A pünkösdszombati búcsús program immár jelentôssé vált eseménye a délutáni csángómise. Igaz, a vihar kissé szétszórta a búcsúra érkezett moldvai magyarokat, így kevesebben értek vissza a délutáni, értük és nekik felajánlott szentmisére.

 

A zsúfolásig telt templomban nagyon sok Magyarországról érkezett zarándok volt, a szentély is megtelt, mintegy díszítve az oltárt a pusztinai és frumószai fiatalok színes csángó népviselete. A szentmisét nagyszámú papi kísérettel Boros Károly felcsíki kerületi főesperes, csíktaplocai plébános mutatta be, szentbeszédet Papp László, a megújulást konok következtetéssel hirdető lelkipásztor mondott. Öt éve hirdeti az Igét a csángómisén, magyarázza az evangélium szavait, figyelmeztet a jelekre, amelyek a lelki megújulást sürgetik. Az evangéliumi példabeszéd a tékozló fiú történetét idézte, a szentbeszéd a megbocsátó édesapa alakjában az isteni atya nagyságát elevenítette fel. Ehhez az atyához vezet el Jézus, aki, ha felé fordulunk, megtanít arra, hogy összefüggésében lássuk az életet. A csángó leány a kelengyés ládában hozományul kapja azt a ruhát, amiben sírba teszik, az élet kezdetén felkészül már a halálra, elfogadja azt, mert az életet egészében szemléli. Ezért kell Jézushoz visszatérni, hagyni, hogy közöttünk munkálkodjon, mert megmutatja a Isten igazi vonásait, hatalma van az életünkben, de csak akkor, ha nyitott szívvel figyelünk rá – hallottuk a szentbeszédben.

A szentmise énekeit Nyisztor Ilona vezetésével a csángók énekelték, úgy, ahogyan ők tudják a Boldogasszony anyánkat, a Szűz Mária menynyek gyöngye kezdetűt, a Szent István énekét, vagy azt a csodálatos éneket, amelynek változatát csak a moldvai magyarok éneklik: „Nem vagyunk árvák, van édesanyánk, ki a magas mennyekből gondot visel ránk. Fehér rózsaszál, mennyből leszálltál, csíksomlyói templomban kivirágoztál.” A szentmisén a rekecsini csángó asszonyok ajánlották fel magukkal hozott áldozati adományaikat: bárány formájában, kenyér alakban sütött kalácsot, bort és virágot. A szentmise végén a megszentelt adományokat három embernek adták ajándékul: Ferkó Zoltánnak, aki a csángóföldi magyar misékért ajánlott fel egy több ezer kilométeres kerékpárutat, Jánó Ilona lészpedi látóasszonynak és Eva Maria Barki bécsi jogásznak.

Oláh-Gál Elvira

Csíki Hírlap