Napi evangélium

"...kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból.." Jn 2, 13

Jézus kortársai szerették az Istent! Sőt, fene nagy Isten szeretetük nevében keresztre is feszítették Jézust! Népükért, egyházukért minden áldozatra készek voltak! Pedig elég lett volna szépen, békében imádkozni egy tiszta, csendes templomban!

A legtöbb baj onnan fakad, hogy mi mindig valami nagyot akarunk, de a kis dolgokról megfeledkezünk! Désen, első éves fiatal szerzetes papként, a kommunizmus bukása után mikor minden képlékeny volt és a hosszú elnyomás után azt hittük, hogy megérkeztünk a Kánaánba, én is tudtam hatalmas lendülettel nagyokat mondani. Mentségemre mondva, abban az eufórikus hangulatban úgy is gondoltam! Aztán egy ebéd közben a drága jó Hugolin atya ahogy hallgatta az én nagy terveimet, kissé morcosan azt mondotta nekem, hogy én biza olyan fene nagyon ne szeressem őt meg ezt a világot, elég lesz ha a mellette lévő szobámból mikor elmegyek leoltom a villanyt és becsukom az ajtót, hogy a huzat ne csapkodja! Akkor megsértődtem! Arra gondoltam: hogy lehet a lebukott diktátor helyében egy új világot teremteni ilyen kicsinyes alakokkal? 

Most mikor egy - egy szobából kimegyek és magam mögött próbálok mindent szépen rendben hagyni, mindig eszembe jut a drága Hugolin atya bölcs intelme, hogy az új világ kis dolgokkal kezdődik! Itt leoltom a villanyt, ott becsukok szépen egy ajtót, amoda egy virágot ültetek, és az imádság házát arra használom amire építettük: a Teremtőmmel való találkozásra! Ahhoz, hogy célba érjünk, kis léptekkel induljunk el a helyes irányba! Minden új kapcsolat, az a bizonyos új világ is kis dolgokkal kezdődik, miket nagy - nagy szeretettel viszünk véghez! 

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Kis Szent Teréz gondolata - mai ruhában!

Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”

A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”

Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”

A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”

Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak.

Jn 2,13-22

A kiengesztelődés kegyelmét merem-e, tudom-e felajánlani az ellenem is vétő testvéremnek, vagy inkább duzzogva elfordulok, ne adj Isten bosszúért lihegve, ítéletet kérek a fejére? Isten angyalai örülnek a megtérő bűnösnek. Tudok-e örvendeni annak, ha testvérem felhagyva a bűnös életével, Isten áldásában bővelkedve új életet kezd? Akarok-e, tudok-e érte imádkozni?! Türelmes jósággal kísérem-e életét, segítem-e elszakadni a rossztól, rátalálni a boldogságot jelentő helyes útra?!

Jézus Krisztus keresi az elveszett bárányt,  de az ember szabad akaratát manipulációval, erőszakkal, zsarolással nem befolyásolja! Hányszor próbáltalak összegyűjteni, - mondja sírva Jeruzsálem falai előtt - mind kotló a csibéit, de ti nem akartátok! Az emberek elzárkózását látva Jézus nem adja fel, nem fordít hátat a bűnösöknek, hanem virágvasárnap fényes nappal újból bevonul Jeruzsálembe, lehetőséget adván, hogy a szeretet, a jóság, az ő üdvözítő személye mellett döntsünk! Az események nem állnak meg, de nagypéntek után nincs duzzogás, bosszúért lihegés, hanem felkínálja a hitükben, reményükben, szeretetükben megingott tanítványainak a vele való, - új életet adó -,  személyes találkozás lehetőségét! 

Jézus életében bármi is történik, nem tér le a szeretet útjáról!! A pislákoló mécsbelet nem oltsa ki, a megroppant nádat nem töri el, ő azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és élete legyen és az ő élete bőségben legyen! Krisztus a mi mesterünk, a tanítvány mestere nyomába lép, mi is fel  kellene felnőnünk oda, hogy orvosai legyünk a bűnösnek és ne ítélő bírái! A bűnöst nem kiabálva, veszekedve, fenyegetve, zsarolva kellene a jóra intsük, hanem a tékozló fiú atyjának türelmével! A mi célunk amiért alázattal imádkozunk, a nagypénteken átdöfött Krisztus végtelen türelme! Az a végtelen jóság, mellyel elkísérte hosszú kilométereken keresztül a neki hátat fordító emmauszi tanítványokat! A mi álmunk, mesterünktől megtanulni azt a bölcs, gyöngéd szót, igét, azt a nyugodtan érvelő beszédet, mely a közösségből kivált, és a reménynek hátat fordító emmauszi tanítványoknak nem csak lángra gyújtotta a szívét, de mely erőt is adott nekik a megtérésre, éjnek idején a társaik megkeresésére, a hitükről való hangos tanúságtételre!  Ez a cél, és akár botladozva is, de mi is ebbe az irányba kell elinduljunk a körülöttünk élő bűnösökkel folytatott párbeszédben! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Zsombolyai lányok a templom ajtajánál.

Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”

Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Lk 15,1-10

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárt vallja? Mk 8,36

Gondolkodjunk el azon, hogy az önzőség és az önzetlenség mennyire határozza meg gondolataimat, szavaimat, döntéseimet, mindennapi tetteimet!! A saját javaink, céljaink, elképzeléseink eltudnak fordítani családunktól, szeretteinktől, testvéreinktől, sőt a saját népünktől, egyházunktól és olyan mérhetetlen magányba taszítanak, ami a kárhozatba sodorja a lelket!!  A pokolba vezető út jószádékkal van kikövezve!! Lelked tiszta örömét összetörni akaró gonosz, akárcsak a jó halász, értékes kívánatos csalit rak a horogra, de öt nem a hal java, hanem a hal java falatja vezeti!! Éppen ezért mielőtt döntenél enged elképzelésedet, tervedet át az önzetlenség szűrőjén, és ha kiszűrted belőle a te javadat szolgáló önző vágyakat, akkor állj neki és váltsd valóra a terveidet!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Marosfői oltárkép, Bálint Lajos érsek atya által festetett Erdély "boldogaival".

Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.

Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.«

Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle.

Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”  

Lk 14,25-33

Imádságos szeretettel arra kérlek, hogy szeressétek egymást nagyon-nagyon!

Miért nem mentek el a menyegzős lakomára az emberek? Mert a saját dolguk fontosabb volt, mint az aki meghívta őket a lakomára! Egyszóval: Nem szerettek, önzők voltak!

A szeretet az a kovász, mely a lisztet kenyérré teszi, a malter, ami a téglákból otthont teremt, a szeretet az élet, mely testünk sejtjeiből szöveteket, szerveket, gondolatokat, vágyakat, egyszóval embert szül a földre!

A szeretet az az erő, mely a puzzle darabokat egymás mellé rendezve a törmelékből képet formál, az embereket közösséggé, néppé teszi, amely a rendetlen széthulló romhalmazból új világot teremt, a káoszból rendezett, lakható kozmoszt alkot! A szeretet a gyűlölet, a háború, a siralom földjéből az Isten drága Országát építi!

A világ rohanása önzővé tesz, bűnnel bemocskol, szétzihálja a közösségeinket, ezért tudatosan, minden reggel csendesedjek el és nagy-nagy buzgósággal, - akár a kályhában a pislákoló tüzet - szítsam fel szívemben az őszinte szeretetet! Nap mint nap bűnbánó alázattal fel kell éleszteni az Istent imádó lángoló ragaszkodást, és a teremtmények iránti őszinte, élet adó szeretetet a szívünkben!

A szeretet iskolájában botladozva,

Csaba t.

Kép: Dévai gyerekek tánca

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.” 

Lk 14,15-24 

"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! 

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Mt 12,28

Keresztény hitünk alapvető, legfontosabb parancsa, a főparancs!!  A parancsot meg kell tanulni kívülről, és be kell tartani!! Szeretettel kérlek memorizáljuk ezt a két mondatot és legyenek e drága sorok minden döntésünkben, szavunkban, életünk minden percében legfőbb iránytűnk, egyetlen útmutatónk! Ami e parancsba belefér az jó, azt gondolni, tenni, mondani szabad, az ami nem fér belé, az bűn, az rombol, pusztít, öl!!

Egyszerű, betartható, ez a mi utunk!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: fent a Hargitán az ősz utolsó és a tél első napja

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” 

Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.” 

Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.  

Mk 12,28b-34

Telnek az évtizedek, évszázadok, évezredek, de létünk igazi titkaira ma is csak a hit képes megnyugtató választ adni! Hihetetlenül sokat fejlődött a tudomány, a legparányibb atomok titkait kutatja az ember a csodálatos részecskegyorsítókban, és az űrbe kilőtt távcsövekkel a világmindenség óriási galaxis halmazait vizsgálja. Szédületes eredményeket értünk el, naponta új felfedezések hozzák lázba a világot, de az élet végső kérdéseire nem találjuk a választ! Döbbenetes, hogy a mai biológusok mi mindent tudnak az emberről, sejtjeink, génjeink összetett működéséről, haladunk, de minden felfedezés újabb és újabb kérdéseket vet fel: Kik is vagyunk, honnan és hova tartunk? Van célja, értelme ennek a sok-sok nyüzsgésnek? Mi is a végső értelme a létünknek? 

Ámulva állunk világunk szépsége, csodálatos összetettsége, elképzelhetetlen méretei láttán, de azt látjuk, hogy a végső dolgok előtt a legbölcsebb tudósok, az igazi nagy művészek vagy a világ erőforrásait ismerő komoly  politikusok beszéde is csak dadogás! Az emberiség nagyjai kérdéseinkre sok-sok feleletet megfogalmaztak, de a születő, fellobbanó és kihunyó válaszok között egyedül Krisztus bölcs tanítása nyugtatja meg ragyogó fényével ma is az emberiséget! Ezért én meghajtom fejemet megváltó Krisztusom előtt, és reményteli szívvel sodródva a végtelenben, nagy alázattal várok, hogy néven szólítson és hellyel kínáljon asztala legvégső sarkánál! 

Szeretettel,

Csaba t.   

Kép: Két kis kacsa sodródik egy parányi nádszigeten a Balaton vizén.

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”  

Lk 14,1.7-11

Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.” 

Jn 5,24-29

Imádságos szeretettel ma, nov.2-án Körösbányára megyünk a gyerekekkel. Erdélyben az I-IV osztályos gyerekeknek őszi szünetük van. Az idő szép és mi kimegyünk ebbe a nyugati Kárpátok lejtőjén megbúvó kis faluba imádkozni!! Valamikor itt ezen a vidéken aranyat bányásztak, sok magyar élt ezen a földön, egy szép gótikus templom áll itt és két nagy temető, melyet nagyrészt benőtt a bozót! A szép őszi időben a gyermekeinkkel, szeretnénk 11.00 órától, drága halottainkért egy szentmisét bemutatni! Megpróbálunk élő adásban bejelentkezni, hogy akik az interneten keresztül szeretnének velünk imádkozni megtehessék! 

Mi élők és meghaltak egy népet alkotunk, Isten nagy családjában összetartozunk!! Ők bennünket, mi őket imádságos szeretettel segítsük! Gyertek egymás kezét megfogva kérjük világunkra, s mindazokra kik itt éltek, élnek Isten áldását! 

Az örökélet reményével, 

Csaba t. 

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: 

„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.” 

Jn 5,24-29

"Azt akarom, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és örömötök teljes legyen." Jn 15,11

Isten nem azt akarja, hogy fakírokként éljük az életünket, ő mind szerető  mennyei Atyánk szeretne befogadni a maga szentháromságos szeretet-közösségébe! Jézus nem csak megosztani akarja velünk a maga boldogságát, hanem jó pedagógusként meg is mutatja a boldogságra vezető utat!  Lehet, hogy keskeny és meredek ez az út, de sokan jártak előttünk rajta, érdemes beleolvasni a mindenszentek névsorába! Nincs két egyforma szentje az egyháznak, mindannyian egyéniségek, a maguk útját járták, úgy ahogyan a teremtő Isten vezette a lépteiket! Ami közös bennük az az, hogy nem csak az egyház nevezi őket boldogoknak, hanem valóban boldogok is voltak életükben, és hittel valljuk, hogy haláluk után el is nyerték az örök boldogságot! Lelkünk mélyén mi is a boldogságra vágyunk, bizalommal induljunk el a Krisztus által mutatott úton, azon az úton, melyet Isten szentjei kitapostak előttünk!

A Szentírásból azt látjuk, hogy a gonosz lélek is "szeretné" boldoggá tenni Krisztust, és ugyanazokkal az eszközökkel  minket is, de ő nem igazi boldogságot kínál mikor arra próbál rávenni, hogy fogyasszunk, birtokoljunk és hatalomra törekedjünk! Ezek a Sátán által felkínált "örömök" még soha senkit nem tettek boldoggá! A gonosz útja, bármennyire is vonzónak tűnik, zsákutca, nem vezet semerre, csak fájdalmat, pusztulást ad azoknak a naiv embereknek, akiket be tud csapni a kísértő!!!

Döntsünk Krisztus mellett, nyújtsuk ki kezeinket az ő általa felkínált tiszta, maradandó boldogságok után, és induljunk el a Mindenszentek boldogságra vezető útján!

Bizalommal, 

Csaba t. 

Kép: Portugáliai szép Madonna

Katolikus szentek és boldogok listája naptár szerint

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: 

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. 

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. 

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. 

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. 

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. 

Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. 

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!” 

Mt 5,1-12a

"Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában." Lk 13,30

1993-ban kezdtek jönni a gyermekek nyugatról, északról és délről, akkoriban nagyon szegények voltunk, semmink nem volt, csak egy templomunk, ahol Istent és egymást nagyon szerettük!! A legszegényebb ember sem szegény, ha  szerethet, ha szeretetben élhet, ezért a gyermekvédelmi otthonunkat a kezdet kezdetétől, Jézus tanítása alapján szeretet-közösséggé próbáltuk formálni! Az egyetlen pedagógiai eszközünk, mai napig, a Krisztus által felmutatott önzetlen szeretet! Meg vagyok győződve, hogy minden sikerünk Mesterünk szeretetről szóló tanításából fakad! Minden mosolygós, tiszta tekintetű gyermekünk, iskolánkból kikerült az életben becsületes munkával boldoguló fiatal, szép családokat létrehozó hajdani diákunk, Krisztus tanításának élő aranyfedezete! Az a hatezer gyermek akiket  befogadtunk, neveltünk otthonainkban, élő bizonyítékok arra, hogy az Evangélium tanítása igaz, megélhető, egy olyan járható út, mely nem csak a gyermekeket, hanem bennünket, velük dolgozó felnőtteket is felemel, megszentel, boldoggá tesz! A kudarcainkért nem az anyagi hiányosságok, nem a hatóság zaklatása, hanem a szeretet megfogyatkozása volt és lesz is mindig a felelős! Őszintén mondhatom, hogy az elmúlt 25 évben boldog voltam és ma is boldog vagyok, mert minden gyengeségem ellenére szeretetközösségben élhetek a Szentháromsággal, mert egy szép családban itt vagyunk egymásnak! 

Hiszek a szeretet végső győzelmében,

Csaba t.

Kép: Nagyszalontai gyermekeink Szent Ferenc életét adják elő a petrozsényi gyermekeinknek.

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”  

Lk 13,22-30

 „Isten országa"

A XXI. század emberének sokak szerint az a tragédiája, de szerintem ez lehet a szerencséje is, hogy elfogytak az evilági "remények"!  Különösképpen a reneszánsz kortól ragyogtak fel itt is, ott is újból és újból az evilági mennyország csalóka fénye! Európa hangos volt a felfedezők kiáltásaitól: előttünk egy új világ, előttünk  Eldorádó! Aztán jöttek új jelszavak: Szabadság, Testvériség, Egyenlőség! A nagy francia forradalom jelmondataiért sokan életüket adták  mert hitték, hogy egy karnyújtásra van az aranykor! Aztán jöttek új eszmék, kommunizmus, fasizmus, liberalizmus! Ígértek a csillogó szemű embereknek mindent megváltoztató technikai, ipari, mezőgazdasági forradalmat, mikor már nem kell dolgozni mert a gépek átveszik az embertől a munkánkat! Az elmúlt évszázadokban volt már: egészségügyi, pedagógiai, kulturális, szexuális forradalom és kitudná felsorolni, hogy még hányféle! Ezek a "megváltó álmok" elzúgtak, sok mindent meg is valósítottak, az általuk megfogalmazott célok közül néhány be is épült az emberiség életébe, de mára már sokan úgy érzik, hogy mindez kevés, elfogyott e földi síkon a "remény"! 

Felfedeztünk minden lakható földet, nyitott társadalomban élünk, sokan munka nélkül is megélnek, az oktatáshoz bárki, bármilyen szinten hozzáférhet, az orvosaink szinte megháromszorozták az ember életét a földön (kétezer évvel ezelőtt harminc év alatt volt az átlag életkor) és mégis rengeteg szomorúság, feszültség van az emberekben! Ma már jogunk van saját testünkkel bármit is tenni, a szexuális kilengések sokak szerint "erénynek" számítanak, s annak következményeit, a megfogant életet is bátran eldobhatjuk! Igen, lassan ledöntött az ember minden falat, de valahogy nem akar felragyogni az a boldog aranykor, melynek létéről a szívünkben lobogó vágy prófétál nekünk! Ott legbelül úgy érezzük, hogy mi ennél többre vágyunk, s ez a szomjúság, éhség űz mindannyiunkat!

Jézus Krisztus sokszor beszél az Isten Országáról! Arra kér, hogy nap mind nap imádkozzunk az ő szavait: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Az elmúlt évezredekben élt, és a mai egyháznak sok-sok tagjával együtt vallom, hogy Isten Országának az építése az emberiség előtt álló legcsodálatosabb cél!  Krisztus által megfogalmazott álom  a Szeretet Országa az én álmom is, hittel vallom, hogy ezt az álmot kell a XXI. század  zászlajára tűzni! A csodálatos az, hogy ezt a "forradalmat" nem csak magunkban kell megvívjuk, hisz e forradalom vezetője maga az Isten. Kétezer évvel ezelőtt Jézus így szólt hozzánk: „Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, ahhoz bemegyek” Jel 3,20  Ebben a forradalomban számíthatunk a lelkiismeretünk által mindannyiunkat vezetni akaró gyöngéd, irgalmas Istenre! Hiszem, hogy ez a mustármag, lelkiismeretünk szelíd szava mindannyiunk életében ott van, s a tudatos megtérés, az imádság szitáló meleg esője  növekedésnek indítja, kibontakoztatja életünkben, társadalmunkban! Nem kell új világot teremteni, hisz az Isten Országa kovász, mely képes anélkül, hogy lecserélne minket, egy új, minőségi életre "keleszteni", vezetni bennünket! Hagyjuk, hogy Krisztus szép gondolata akárcsak a kovász elvegyüljön bennünk és körülöttünk, és bevégezze a kétezer évvel ezelőtt elkezdett munkát! Építsük fel Isten gyermekeinek szép, békés, egyszerű világát!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Várnagy Andrea és lánya egy kottából játszanak négykezest a petrozsényi gyermekvédelmi otthonban.

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”  

Lk 13,18-21