Olyan jó látni Uram, hogy te nem engeded
el az elesett ember kezét. Jóságosan lehajolsz a csüggedt, önmagát lenéző,
leértékelő emberhez, barátságodba fogadod, és meghívod, hogy társad legyen, az
emberek halászává teszed. Apró léptekkel elindul melletted Péter.
Csetlik-botlik, de Te nem vonod meg bizalmadat tőle. Így felnő oda, hogy
Jeruzsálem egyik legforgalmasabb kapujánál a kolduló nyomorékhoz így mer
szólni: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus
Krisztus nevében (állj fel és) járj!” (ApCsel 3.6)
A román rendőrök értesítettek, hogy ez a kislány testvéreivel elhagyottan, nagy-nagy nyomorban, egy elhagyott teherautóban él. Te éppen önkéntesként nálunk voltál, szó nélkül elmentél a lányok után...
Szeretnék néhány sorban beszámolni az új házak születéséről.
Olyan szívesen szemlélem Szent Pétert, akit egy szép elmélkedés után elviszel halászni, megtöltöd hálóját hallal, és utána szeretettel meghívod munkatársadnak. Jó neki Veled lenni! Jó látni a megfáradt emmauszi tanítványokat, akiket szemrehányás nélkül elkísérsz, és olyan szépen beszélsz velük, hogy lángoló szívvel a sötét éjszakában útra kelnek, hogy megerősítsék a csüggedt társaikat.
Mennyei Atyám az elmúlt napokban megengedted, hogy megtapasztaljam fizikai határaimat. Elmentem a jég széléig, éjjel vezettem, utaztam, nappal prédikáltam. Nagyon elfáradtam. Szentesen egy jó lélek megállított, orvoshoz vitt, s így megismerhettem, megtapasztalhattam kivizsgálások során néhány orvost, igaz embert. Megcsodáltam emberi jóságukat komoly szakmai felkészültségüket, szolgáló szeretetüket.
A nyitottságot – amely sokszor megterhelő – azért vállaltam, hogy megosszam ezt a tapasztalatomat. Számomra biztató látni, hogy szeretnek az emberek jónak lenni, örömüket lelik abban, hogy eljöhetnek a nyomornegyedekbe, hogy onnan a gyerekeket elvigyük fürödni, vagy egy fagyira, süteményre, de más szeretetszolgálatokra is szívesen vállalkoznak. Nagyon jó látni, hogy még egy elkényeztetett gazdag jól képzett fiatal is milyen szívesen megosztja szabadságát, vakációját az árva elesett gyerekekkel.
Bővebben: Jó jónak lenni! Néhány gondolat a szociális hálóról!
Csodálom az életet, ami bennünk, emberekben kibontakozik. Csodálom az anyaméhben, egymagában elinduló kis sejtet, ahogy társat keres, és talál, majd hónapok alatt szeretetből, vérből új élet fakad, csoda a lét melynek te is hordozója vagy. Megszületik az ember, és tipegő-topogó léptekkel elindul a végtelen felé. Csodálom ezt az ívet, a pályát mely a semmiből a végtelenbe visz.
Mennyei Atyám! Sok-sok nap eltelt az életemből, jól van ez így. Mert
megvan az értéke, szépsége a gyermekkor bontakozó mindennapjainak, a teremtő
érett férfikornak is, de csodálatos látni a beteljesülő érett kalászt, megérni
az elcsendesülő nagyszülői kort, mikor lassan felnövekvő gyermekeink átveszik a
mozdulatainkat, hogy tovább építsék, szépítsék a Te országodat.
Nagyon szép napom volt, szeretném megosztani veletek tiszta örömömet. Akárcsak a régi szép időkben, beültünk a nagy buszba, és elindultunk a nyomornegyedbe kincseket gyűjteni. Ez alkalommal munkatársaim gerincét a frissen érettségizett fiataljaink képezték. Elvittem őket a Sztrigy folyó partjára, oda, ahol hajdan a Piski csata volt, hogy előkészítsék a terepet, én meg tovább mentem, a vajdahunyadi fantomblokkokhoz.
Bővebben: Ma tették le érettségiző diákjaink az utolsó vizsgát