Napi evangélium
"Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!" Lk 12,1
Jézus Krisztus óv a farizeusi magatartástól, mely egy kegyes mázzal leönti világunkat és elrabolja lelkünk békéjét, a mindennapok csendes örömét, pajkos derűjét és ránk kényszerít egy fagyos ürességet!! Nézzünk magunkba, mennyire savanyodott belénk az élet? Mennyi tiszta öröm, istengyermeki jókedv van bennem, vajon átmenő jegyet adnék e fontos tantárgyból magamnak?!
Ha szeptember akkor szüreti bál, ha október, akkor GÓLYABÁL!! A jókedv és a derű, úgy kell a gyerekeknek, mint a betevő falat!! Biztatom a házaink vezetőségét, havonta egyszer találjanak alkalmat arra, hogy vidám tánccal, pajkos játékkal feltöltsék gyermekeink "öröm-tankját"!!
Szeretettel,
Csaba t.
Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek - azonfelül, hogy megöl - arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek."
Lk 12,1-7
Kemény beszéd! Isten az ószövetség prófétáitól elvárja, hogy ültessenek, s romboljanak, szavuk legyen kétélú kard! Az ószövetség udvari papjai mindig azt modták, amit az uralkodó hallani akart. Illés, Jeremiás, Izaiás és a többi próféta nagyon kemény hangon szólt kora emberének.
Jézus Istenként nagyon világosan látja, hogy a bűn zsoldja a halál. Tudja, hogy a képmutatás, a farizeusi magatartás, a félmegoldások, ami igazából az önzést, a kapzsiságot, a hatalomvágyat takarja, pusztulásba viszi az Ő népét. És éppen ezért meszelt síroknak nevezi nyíltan, szemtől-szembe kortársai egy részét. Mint Isten, látja Jeruzsálem vesztét, látja, hogy kő-kövön nem marad és ezt kortársainak őszintén, keményen el is mondja, mert szeretné, ha az emberek megtérnének!!
A nagy kérdés, ami bennem van, hogy Jézus Krisztus hogy nem tudta megállítani saját népének szabadesését? Virágvasárnapján, vagy akár Nagypénteken a nép miért nem választotta őt, az igazat, a jót, miért Barabás mellett döntöttek? És, ha Jézusnak, Isten fiának nem sikerült megtérésre rávennie az ő népét, vajon nekem sikerül-e, nekünk sikerül-e a XXI. század emberét letéríteni az önzés, a kapzsiság, a mások eltiprásának útjáról? Mennyi esélyünk van a XXI. század "Herodeseit", "Pilátusait" korunk "főtanácsát" rávenni a szeretet, az irgalom mellett való döntésre?
Egy dolgot tudok: nem szabad letérnünk a szeretet útjáról! És, ha netalán bombák is potyognának az égből, akkor is fennhangon, Isten irgalmáról és a szeretet végső győzelméről kellene prédikálnom!
Szeretettel:
Csaba testvér
Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54
2017. október 18. – Szerda, Szent Lukács evangélista
Lukács szakképzett orvos, egészen biztos, hogy többször megtapasztalta az evangélium felszabadító, gyogyitó erejét. Tudjuk, hogy ő maga is több missziós úton részt vett. Ezeket az utakat ma is bárki kiprobálhatja. Teológián, kispap társaimmal, de később az árva gyermekekkel is sokszor útrakeltünk Krisztus evangéliumának fényében. Igazából az "Utazás egy szerzetessel" c. film is részben erről szól. Elindultunk Szovátáról és minden nap egy faluval tovább mentünk, negyvenen, ötvenen. A helyi plébános tudott érkezésünkről. Mi, mikor megérkeztünk a faluba, elolvastuk Jézus csodaszép evangéliumának egy-egy részét. Például azt, mikor küldi 72 tanítványát. Majd kettesével, hármasával elindultunk a falu utcáin, bizalommal megszólítottuk az embereket, segítettünk munkájukban és mindig volt valaki, aki meghívott egy ebédre, szállást is kaptunk. A nap folyamán mindenkit meghívtunk egy esti programra, melyhez nemcsak egy szentmise tartozott, hanem a vidám, jókedvű ének, játék is. Nagyon sok izgalmas dolog történt velünk minden nap. Esténként egymás szavába vágva mesélték az izgalmasnál izgalmasabb történeteket társaim. Nekem is volt olyan, amikor egész nap téglavető cigányoknak segítettem munkájukban. Munka közben megnyílnak az emberek és sok-sok érdekes dolgot mesélnek el. Egy másik napon szomorú családhoz jutottam el, ahol az egyik családtag öngyilkos lett és az emberek kiöntötték a lelküket. Együtt imádkoztunk, sírtunk. Aztán volt, ahol egy kisegyház tagja fogadott be és a szomszédokkal együtt parázs hitvitába keveredtünk, mely aztán egy pohár bor mellett jókedvű párbeszéddé szelídült.
A misszionárius útja tele van titokkal, csodával, hisz nincs két egyforma ember, két egyforma élet. A lényeg az, hogy valóban Krisztus evangéliumának szeretetével járjuk utunkat. Nem a mi dolgunk az emberek megtérítése, csak tanúságot teszünk arról, hogy Isten szeret, hogy újra akarja tervezni életünket és boldoggá akar tenni. Az én életem egy folyamatos misszió, hiszen van amikor fényes templomokban, máskor meg egyszerű kunyhókba visz az utam. Krisztus mindenkit hív, mindenkihez küld, hisz mindannyian testvérek vagyunk, mindannyiunkért meghalt a kereszten!
Szeretettel:
Csaba testvér
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9
Miért olyan nehéz megtérni, a rosszat, a bűnt eltaszítani és gyermeki bizalommal a jó Isten tenyerébe simulni? Miért nem a szeretet, a jóság, az irgalom útján járunk, nyugodt megfontoltsággal, a bölcsesség lámpásának a fényében, jótestvérekként? Talán azért mert ott van bennünk a kíváncsiság, mely olyan utakra is rávezet, amelyen semmi keresnivalónk, aztán a konok dac, a kemény makacsság, hogy mi csak azért is megmutatjuk, hogy nekünk van igazunk, s végül a szégyen érzet, nem merjük bevallani magunk előtt sem, hogy tévedtünk, hogy rósz úton indultunk el!!
Alázattal kérem Uram a magam és a testvéreim számára is a megtérés kegyelmét, mert ha te, Megváltónk nem segítesz, akkor elveszünk, a mi nemzedékünk is elpusztul a bűneiben!! Küldj hozzánk Jónásokat, prófétákat, hogy megtérjünk, hogy Dél királynője példájára az igazságot keresve Rád találjunk!
Szeretettel,
Csaba t.
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32
Menyegző, örömünnep, lakoma! Örvendezzetek, mert minket Isten ide hív végtelen szeretettel! Az öröm, a jókedv, a vidámság rakott fészket a szívemben? Az életöröm milyen gyakori vendég nálam? Mária belép Erzsébet házába, és még a kis magzat is örömében felujjong! A két hölgy egymást és a jó Istent is tudják szeretni, örömmel köszönteni! Én mikor borultam le Teremtő Istenem előtt, hogy őt dicsőítve köszöntsem a nekem ajándékba adott létért, szeretteimért, otthonomért, azért, hogy békés körülmények között élhetek, dolgozhatok, bebarangolhatom e széles, szép világot?
Vasárnap van, Isten dicséretének a napja! Tudatosan szoktassam a szívemet az örömhöz, vegyem számba Teremtőm drága ajándékait, két kezemet, szívemet, szemeimet, értelmemet, s mindazt a sok-sok talentumot, mivel nagylelkűen engem, családomat, drága népemet elhalmozott! Dicsőítsem Jézus Krisztust, aki az Oltáriszentségben köztünk maradt, otthont vett közöttünk, mert nagyon szeret! Magasztaljam a bennünk lakó Szentlélek Úristent, ki jelenlétével nem csak megszentel, hanem világosságot, bölcsességet ad, s hozzá erőt, lendületet is, hogy én magam is részese lehessek a szeretet országát építő szentek közösségének! Tárjam szélesre szívemet és Te Deumot zengve hirdessem Istenem nagy tetteit, mindazt, mit Krisztus Urunk ígéretében bízva reménykedve várunk! Örvendezve áldjam Megváltó Krisztusunkat, hisz nem csak megnyitotta előttünk az örök élet kapuját, de meg is hívott minden gyengeségünk ellenére, a Mennyei Atyánk ünnepi asztalához! Örömtől repeső szívvel imádjam e szép napon a dicsőséges Szentháromságos egy Istent, Urunkat és éltetőnket!
Isten nagyságát hirdetve,
Csaba t.
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
