Napi evangélium

Nagyon sokszor ültettem már földbe magot, mely szépen gyökeret eresztve szárba szökellt, hogy nagyra nőjön, és mégis olyan nehéz elhinni a szemem előtt történő csodát! Kezembe veszek egy kis magot, egy törékeny palántát és elültetem, gondozom, ápolom, és aztán ámulva bámulom, hogy abból a sáros földből milyen hamar felnő, kibontakozik! Ezelőtt pár évvel, Szent László ereklyéjével körbejártuk Erdély földjét. Minden állomásnál ültettünk egy - egy pici tölgyfacsemetét! Mára már nagyra nőttek, az ég madarai fészket raknak a fiatal fára!

Ne féljünk nagy dolgokat megálmodni, megtervezni, elkezdeni! Lehet, hogy még ma csak néhány kosza ötlet, mit egy kávé mellett pattogtatok, de ha Isten akaratának érzed, merd meghozni a döntést, húzd meg a ravaszt, tedd földbe a magot, indulj el! 12 évvel ezelőtt elindultam Amerikába, lett belőle egy ház, a képen látható két édesanya akkor még kisgyermek volt, de mi Isten nevébe befogadtuk e házba, növekedtek kedvességben, bölcsességben és lám, ma már kedves férjükkel szeretettel növelik gyermekeiket, s mint jó komaasszonyok egymásnak is segítenek! Egy összefogás, egy ház, tizenkét munkával eltöltött év, és már jönnek is az ég kis madarai, új élet fakad a kimondott igenből! Részese vagyok a csodának, hisz én ültettem a pici magot a földbe, de most szombaton mikor a kis Kristóf keresztelőjén én is ölbe vettem a parányi életet, nem jött, hogy higgyek a szememnek! 

Megéri dönteni, megéri Isten akaratára határozott igent mondani! Megéri elültetni a megfogant magot, jó dolgozni, fáradni, hinni azt, hogy Isten nem csak szép gondolatokat, mesés álmokat ad nekünk, hanem azok megvalósulásánál is mellettünk áll, mindenben segít, elég hatalmas ahhoz, hogy amit elkezdett azt jó végre is vigye általunk! A kereszténység nem sopánkodás, hanem diadalmas élet, és ha valahol levesznek egy szoborról egy keresztet, mi bizalommal építsünk helyette ezer házat, melynek minden ablakából jókedvű, kacagó gyermekek nézzenek fel az otthonaink oromzatán az ég felé mutató keresztre! Mi az élet kovászát kaptuk, s nem a siránkozó, helyben topogó félelem lelkét! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta:

"Mihez hasonlítsam az Isten országát?? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."

Lk 13,18-21

"Képmutatók!" Lk 13,10 

Kemény beszéd! Jézus őszintén nevén nevezi a dolgokat, nem finomkodik, hanem nyíltan a szemébe mondja az embernek a hibáját, ott mindenki előtt! Ma egy polkorrekt világban élünk, finomkodunk, elmaszatoljuk az igazságot, ködösítünk, mert az a fontos, hogy ne legyen konfliktus, feszültség! Sajnos szemet hunyunk nem csak a magunk, de embertársaink hibája, bűnei felett is, "az ő dolga", "nem rám tartozik" mondogatjuk, miközben látjuk, hogy akár a barátunk, vagy a saját gyermekünk lépésről lépésre sodródik az őt elnyeléssel fenyegető szakadék felé....  Mi lenne ha az orvosok is ugyanezt tennék, csak azért, hogy ne sokkolja a beteget a szomorú valóság?! Vagy ha az építészmérnökök szakmájuk végzése közben csak az érzékeny emberek elvárására figyelnének, és nem az épület statikájának kőkemény törvényeire?!  

Szeretnénk Isten törvényeit, az erkölcsi élet szabályait relativizálni, szubjektív igazsággá lefokozni, de a tízparancsolat örök, abból egy betűt sem lehet elvenni! A morális életünket ugyanolyan objektív törvények határozzák meg, akárcsak a fizikai egészségünket, vagy egy épület szerkezetét! Tetszik vagy nem tetszik, a bűn pusztít, öl, a szeretetből vállalt jó cselekedet gyógyít, életet ad, ezért alázattal, segítő szándékkal, de néven kell nevezni a dolgokat! Igen, jó szándékkal a képmutatást képmutatásnak kell nevezni, a lopást lopásnak, a lustaságot lustaságnak, a paráznaságot paráznaságnak, a bűnt bűnnek, még akkor is, ha ezért megsértődnek ránk, vagy akár komolyabb konfliktusaink is lesznek az életben! 

A szeretet őszinteséget jelent, 

Csaba t.

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: "Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: "Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.

Lk 13,10-17

,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből'' Mt 22, 34

Az Istenszeretetről ritkán beszélünk, ezért szeretném tudatosan most figyelmünket a jó Isten szeretetére irányítani! Szent Lukács jegyzi meg, hogy Jézus felment a hegyre és "az egész éjszakát Isten imádásában töltötte." Lk 6,12. Krisztus nem csak kéri, parancsolja, hogy szeressük az élő Istent, hanem mind valóságos ember, a jó példával előttünk jár! Ő maga is imádó szeretettel fordul a mennyei Atya és a Szentlélek Isten felé! Egészen biztos, hogy a Szentháromságon belül kölcsönös lángoló szeretet van, és bennünket ebbe az elfogadó, tisztelő, hatalmas áradó szeretet-tengerbe akar a Teremtőnk jósággal beemelni! Isten azt akarja, hogy e végtelen szeretet központjában mi magunk is a menyegzős asztalhoz üljünk! Isten szeretete nem csupán érzelem, hanem alkotó cselekvés, ajándékozó figyelmesség is, hisz ez az irántunk való végtelen szeretet teremtette a világunkat, és gondviselő jóságával tartja fenn ma is! Életünk nem más, mint e végtelen szeretet lángralobbanása, ez a mi hívatásunk, hisz csak itt a kölcsönös szeretetben tudunk kibontakozni, e maradéktalan elfogadásban, bizalomban, együttműködésben lehetünk végtelenül boldogak! Isten szeretetében lesz az örökkévalóság a miénk!

Testvérem, akard szeretni az Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, ez a te életed, ez a te célod, ez a te boldogságod ezen a földön!

Istent mindennél jobban szeretve, s Őbenne az irántatok való szeretetében megújulva,

Csaba t.

Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ,,Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?’’ Ő azt felelte neki: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből'' [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat'' [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.’’

Mt 22,34-40

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

"Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte." Lk 6,12

Szeretem Jézus Krisztust magam elé képzelni ahogy gyermekként játszik a gyermekekkel, de felnőtt emberként is szeretem szemlélni ahogy lelkesen tanít, fáradtan vándorol, vagy ül az esti tűz mellett a tanítványaival. Ma arra biztatlak, hogy próbáljunk lelki szemeinkkel rácsodálkozni az egész éjszakát Isten imádásában töltő Jézusra! A Szentháromság együtt van, Jézus az imádság két erős karjával öleli át a mennyei Atyát, a vigasztaló Szentlelket! Természetes, hogy nem értjük, nem is fogjuk megérteni soha a Szentháromság titkát, de szerintem itt nekünk nem az értelmünkkel kell kutakodnunk, hanem arra a végtelen szeretetre kellene rácsodálkozzunk, mely összeköti a Szentháromságot! 

Jézus egész éjjel imádja az Istent! Jézus emberként is teljesíti a tízparancsolat első pontját: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Én teljesítem Isten első parancsát? Jézus követők vagyunk, ébresszük fel a vágyat a szívünkben Isten imádására! Merjük, akarjuk mi is az éjszakáinkat Isten imádásával tölteni! Kövessük Krisztus Urunkat, Istenünk imádásának végtelenül egyszerű útján! Ez az a keskeny, meredek út, mely az égbe vezet! Ha magadba nézel, ott van a végtelen szépség, jóság, kedvesség utáni vágy, a végtelen szeretet potenciát ne bálványokra, hanem Istened imádására fókuszáld! Nem kell a mennyországhoz kulcs, minden hátsó szándék nélkül imádd az Istent, és kitárul előtted a Végtelen, s akkor a láng a lánggal egybeforr! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. 

Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Lk 6,12-19

Az idők jeleiből tudunk következtetni!? 

Hosszan néztem egy szívbemarkoló filmet, pusztul az óceán élővilága... Hatalmas számokat mondanak a tudósok, a korallzátonyok, a tengeri élet szülőszobájának 40-45%- a pusztult el az utóbbi években. A film mutatja, hogy ősi halászfalu lakói, egész napos munka után boltban vett halkonzervet bontanak, mert nem fogtak semmit, nekik sem jut ebédre..... Újból és újból elhangzik a kérdés: miért? A tudósok válasza mindenütt ugyanaz: globális felmelegedés, savas eső, a fogyasztói társadalom mindent levadászó polip karjai ... egyszóval emberi kapzsiság, mely mindent megöl! 

Mielőtt bárkit is elítélnék, gondolkodjak el, vajon hányast adnék magamnak "kapzsiságból"? Hány olyan ruhám van mit megvettem, de nem használok? Hány olyan ágyam van, melyben e hónapban nem is aludtam? Folytassam a lelkiismeret vizsgálatot! Igen, lelkiismeret vizsgálatot, mert a kapzsiság ott van a főbűnök között, és sajnos ez az a bűn, mely mint ragályos betegség ott tombol mindannyiunkban, és tény, hogy leginkább ez a mérhetetlen bírvágy felelős világunk pusztulásáért! Többet teszünk a tányérunkba, mint amit meg tudunk enni, és a maradékot kidobjuk! És mindannyian, mindennel ezt tesszük! Olyan félelmetes mennyiségű ruha van forgalomban, hogy a morzsából annyi hullott a földre, hogy egy napszámból a turkálóban tetőtől talpig fel lehet öltözni tisztességesen! A gond az, hogy ahelyett, hogy bűnnek éreznénk a kapzsiságot, még azt is megszóljuk, elítéljük aki nem eléggé életrevaló, nem gyűjt, nem harácsol két kézzel! Büszkén mutogatjuk a házainkat, melyben természetesen nincs gyermekkacagás, csak nagy robajjal előbb - utóbb összedőlő falak, pusztuló lim - lomok! 

Úton vagyunk a bíróság felé, az Élet, melyet ha nem tisztelünk, most is akárcsak a történelem során oly gyakran, elítéli gyermekeit! Az ítélet savas eső, szárazság, kiszáradt kutak, terroristák, háborúk, menekültáradat, pusztulás, szenvedés! 

Van gyógyír! Jézus válasza egyszerű! A Miatyánkban szó szerint megtanította tanítványainak a választ: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma"! Minden nap a mindennapit, és nem hatalmas felhalmozott készleteket az örök lakásban! Csak annyit, amennyire valóban szükségünk van, mert ha egy grammal is többet veszek az már kapzsiság, bűn, és a bűn zsoldja a halál! Éppen ezért kérlelhetetlen határozottsággal vadásszuk le és irtsuk ki magunkból korunk sunyi, gyilkos bűnét, a világunkat elpusztítással fenyegető telhetetlen mohóságot, a kapzsiságot!

Csaba t.

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: "Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: "Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.

Lk 12,54-59

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!" Lk 12, 49

Olyan jó olvasni ezeket az erőtől lobogó sorokat, mert olyan sok bizonytalan hang, megriadt, halvérű ember van ebben a világban! Jézus mellé azért jó odaállni, mert Ő akar valamit, hisz abban, hogy e világot a szeretet lángja képes átalakítani, mer 12 surmó apostollal világmissziót beindítani, és sikerre vinni! Kétezer évvel, egy szeggel a tenyerében Jézus mert nagyot álmodni, akkor mi, kik Mesterünk huszonegyedik századi apostolai vagyunk, ilyen sokan, ennyi templommal, "infrastruktúrával" nem merünk kiállni Krisztus gyógyító evangéliumával az emberek elé?! 

Bátran kiállok Mesterem szavára, mert én megtapasztaltam, hogy jó Jézushoz tartozni, jó vele járni az élet útját, jó vele menni a gyermekek közé. Neki a felnőtteknek is van mondanivalója, ezért hirdetem szóval és tettel, hogy van remény, Jézus az élő remény mindannyiunk számára, az ő szeretet forradalma képes átalakítani a világunkat! Hiszem és vallom, hogy Isten fia, Jézus Krisztus valóban eleven tűz, képes lángra lobbantani a bennünk szenesedő, megkopott életet, Ő képes egy új világot hozni számunkra, háború és szenvedés nélkül is! Kedves Barátaim ezért is biztatlak, ne várjunk senkire, semmire, merjétek döntéseitekkel, szavaitokkal hirdetni, hogy világunk nem a pusztulás, hanem az újjászületés felé halad!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."

Lk 12,49-53

"ha a szolga azt mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja."

Lk 12, 39

Felelősek vagyunk egymásért!! Hihetetlen gyorsan a fejünkbe száll a dicsőség és megfeledkezünk arról, hogy igazából mi nem urak vagyunk, hanem csak szolgatársak, hisz mindent, de mindent bármink is van, anyagiakat, politikai hatalmunkat mindent, Isten bízott ránk és előbb utóbb eljön, hogy számot vessen sáfárkodásunkkal! 

Olyan könnyen mondjuk, hogy ez az enyém, azt csinálok vele mit jónak látok, de ez nem így van, mert még az is mit örököltem, a fizetésem, társaim bizalma is minden talentum, Isten ajándékai, amelyeket nekem ha nem kamatoztatom testvéreim számára szeretettel, akkor ítélet alá fogok esni....  Szálljak magamba és gondolkozzam el alázattal, vajon mim van amit nem kaptam?  Életem, egészségem, anyagi, szellemi, lelki értékeim, mind, mind Isten szeretetének az ajándékai, amit én nagy lélekkel be kell váltsak, a lehető legjobb árfolyamon testvéreim számára tiszta "szeretetre"! 

Ébresztő!! "Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet."

Lk 12,20

Kisebb testvéretek, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."

Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

Lk 12,39-48

 Sehol egy szó nincs arról, hogy örök lakás van itt a földön... az Úr eljön minden emberért és ránk nyitja az ajtót és egészen biztos, hogy munkánkról számot kell adnod!! Mi történne, ha most, ebben a pillanatban nyitná rád Teremtő az ajtót? Képzeld el, ahogy nagy robajjal lehullnak a porladó falak, rólad lefoszlik a csomagoló papír, mi marad talpon Isten színe előtt!! A neked adott talentumokat kamatoztattad, a drága időt, a sokféle képzést, benned lévő értékeket felhasználtad, marad valami maradandó utánad?? 

"Félve remegve munkáljátok üdvösségeteket.." Fil 2,12 

Kisebb testvéretek, 

Csaba t. 

Kép: Medgyesi otthonunk veteményes kertje  újjászületik... hála és szeretet a szorgos kezeknek.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.

Lk 12,35-38

„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. 

A XXI. század emberének talán a legnagyobb rákfenéje a kapzsiság. Sajnos a legtöbb bűnt, bűnnek érezzük és a lelkiismeretünk is megszólal ha a harag, a gyűlölet, a bujaság vagy a torkosság bűnébe esünk. Tény, hogy ezeknek a bűnöknek következményét is megtapasztalja az ember, beteg lesz, vagy bezárják, de a kapzsiság bűnét nem érezzük rossznak, sőt  a ma embere erényt is kovácsolt a beteges mohóságból. A ma embere számára, ha a második, harmadik házat, autót is vásárolja az nem bűn, hanem életrevalóság, ügyesség, talpraesettség! Tudósaink mondhatnak bármit a globális felmelegedésről, a földünk kirablásáról vagy arról, hogy a harmadik világban gyermekek munkaerejét kihasználva gyártatják a használati cikkeket, mindegy, mert mindenki vásárol, gyűjt, bevásárló központban tolong, anyagi javakat halmoz korlátokat nem ismerve. 

Emeljük tekintetünket és tanuljunk a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki azt mondja magáról, hogy az ég madarainak van fészke, a rókának van odúja, de az ember fiának nincs ahova a fejét lehajtsa. Számomra jó hallani az evangélium felszabadító gondolatait: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket.....Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! 20A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! 21Ahol a kincsed, ott a szíved is." Máté 6-19 

Isten azt akarja, hogy a mindennapi kenyerünk bőségben meglegyen, de szívünk szabad legyen a harácsoló kapzsiságtól, mely nem csak lehúz, de el is rabolja életünket, pókhálós múzeum őri, takarító személyzeti állásba kényszerít! 

Vessük le rabláncainkat, még ha azok aranyból is volnának, és Isten gyermekeinek szabadságáért imádkozva, mondjunk határozott nemet a kapzsiságra!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. 

Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”

Lk 12,13-21

2017. október 22. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus saját szemével láthatta, nagypénteken saját bőrén tapasztalta az emberi butaság, gonoszság félelmetes erejét, melyre Isteni bölcsességgel orvosságként nekünk a szeretetet, az evangélium hirdetését, egyszóval a missziót hagyta!! Mindannyian találkoztunk ilyen olyan méretben a gyűlölettel, az elvakult emberi haraggal, rosszindulattal, a bűn megannyi formájából fakadó gyilkos indulatokkal, mely ha ritkán is, de egy - egy terrorcselekedetben, háborúba, öldöklésben csúcsosodik ki!! A tudósaink állítják, hogy az összes természeti katasztrófa nem okozott annyi szenvedést, nem szedett annyi halálos áldozatot, mind amennyi életet mi emberek kioltottunk gyűlöletből!!

Jézusnak minden bajra a golgota után is egyetlen gyógyírt ajánl!! Tanítványait többször is, határozottan arra kéri, hogy induljanak és hirdessék az evangéliumot, tegyenek életükkel, szavaikkal tanúságot a szeretetről, magyarázzák el az embereknek, hogy sokkal jobb békében, jó testvérekként élni, mint gyűlöletben, gyilkos háborúba!!  

Testvéreim mire várunk még, irány a misszió! Alázattal én is arra kérlek, hogy minden nap, ott ahol élsz hirdesd minden egyes mozdulattal, döntéseddel, szavaddal, hogy hiszel a szeretet végső győzelmében, hiszed, hogy emberhez méltó életet, csak Isten szeretetének országában élhet az ember!!

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Ágica Budapesten feladta munkáját és második éve szerető nevelője a Székelyhídi fiuknak, hála és köszönet érte!

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. 

Mt 22,15-21