Ki ne olvasta volna a rút kiskacsa című mesét? Az egyik aranyos kislány ma elmesélte nekem, és én szájtátva hallgattam a kis történetet!! Közben azon gondolkodtam, hogy végül is ki a szép és ki a rút?
Itt az új év, de mit hoz számunkra?! Az alábbi híreket olvasva sajnos úgy tűnik, hogy sok vért, szenvedést, fájdalmat! Két út áll előttünk: egyfelől vállunkat húzogatva bele is törődhetünk a "sorsunkba", de Isten kezét megfogva talpra is állhatunk!
A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint, a Heródes elöl menekülő szentcsalád útjukat megszakítva félrevonultak, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is. Ott áll a kereszt alatt! Leveszik szent Fiát és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel törvényekre, betartja a szokásokra, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt minek meg kell történnie, úgy ahogy a kegyelet azt diktálja!!
Uram szinte hallom, ahogyan sírva mondod: "hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!" Hallom a hangodat Uram, és nem csak kétezerév távlatából, hanem az ajtónkon kopogtató új esztendő küszöbéről is! Igen, az új év, 2016 előtt is sírva leborulsz és arra kérsz, hogy mind csibék a kotlóhoz úgy bújjunk Hozzád és egymáshoz, nagy bizalommal, szeretettel e nehéz időkben, mert valóban fenn áll a reális veszélye annak, hogy bűneink kővetkezményeként kő kövön ne maradjon az új esztendőben!!
Isten gyermekei meghalnak, de nyugdíjba nem mennek! Mi keresztények megvalljuk a hitvallásunkban, hogy hiszünk a szentek egységében, ezért is hozatja Ferenc pápa nagyon bölcsen az irgalmasság szentévében Rómába "dolgozni" Szent Pió atyát és Szent Leopold atyát!
Isten fizesse minden egyes fohászt, könyörgést, imát mit drága édesanyámért mondatok!! Köszönöm azt a mérhetetlen jóságot, mellyel iránta vagytok!! Hiszem, hogy a mennyek országából sok sok szeretettel viszonozni fog minden érte mondott fohászt, érte vállalt áldozatot, jó cselekedetet!!
Hugóm, Katika kezei között édesanyám bennünket felnevelő áldott keze, fáradtan lehanyatlott! Ki tudná megmondani, hogy hányszor mosott, főzött ránk ez a drága kéz 78 év alatt? Ki tudná megmérni, hogy hány tonna édességet, cukorkát, gyümölcsöt osztott ki az árva gyermekek között, hány kis ruhácskát, cipőt próbált fel, az ég minden tájáról összesereglett bajban lévő, otthonunkon ajtaján kopogtató csöppnyi életeknek?
Szeretettel köszönöm mindazok jóságát kik imádkoztak és imádkoznak drága édesanyámért! Külön köszönöm Szász János főesperes úrnak és a paptestvéreknek az édesanyámért felajánlott dévai szentmisét, és Bernardin testvérnek a szívből jövő őszinte, vigasztaló szentbeszédét! Hálás szeretettel,
Kedves Gyerekek! Juci néni kedves unokái! Végtelenül jólesik, hogy gyászomban mellém álltok, és imádságos szeretettel vagytok édesanyám iránt aki valóban, mint egy jó nagymama, halála előtt is a sok-sok "unokája" iránt nagy szeretettel érdeklődött, annak ellenére, hogy minden levegővétel fájdalommal járt!