-22

Még negyven nap és Ninive elpusztul! Jónás szavára a niniveiek nem kétségbeestek, hanem bűnbánatot tartottak! A végső dolgokról szóló jövendöléseknek nem az a célja, hogy félelmünkben összekuporodva elbújjunk s feladjuk elkezdett munkánkat, hanem az, hogy bűnbánatot tartva, javainkat egymással megosztva megtérjünk és még nagyobb lendülettel végezzük mindazt, mit Isten jónak látott ránk bízni! Jézus Krisztus szemünkbe nézve, mosolyogva nagyon sokszor mondta, hogy ne féljünk, hanem bízzunk a mennyei Atyánkba, kinek gondja van az ég madaraira, a mezők virágára, aki felkelti napját jókra, gonoszokra egyaránt! Testvéreim, mi nem a kishitűség lelkét kaptuk, hanem hegyeket mozgató erőt,  felhívást Isten országának építéséhez, az evangélium hirdetéséhez a világ végéig! 

Isten angyala ha személyesen, bizalmasan elmondaná, hogy holnap itt a világ vége, én azonnal kiállnék a reményt hirdetve, mert meg vagyok győződve, hogy Teremtőnk ki ily sok szépet ajándékozott, ki megteremtett bennünket egymásnak, magának, ennyi szép, csodálatos ajándék után egészen biztos, hogy mindennek a végén nem fog rosszat adni gyermekeinek! "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik". Kor I levél 2,9 Isten ajándékot készít az ő gyermekeinek, és én ezt az ajándékot, - még a testi halált is - kíváncsi tisztelettel várom! Igen, elfogadom a fizikai halált, mert Szent Ferenc atyámmal hiszem és vallom,  hogy: "boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak, Második halál nem fog fájni azoknak."

A végső dolgok előtt alázattal meghajolva, 

Csaba t. 

Áldjon, Uram téged minden ember,

ki szerelmedért másnak megbocsát.

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Boldogok, kik tűrnek békességgel,

Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,

Aki elől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,

És boldogok, akik magukat megadták

te szent akaratodnak,

Második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek Uramat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki,

és nagy alázatosan szolgáljátok.

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről:

Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik.

Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a Földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

Ezek az evangélium igéi.  

Lk 21,20-28

"Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,19

A középkor lelki nagymesterei arra törekedtek, hogy állhatatossággal megőrizzék lelkük nyugalmát! A szent egykedvűség keresett, vágyott cél azok számára, kik magasba törnek, akik az igazi boldogságot, Istent keresik! A fiatal szerzetest annak idején kiküldték, hogy válasszon ki egy sziklatömböt, és egyik nap azt szép szavakkal dicsérje, hízelgéssel becézgesse, majd másik nap szidja, sértegesse, csúf rágalmazó szavakkal illesse! Aztán hétvégén megkérdezték tőle, hogy mi volt a kő reakciója az ő szavaira, viselkedésére? A hasonlat adott, az aki elindul Isten útján, az akárcsak a sziklatömb nem szabad változzon, letérjen a kitűzött útról, akár hízelegve dicsérik, akár rosszindulattal minden aljasságot ráfognak... az ő maga nyugodt egykedvűségével kell végezze a dolgát, tegye a feladatát csendesen, a lehető legeredményesebben! 

Sajnos a mai ember szinte sportot űz a belső hangulatainak hullámzásából! Gyakran hallani: jaj de fáradt vagyok, egészen kikészültem, depressziós lettem, szinte bőcsködünk, hogy nem tudunk uralkodni indulatainkon! Máskor meg mindenféle ajzószerhez nyúl, a cél, hogy a hangulata javuljon, erőltetett koncertekre jár, kemény, ütős sport küzdelmeket néz, kávét, alkoholt fogyaszt, hogy egyébről ne beszéljek, csak azért, hogy feldobja magát!  

Lelkünk, szellemünk nyugodt, tükörsima felszíne sajnos nem cél, inkább az indulatok, a szabadon engedett vágyak által felkorbácsolt, fodrozódó, tajtékzó hullámokat keresi a ma embere! A medrükből kilépett háborgó indulatok sajnos sokszor szétverik a családot, a vállalkozását, mindent, amiért élni érdemes, s a modern ember a romokon ülve természetesen a társadalmat, az egyházat, az Istent teszi felelősé, de semmiképpen nem magát okolja az önkezével okozott károkért! 

Jézus szörnyű nehézségekről beszél, üldöztetésről, háborúkról, vértanúhalálról, olyan dolgokról amiket nem lehet sajnos elkerülni, de amik közepette is nekünk meg kell tudnunk őrizni lelkünk nyugalmát, élő hitünket, meg kell maradnunk béketűréssel a szeretet útján!

Megváltónkba kapaszkodva,

Csaba t. 

Kép: Jézus vállára veszi a keresztet, Mária Völgye, Ausztrália

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.

Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Lk 21,12-19

„Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket!" Lk 21,5

Sajnos világunkat megfertőzi a félelem!! A mozikban, tévén látható filmek nagy része katasztrófákról szól, melyet épphogy túléli az emberiség!! De a politikusok, a tudósok, sokszor mi papok is hajlamosok vagyunk eldramatizálni a valóságot és ilyenkor sötét színekkel közeli világvégét vizionálunk!! 

A föld történeti korszakokban volt olyan időszak, mikor a tengerszint olyan alacsony volt, hogy ma az Ausztrál partoktól kétszáz kilométerre lévő Tasmániába gyalog szerrel át lehetett jutni. De mikor Egyiptomban jártam, mutatták, hogy a mai tengerszinthez viszonyítva, száz méterrel magasabb vízállás következtében a mai kopár, élettelen sivatag nagyrészt víz alatt volt, melyből a hegyek mind zöld, termékeny szigetek emelkedtek ki!! A világunk él, eddig is folyamatosan változott és ez a változás feltartoztathatatlan, folyamatos! A forró nyár, bármilyen hosszú eljön az ősz, és aki nem készül fel a télre, az biza fázni fog!  A geológiai, politikai, társadalmi változásokra bölcsen, rugalmasan, kitartó munkával kell felkészülni és nem világvégét kiáltozva, pánikozva, gyermekeinket, önmagunkat ijesztgetve!! 

Az egyházi év végén, a szentírási részek komor színekben mutatják be a végső dolgokat, de nekünk nem fejfát kell faragnunk, hanem az adventi gyertya fényénél bölcsőket kell állítanunk!! Mindenkit biztatok, bátorítok, hogy nyugodtan vegyen tartós tejet, és végezze el az őszi munkákat a kertben, hisz a mennyei Atya kezét fogó kereszténynek az eljövendő tavaszra kell készülnie és  nem a mindent elsöprő  világvégi katasztrófára!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Ausztráliai magyarok 50 “ vándor bölcsőt" ajándékoztak az erdélyi gyermekeknek. A képen közülük négyre éppen áldást kérnek az Oroszhegyi templomban!  

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.” 

Lk 21,5-11

"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért." Jn 15,12 Tehetünk a perselybe anyagiakat, pénzt, keveset, meg sokat is, de az nem fáj annyira, mind amikor önmagunkból adunk testvéreinknek szeretettel! Ez alkalommal szeretném a figyelem középpontjába állítani azokat, akik Ausztráliából jöve magukból adnak az erdélyi árva gyermekeknek szeretettel! 

A kedves Éva a Brisbane nevű kétmilliós nagyvárosból, eljött, meglátogatott, majd férjével, lányával úgy döntött, hogy egy évre kijön önkéntesen dolgozni a a gyermekeink közé! E fiatal édesanyának nagyon szép hangja van, óvónői képzettséggel rendelkezik és egy éven keresztül nap mind nap jött, hogy a bajban lévő gyermekeket írni, olvasni, viselkedni tanítsa, de kivette részét lányával együtt a ház körüli munkákból is, sütött, főzött és közben nagyon sok szép népdalt megtanított a máréfalvi gyermekeinknek! Az év végén volt nagy sírás, rívás, de vissza kellett menni Ausztráliába! Közben jöttek-mentek a levelek és a gyermekek újból visszaszerették Éva nénit és kedves családját egy év után, egy újabb évre! Igen, e kedves család nem két fillért, hanem az életükből két évet adtak a gyermekeinknek! Hiszem, hogy ezt a két évet a rozsda nem rágja szét a moly nem eszi meg, mert ahogy Éva mondta, életük legszebb két éve volt és egészen biztos, hogy megmarad az örök életre!

Ausztráliából Istennek hála nem csak Éváék jöttek, hanem sokan mások is. Pl. Kati néni, ki a dévai óvodának lett a védőangyala. De a nagylelkű ausztráliai magyarok közül mindenek előtt meg kell említenem a kedves Kalotay Esztert, aki, mint fogorvos jött immár tíz éve a gyermekeink közé Sydneyből! Előre csak egy - két hónapra jött, aztán már 8-9 hónapot töltött minden évben Erdélybe és csak utána ment haza a nagyra nőtt, családból kirepült három szép gyermekéhez! Igen, Eszter, mint egy áldott nagymama nem a feleslegéből ad, hanem önmagát adja az árva gyermekeknek! Adja önmagát jósággal, türelemmel, nagylelkűen mert nagyon szereti az Istent és a népét, melyből ő maga is vétetett!  

Az elmúlt huszonöt évnek, Isten előtt legértékesebb adománya az életünknek az a része, mit nagylelkűen odaadtunk Szent József példájára a Teremtőnk által ránk bízott gyermekeknek! Én részemről sokat, nagyon sokat épültem, mikor láttam, hogy a közelről vagy a messzeségből jött testvéreim milyen önzetlenül szórják a szeretet perselyébe életük perceit, napjait, éveit Isten nevében, a bajban lévő gyermekeink javára! Imádkozom, hogy a felnövekvő fiatal korosztályoknak is legyen bátorságuk Isten legdrágább ajándékát, az időt megosztani szeretetből, szeretettel a felebarátaikkal!

Hálás szívvel minden percért, mit nagylelkűen a gyermekeinknek adtatok, 

Csaba t. 

Mekkora szeretete van annak a nőnek, annak a férfinak, aki csak addig szeret mig kényelmes, mig jól esik?  

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.” 

Lk 21,1-4

Ki az én királyom? Akinek az akaratát teljesítem, Ő az én királyom!

Ábrahám jól érezte magát az Úr városában, az ő rokonai körében, de az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. ..... Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, az ő háza népével,  útra kelt!  - Isten Ábrahám királya!

Mózes legelteti apósa juhait a Sínai-félszigeten, mikor megszólítja őt az Úr:  „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát .... Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.” Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van.....” Isten Mózes Királya!

Szent Ferenc elindult a keresztes háborúba, de spoletói álom látása során Krisztus azt kérdezi tőle: „Mondd csak, Ferenc, ki a nagyobb, az Úr vagy a szolga?” Ferenc válaszára - az Úr a nagyobb, - tovább kérdezi: „De hát akkor miért a szolgának akarsz szolgálni, és miért nem az Úrnak?” Szent Ferenc Krisztus mellett dönt, s így Krisztus Ferenc királya!

Folytathatnánk a sort az Ószövetség és az Újszövetség nagyjaival, mert mindaz akit Krisztus megszólít, az akit Isten vezet, aki engedelmesen követi a Teremtő szent akaratát, annak életében már eljött Isten Országa, ők a szentek akikre felnézünk, mert nekik Krisztus a királyuk! 

Engem szavaimban, döntéseimben ki vezet? Sérelmeim, félelmeim, kapzsi, bűnös vágyaim, mások befolyása, vagy éppen az én hatalmi törekvéseim? Kié az utolsó szó az életemben? Ezen a napon imádkozzak, kérjem Krisztus Urunkat, hogy szabadítson fel minden evilági bűnös vágy alól, és vezessen szent akaratával a szeretet, a jóság, az irgalom útján! Kérjük Krisztust, hogy legyen a királyunk! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A szelíd, gyermek Krisztus Király, a Mária Völgyében, Ausztrália földjén! 

Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” 

Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” 

Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” 

Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” 

Jn 18,33b-37

»Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.« Lk 19 45

Ne más szemében keressem a szálkát a magaméból vegyem ki a gerendát!! Ne azon gondolkodjak, hogy más mit tesz, hogy viselkedik Isten templomában, hanem azon, hogy én abban az egyetlen templomban, melynek kulcsát Isten rám bízta, vajon mit teszek? Minden ember Isten felszentelt temploma, hisz mikor megkeresztelnek, megnyílik az ég, és a Szentháromság szent jelenléte betölti testünket, lelkünket, akárcsak az ószövetség szent sátrát Isten ereje!! 

Mindannyian Isten élő templomai vagyunk, adventre készülünk, legyen e szent idő, testünk templomának a rendbetételének, imádsággal, jócselekedetekkel való feldíszítésének az ideje!! Jobb, ha mi hajtjuk el szívünkből a rossz, bűnös gondolatokat, vágyakat, mintha Megváltónk ragadna ostort, hogy megtisztítsa az ő drága vérén megváltott templomát!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Kis ember a nagy fa alatt, az óceán partján.

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”

Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).

Lk 19,45-48