Bodor Emilia élménybeszámolója:
2010.11.05-én elindultunk Déva felé . A sofőr bácsi már előre felkészített, hogy mikor utazunk akkor a buszba ne legyen járkálás, mert nagyokat szokott fékezni.
A buszban énekléssel indultunk el, egy éneket a másikat után zengtük. A rókázás, úgy volt megoldva, hogy a nevelő adott nekünk kukás zacskókat, így volt amibe
rókázni, de ha csak kell.
Késő este érkeztünk oda. Nem láttunk semmi egyebet csak két tömbházat, egy templomot, egy ebédlőt , ahol vacsoráztunk.A legjobb az volt benne , hogy Gyuri
úgy ette a zakuszkás kenyeret, mint ha még soha nem evett volna. De elmondta hogy Déván jobban szereti a zakuszkás kenyeret. Miután vacsoráztunk mindenkit beosztottak egy nevelőhöz. Ez egy picit furcsa volt. Én Gabikával kerültem egy nevelőhöz.A nevelő nagyon nagyon kedves volt, de az itthoniakat nem cserélném le.
Reggel 8- ra lenn kellett lenni a kosárpályán .Bementünk az ebédlőbe, ott Marika és Zselyke megírták a névre szóló pólókat. Marika a lányok pólóját írta, Zselyke a fiukét.
Reggeliztünk, majd egész délelőtt dobtuk a kosarakat, mert a csapatban olyanok is voltak, köztük én is, aki most dobott először kosárra. De nem az volt a lényeg. A lényeg az volt, hogy elmentünk Dévára és megnéztük az ottani életet. Kb 11 óra körül kezdődtek a meccsek. A FIÚKNAK az első meccsük a dévaiakkal volt. Minden esetre jól kifogtak. De ahhoz képest nagyon nagyon ügyesek voltak. Nekünk is az első meccsünk a dévaiakkal volt. Mi is jól kikaptunk, de az nem baj, hogy nem nyertünk, mert nem maradtunk vesztesek. Ha nem is egyebet de tapasztalatot sokat nyertünk. A második mecset a fiúk is és mi is a szovátaiak ellen játszottuk. Nagy meglepetésünkre a lány csapat is és a fiú csapat is nyert. Ki kell emelnem a szovátaiak közül egy lányt , aki egyebet nem mondott meccs közbe csak, hogy BUMM... Hát nem volt semmi, egész este őt kacagtuk.
Végre eljött az este. Kezdődik a szüreti bál. Mindenki felvette a legszebb ruháját, ki is volt jelentve,hogy szoknyát kell húzni.A buli egy előadással kezdődött, amit pár dévai gyerek adott elő. Szép kis előadást tanultak meg pár nap alatt. Elfelejtettem mondani, hogy kaptunk tombolát is, amivel pezsgőt lehetett nyerni. A bál kb 12-kor ért véget . Ekkor elindultunk haza felé, vagyis a bentlakáshoz.
Újabb napra ébredtünk . Újból reggeliztünk, majd felmentünk a dévai várhoz. Az út nem volt valami rövid, de felmentünk. A kilátás csodálatos és gyönyörű volt.Felejthetetlen maradt mindenki számára. Miután lejöttünk a várról ebédeltünk, majd kezdtünk bepakolni a buszba. Mindent szépen elrendeztünk, elbúcsúztunk az új barátainktól.
INDULÁS HAZA.
"MINDEN HOL JÓ, DE LEGJOBB OTTHON". Ezt mondta mindenki mikor megjöttünk .
BODOR EMILIA
