Alapítványunk egyik lelkes önkéntese, Fellegi Kató munkahelyén, az Electronic Data Systems-nél, díjat nyert a Szent Ferenc Alapítványnál végzett önkétes munkájáért. Gratulálunk neki.

Bővebben: Díjat nyert önkétes munkáért

Bővebben: Mikulásjárás után

Kiabálni, sírni tudtam volna, de sok időm nem volt erre; pelenkáztam, popsikrémet vettem, öltöztettem, mostam, Egri Csillagokat olvastam, etettem és észrevétlenül, de nagyon hamar megnyugodtam kezdeti felindultságomból, jó érzés volt ott lenni, lenni s tenni. Azt gondoltam valami mégiscsak nagyon rendben van ezzel a világgal, valami - mégiscsak nagyon jó van benne.

Bővebben: Gondolatok dévai napjainkról

Nagyon szép volt az a 16 nap, amit ott töltöttem. Először jártam Erdélyben. Tényleg tündérkert. Nemcsak a táj szép, az emberek is egészen mások, mint nálunk. Közvetlenebbek, nyugodtabbak, és nagyobb az összetartás is. 

Bővebben: Egy szovátai önkéntes beszámolója

A csillogó szemek, az elgondolkozó tekintetek is bizonyították, hogy Csaba testvér szavai, a gyerekek meséi, versei a lelkünket simogatták. Jézus arra bíztat bennünket, hogy ne féljünk megfogni az ő kezét, vele együtt könnyebb a nehézségekkel szembe mennünk, lehajolni az elesettekhez, a gyengébbekhez.

Bővebben: Adventi villámlátogatás Keszthelyen

Egy önkéntes - aki azóta már többször visszajött Dévára - beszámolója az itt töltött napokról.

Bővebben: Megláttam Isten arcát

December 9-én szombaton nagy esemény történt kerületünkben, ugyanis édesapámnak sikerült meghívnia templomi közösségünk lelki napjára Böjte Csaba ferences testvért. Már többször szóba kerül otthon személye, mert öcsém, Miklós iskolájával a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola kórusával már járt Déván, és nagy élményt jelentett neki a Csaba testvérrel történt találkozás.

Bővebben: Lelki nap a Várban Böjte Csabával

Egy másik történet Andrishoz fűződik a nagycsoportban. Andris volt a legféktelenebb, széllel-bélelt és az egyik leginkább szeretetre éhező kisfiú az oviban. Mikor letelt a két hét és mondtam neki, hogy hazamegyek, "bosszúból" felolvastatott öt, nagyon hosszú mesét magának. Azt mondta, hogy neki otthon senki nem olvas fel mesét, senkinek nincs ideje rá. Nem engedett elmozdulni a székemtől. Aztán később, amikor kimentünk az udvarra játszani és leültem a kőkerítésre egy kiscsoportos társaságában, egyszerre csak odafutott, átölelt és adott egy hatalmas puszit.....

Bővebben: Csilla élményei