Napi evangélium

Jézus gyógyít! Odafordul a szenvedő, beteg nénihez, szóba áll vele, elbeszélgetnek és a fal felé forduló ember , "...fölkelt és szolgált nekik."

Nézzünk szét magunk körül, hány "beteg" ember van, ki a fal felé fordul, és szenved!! Lehet, hogy gyógyítani nem tudok, de azért nyugodtan menjek el a "szenvedő" emberhez, forduljak hozzá bizalommal, hajoljak föléje, s imádságos bizalommal kérjem Isten gyógyító erejét!!  Ragyogjon fel Jézus jóságos segítő kész szép arca az én arcomon, segítsek irgalmas szeretettel a bajban lévő emberen, tegyem meg azt amit tehetek.... Ha elindulunk a szolgáló testvéri szeretet útján, mi magunk fogunk meglepődni, hogy milyen messze van a fal, milyen sok - sok mindent tudunk tenni egymásért, ha kitartó szeretettel útra kelünk!! Indulj el és hidd, hogy a jószándékú ember útját, lépteink előtt a szeretet Istene akadálymentesíti!

Bizalommal,

Csaba t. 

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.

Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.

Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: "Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

A gonosz lélek azt szeretné, hogy mi mindent szürkének, csúfnak, rossznak lássunk, ő azt akarja, hogy mi ócsároljuk, szidjuk a mennyei Atyánk által teremtett szép világot, s ezért meg is tesz mindent!! Sajnos nagyon sok embert nemcsak a maga cinikus szürkeségével megfertőz, de a saját savanyú, mindent és mindenkit ócsárló szócsövévé is tesz! Ha nem vigyázunk vírushordozóvá, az örökös elégedetlenkedés, nyafogás gócpontjává válhatunk!!  

Jézus Krisztus szépnek látja a világot, minden gond, baj, szenvedés ellenére! Ő még a kereszten, nagypénteken is jónak lát bennünket, ezért is kéri, hogy bocsássa meg a mi vétkünket a mennyei Atya, mert mi nem rosszak vagyunk, csak nem tudjuk, hogy mit cselekszünk!!

Nézem a csatolt képeket! Csodaszép a világ..... Isten remekművei gyönyörűek, csak mi nem vagyunk képesek megállni, figyelni, látni, észrevenni mindazt mi körülöttünk van, ragyog!! Hála és köszönet a művészeknek a képekért!! Próbáljuk meg mi is ilyen szépnek látni a világot, ilyen szépnek láttatni mindazt mi körülvesz bennünket!

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: "El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: "Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész környéken.

Lk 4,31-37

Csodálom Istent, amiért megajándékozott bennünket szabad akarattal, de ugyanakkor meg is borzadok a mai evangéliumot olvasva,  az emberi szabadakarat féktelen, beteges elhajlásaitól! Hol a határ? Mit engedhet meg magának a bűnös, pökhendi, arrogáns ember? Földgolyónk, az egyetlen otthonunk, parányi dióhéjként száguld az elnyeléssel fenyegető hullámok között, s mi nem csak feszegetjük a határainkat, hanem elmebetegek módjára mindent megteszünk, hogy a nagy világmindenség hajótörötteivé váljunk!  

Miért nem tudunk megállni, és elcsendesedve Istenünkre figyelni?! Olyan egyszerűek a Teremtőnk törvényei! A tízparancsolat, a boldogságra vezető egyetlen használati útmutatás, Isten drága ajándéka, ma már az emberiségnek közkincse, miért nincs mind drága iránytű mindannyiunk kezében!?

A názáreti emberek: "Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák." Lk 4, 30 Döbbenetes, félve, remegve írom le, ha ma jönne közénk Jézus Krisztus, valószínű, hogy ma se kerülné el a kétezer évvel ezelőtti sorsát! Ne ítélkezzünk a kétezer évvel ezelött élt embertársaink felett, inkább szűkítsük a kört, mert a nagy kérdés az nekem, neked szól! Vajon, ha a te házadba kopogtatna be Jézus Krisztus a boldogságra vezető szent parancsolataival, te asztalodhoz ültetnéd, s egy pohár bor mellett megkérnéd őt, hogy jóságosan fejtse ki gondolatait, mondja el veled kapcsolatos észrevételeit, hogy te a szükséges pályamódosításokat elvégezhesd? Mindenki a maga háza előtt sepregessen! Azért imádkozom, hogy legyen bátorságunk estéről estére, imádságos szeretettel vissza hívni Mesterünket, hogy  egy - egy szép parancsolattal kapcsolatos tanítását nyugodtan átbeszélhessük, lábához ülve, jobbuló szándékkal hallgassuk bölcs tanítását! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett.

Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült.

A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét:

"Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" - kérdezgették.

Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy

Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,16-30

Oly gyakran mondjuk, hogy "szeretném", aztán, ha van kedvünk hozzá, amíg "szeretjük" addig csináljuk is, aztán ha elpárolgott az érzelem, akkor leállunk! Az énemhez az akarat sokkal közelebb áll, mint a fodrozódó szél által sodrott felhőkhöz hasonlító hangulatunk! Szeretem, nem szeretem - hullámzó érzelem! Jézus egészen biztos, hogy nem szerette nagypénteket, de mégis felment a Golgotára, mert őt nem a hangulata, hanem az akarata irányította, melyet a mennyei Atya iránti szeretet táplál!

Nálad, a te életedben ki dönt? A pillanatnyi érdeked, hangulatod, vágyad, félelmeid, örömeid? Milyen jó lenne ha az én életemben is a döntéseket Krisztus iránti lángoló szeretetem fényénél tudnám meghozni! Az Isten iránti olthatatlan szeretetem, népem szolgálatának a vágya vezesse életünk!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” 

Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.” 

Mt 16,21-27

„Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” 

A kereszténységet egyesek nagyon tévesen egy lagymatag semmittevésben való henyéléssel tévesztik össze, hol a megjátszott áll a tevékenységek paravánja mögött, mindenki csak a maga pitiáner céljain bibelödik! Sajnos ezt nagyon sokan látják, de jólnevelten, a békesség kedvéért, mely a temetőbe vezet, senki nem szól semmit, mosolygunk és együtt menetelünk a pusztulásba!

Társadalmunk olyan, mint egy élő szervezet, az egyházi, állami struktúra szépen egymásra épülő láncszemekből állnak! Az erős, egészséges együttműködésből születik a közösségi élet, a család, a nagy egység fennmaradása! Itt minden sejt, szerv el kell végezze a maga dolgát, mert ha valaki csendben, hallgatva elássa a talentumát, a rá bízott feladatot nem végzi szorgalmasan, akkor az egész szervezet beteg lesz, rosszul működik és meghal! Sajnos társadalmunk szövete tele van ilyen látszat életekkel, pályázatokat író, de a konkrét munkától félő, a nehézségeket kerülő, ennyi pénzért nem dolgozó, talentumaikat elásó, a feladatokat el nem végző személyekkel!

Több tízezer pszichológus, teológus, szociális munkás a tanult szakmájától távol teng-leng, munkát keres, de én ha egy enyhén fogyatékos, a korosztályától lemaradó, csintalan gyereket rá szeretnék bízni valakire, hogy jó anyaként a problémás diákot befogadja, azt jó kedvvel néhány egyszerű dologra megtanítsa, akkor nem találok senkit! Miért képeztek drága pénzzel, hosszú éveken keresztül szakembereket, ha nem mernek a konkrét munka mezejére kilépni, hogy ott biztos kézzel megfogják a sodródó gyermek kezét!? A szakképzett személyzetnek most már nálunk is az állam adja a fizetést, és jó pénzt ad, az alapítvány szolgálati lakást biztosít, mindazt, mi az élethez szükséges ingyen adja, és mégis azt kell szomorú szívvel leírjam, hogy egyetlen szakember nem indul el, hogy a gyermekekkel összeköltözzön, s mind gondos szülő, szeretettel nevelje a bajban lévőket!! Főnöknek, dirigálni szívesen jönnek, de az nem elég, mert a gyerek mellé anya kell, jóságos szülő ki este mesét mond, ki együtt örvend, ha jó jegyet hoz a gyermek haza, s vele is sír, ha rosszul sikerül a felelés! Olyan szakember kell, aki belátja, hogy a 16 éves fiatalt fölösleges elméleti oktatással gyötörni naponta hosszú órákon keresztűl, az V-dik osztályban, hanem megélhetést jelentő szakmára kell tanítani a botladozó életet, hogy majd a 18 életévet betöltő kis ember, a mindennapok mély vizében is életben maradjon!

Szeretettel imádkozom, hogy Isten a megroppant nádat ne eltörje, s a pislákoló mécsest ki ne fújja, hanem ébresszen fel az életre, segítsen megtapasztalni, hogy milyen jó örömteli gyümölcsöt teremni, maradandó gyümölcsöktől roskadozó ágakkal állni Teremtőnk színe előtt!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. 

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” 

Mt 25,14-30

"elálmosodtak és elaludtak." Mt 25, 10

Álmos, bóbiskoló világban élünk, mindenki fáradt, pihenni akar!! De, itt a vakáció vége, jön az új tanév, itt a vőlegény! Fel tudok kelni? Serényen kiugrom az ágyamból, a zsibbadt nyári programjaimból? Van olaj a lámpámban? Sziporkázva lobog a láng, világit a fény a rám bízottaknak?? Döbbenjek rá, hogy mennyire fontosak ezek a kérdések, hisz a válaszaimtól függ az örök életem!! 

Frissen lendületesen keljek fel, a küzdelem előtti lüktető stressz tüze járja át testemet, és örömmel bizalommal induljak el az első tanítási napra!! Isten gyermeke vagyok, mennyei Atyám szívében nincs félelem, kishitűség,  gyávaság, mi ebből a szívből származunk, bizalommal kezdjem el az új tanévet, győzni fogunk!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! 

Mt 25,1-13

"Ki a hű és okos szolga..?" Mt 24, 45  Jó kérdést tesz fel maga Jézus Krisztus, izgalmas elgondolkozni rajta! 

Egész papi életemben azon fáradoztam, hogy bebizonyítsam, hogy Isten selejtet nem teremt! Igen, egy csodálatos világot teremtett az Isten, egyfelől a végtelen térben több mint egy milliárd galaxis, s mindenikben sok-sok milliárd nap ragyog, másfelől parányok parányánál is kisebb sejtek, molekulák, atomok, s ez alatt is ott vannak a tudósok álmélkodására, az ezeknél is is parányibb atomi részecskék, s mindezt Teremtőnk átszövi bölcs törvényekkel, életet teremtő kölcsönhatásokkal, melynek az álmélkodó, boldog gyermekei mi magunk vagyunk! Számomra Istent szolgálni hűségesen és okosan, egyetlen dolgot jelent: Uram nagyságát, mérhetetlen bölcsességét, kegyes jóságát hirdetni életemmel, minden szavammal, tettemmel, nap mint nap alázattal testvéreimnek mindezt tanúsítani, bebizonyítani!

Ki a hűtlen szolga? Aki szerető mennyei Atyánkról megfeledkezve, önmagát a középre állítva, gondolattal, szóval, cselekedetekkel megveti, elítéli, gyalázza, rongálja embertársát, Isten teremtette szép világunkat! Látom én is a sebeket, a gyűlölettől, kapzsiságtól, bűnös vágyaktól  eltorzult arcokat, de szelíd szóval, jóságos gyógyító szeretettel szeretném felszabadítani a testvéreimet az istengyermeki szabad, boldog életre! A bűn egy olyan ragályos betegség, rabság, mely eltorzítja az ember arcát, megnyomorítja a lelkét, pokollá teszi életét! Az ilyen embert nem legyőzni, elpusztítani kell, hanem gyógyítani, megszabadítani a rabságától! Fogjunk össze, bizonyítsuk egymásnak is be, sok türelemmel, szeretettel, hogy bár mindannyian gyilkos Saulok vagyunk, mégis is ott van bennünk Szent Pál, a szép szeretet himnusza, melyet ha életünkkel megfogalmazunk, kimondunk, akkor nem csak a világ, de mi magunk is boldogabbak leszünk, Jézus Krisztus szíve vágya szerinti Emberré válunk, és a Megváltónk állttal megígért Őrök élet a miénk lesz!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba.

Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik?

Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: "Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 24,42-51

Csend van, az egész napi sürgés forgás után lefekvés előtt magamba nézek, azon gondolkodom, hogy mennyire fedik a szavaim, tetteim a gondolataimat, belső igazi énemet!! Sajnos sok tudathasadásos, skizofrén keresztény van, olyan ki szóban szereti az Istent, szereti az ember társát, de a valóságban, ahogy mondani szokták "óvjon az Isten az ő szeretetétől"l!!

Mennyire vagyok Krisztus hiteles, becsületes, megbízható követője? Csak magamnak adjak egy jegyet 1-10 között képmutatásból! Milyen jó lenne ha ebből a tantárgyból bukásra állnék!! Milyen jó lenne, ha felettem nem kéne jajt mondjon Jézus Krisztus!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: "Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!

Mt 23,27-32

2017. augusztus 29. - Kedd, Keresztelő Szent János vértanúsága

Egész életemben, annak ellenére, hogy a saját és a körülöttem élő emberek korlátait nap mind nap világosan látom, mégis egyetlen egy dolgot szerettem volna bebizonyítani, éspedig azt, hogy: Isten selejtet nem teremt! Az összes elmélkedésemben, írásomban mindig azt szerettem volna elmondani, világgá kiáltani, hogy mi mindannyian teremtő Istenünk drága gyermekei vagyunk, értékesek, drágák, és nem csak Istenünk szemében, hanem egymás számára is mennyei Atyánk áldásává válhatunk! 

Természetesen én is megdöbbenek a rossz dolgok láttán, vegyük akár a mai evangéliumi részt, amely hírt ad a Heródes család féktelen tobzódásáról, Keresztelő Szent János vértanúságáról! Mit mondhat az az ember, aki látja, hogy egyesek nap mind nap egyetlen dolgot szeretnének bebizonyítani, éspedig azt, hogy rajtuk kívül mindenki rossz, bűnös, semmirekellő, elvetni, elpusztítani való, és mindennek ellenére mégis élő hittel Krisztus útján akar járni!? 

Az emberek buta vagdalkozását, gyűlölködését látva, nem tudok mást tenni, mint Jézus Krisztus kereszten elhangzott szavait ismételgetem: "Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek"! (Lk 23, 34)  Heródes s az ő családja, bűnös tettükkel Jánost a vértanúk sorába emelték, örök időre az emberiség példaképei közé emelték, saját magukat meg mérhetetlen megvetésbe, szenvedésbe taszították! A sötétséget gyűlölettel, bosszúval, gyilkossággal nem lehet eloszlatni, ezért sem liheg Jézus Krisztus a bosszú után, nem vezeti az embereket a forradalom hevületében Heródes ellen, hanem megy s végzi lendülettel a szeretet tetteit, tanít, gyógyít, vigasztal, kenyeret szaporít és enni ad az éhezőknek! 

Ezért vallom, hogy nekem egyetlen dolgom ezen a földön, az embereket kiszabadítani a tudatlanság sötétségének börtönéből, és kivezetni a bizalom, a szeretet mindent beragyogó világosságába, ott már ők is látják, tudják, hogy mi a helyes, a jó, melyik a boldogságra vezető út!

Szeretettel kérlek, gyertek segítsünk Jézusnak bebizonyítani, hogy a mi drága mennyei Atyánk selejtet nem teremt!

Szeretettel,

Csaba t. 

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.

Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.

Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.

Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is." A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte:

"Keresztelő János fejét." Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. "Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.

Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,17-29

Ki Jézus számomra!? Ma is igazából ez az alapvető kérdés!! Számomra Szent Péter válasza a nyerő: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." 

A modern fizika tanítja, hogy energiából született az anyagi világ! Hiszem és vallom, hogy a végtelen szeretet és jóság képes az anyagi világunkban testet ölteni, hiszem, hogy Isten irántunk való végtelen szeretete Jézus Krisztusba megtestesült kétezer évvel ezelőtt! Azt is hiszem, hogy a szentmise áldozatban, Egyházunk hívására összegyűlt keresztények imájára, templomainkban ugyanaz az Végtelen Szeretet, mely karácsonykor emberé lett, az oltáriszentségben testet ölt, közénk jön!! Alázattal térdre borulva megvallom hitemet,

Csaba t. 

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"

Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:

"Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.

Mt 16,13-20