Napi evangélium

Az Úr nem azt kérdi a szolgáitól, hogy mit ettél, hogy érzed magad, jól aludtál, vagy milyen filmeket néztél meg, hanem azt, hogy a rád bízott talentumokat kamatoztattad, vagy nem? Nap mind nap tegyük fel a kérdést magunknak, vajon mi haszna, gyümölcse volt a mai napodnak? Épült, szépült általam Isten országa?! Önmagában az, hogy vagyunk, hogy saját létünket fenntartjuk, otthonunkat szépítgessük nem elég!! Lassan az egyházi év végén vagyunk, alázattal vessünk számot, vajon az elmúlt adventtől mivel maradtunk, ha az Úr magához szólítana, vajon mit tudnánk felmutatni? 10 - 100 év múlva vajon egy gondolatot, bármit unokáink szeretettel ránk emlékezve fel tudnak emlegetni?? Vajon ha belépünk a mennyek országában valaki hálatelt szívvel fog velünk szembe menni??

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szent Erzsébet a torontói katolikus plébániáról.

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. 

Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. 

Lk 19,11-28

Kérlek szépen! Döbbenetes látni, hogy Jézus Krisztus mennyire bátran bízik az emberekben! Odamegy hozzájuk és bizalommal megszólítja: Kelj föl és járj! Gyere, hagyd a hálót, légy emberhalász! A mai evangéliumban Zakeust szólítja meg: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Csodálatos, Zakeus leszáll a fáról, és meghívja Jézust vacsorára. Hiszem, hogy Jézus ezen a vacsorán nem szidta, piszkálta, szégyenítette meg Zakeust, hanem jóságosan szerette, elvetette szívében a bizalom magvát, és a ház ura a családja előtt feláll és így szól: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette.”

Sokszor, ha bizonytalan lépésekkel is, de elindultam Jézus Krisztus útján, és sok kedves kollégám meg a gyermekek hatalmas hada bizonyítja, hogy járható ez az út! Az ember alázattal megszólítható, és hajlik a jó szóra! Tizenévvel ezelőtt egy aranyos kislányt hoztak hozzánk. Ebédeltünk és a négy éves csöppség ott gubbasztott a párolgó húsleves előtt! Mindenki jó étvággyal evett, csak az új lány nézte szomorúan a finom ebédet! Megkérdeztem, hogy nem éhes!? - Éhes vagyok, jött a válasz! De akkor miért nem eszel? Kérdeztem kíváncsian? Rám nézett a nagy szemével és csak annyit mondott: mert nem biztatnak! Átöleltem, adtam neki egy puszit és biztatásomra elkezdte jó étvággyal kanalazni a finom ebédet!

Igen Testvérem! Merjük biztatni, bátorítani egymást a jóra, a szépre, Isten életet jelentő akaratának a megtételére! Lelkünk mélyén mindannyian vágyunk az értelmes, gyümölcsöző, tiszta életre, merjük egymást jósággal, bizalommal biztatni, bátorítani a nemes, értelmes, világunkat előre vivő szép feladatokra! Sokszor csak a magas labdákra várunk, és ha helyzetbe hoznak, akkor nagyon ügyesek is tudunk lenni! Bízzunk egymásban, testvéredet ugyanaz a jó lélek mozgatja, mint téged, merd megszólítani, merd biztatni, bátorítani, hogy ő is kibontsa szárnyait és veled a magasba repüljön! Gyertek indítsuk el a szeretet megállíthatatlan láncreakcióját, izzítsuk be szeretettel világunkat!

Jézus útja járható, gyertek lépjünk rá!

Bizalommal,

Csaba t. 

Kép: Kanadában tizenkét évvel ezelőtt jártam és hívtam meg az akkor hat éves Rebekát. Teltek az évek, a földben szunnyadó mag, a 17 éves lányban szárba szökkent, útra kelt, eljött Erdélybe és hat hónapig a Nagyszalontai házban nagy - nagy szeretettel nevelőként dolgozott. Érdemes megszólítani a testvérünket!!

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” 

Lk 19,1-10

Mi magunkról azt hisszük, hogy látunk, és valóban sokat gyönyörködünk e világ ragyogó színeiben,  csodálatos formáiban, a természet csodáiban, az emberi kéz alkotta értékekben! Látunk, és Isten hatalmas ajándékainak örvendezünk is, de ez csak az első lépés, a jó hír az, hogy van tovább! Sokszor a fáktól nem látjuk az Erdőt, a részletekben elveszve nem látjuk a lényeget! A mélység látásunkkal van a baj, hisz a szépségben a Szépet, a rendben a Rendezőt, a teremtményekben a Teremtőt oly ritkán látjuk meg! Ez is egy vakság, mellyel a ma embere nagyon megvan fertőzve!

Bizalommal kiáltok én is a jerikói vakkal Jézus Krisztushoz! Add Uram, hogy lássak, lássunk! Igen, arra kérlek, hogy segíts meglátni e csillogó, villogó, kavargó világon át a Te csodálatos, jóságos arcodat! Add, hogy e világ dolgait a maguk értékük, szerepük szerint szemléljük! A teremtmények szépsége, értéke soha ne homályosítsa el a

Te fenséges ragyogásodat! Segíts meglátni a mulandóban az Örökkévalót, az ajándékban az Ajándékozót, a pislákoló életben a Létet adó Szentháromságot!

Add, hogy lássunk, 

Csaba t.

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!”

Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.

Lk 18,35-43

Szent Erzsébet csak néhány évet kapott, de azokat nagyon jól kamatoztatta, ma éppen itt Torontóban készülünk a Szent Erzsébet búcsúra! Döbbenetes, hogy mennyire elterjedt ennek a jókedvű, életerős fiatal nőnek a tisztelete! Szent Ferenc, csak hírből ismerte, de levetette a ruháját és megkérte rendtársait, hogy vigyék el Erzsébetnek ajándékként! Bármerre megyek a nagyvilágban, minden templomban ott ragyog Szent Erzsébet mosolygós, vidám arca, ahogyan jósággal lehajol a bajban lévőkhöz!

Sokszor mondtam, hogy jót tenni jó, de nem csak jó jónak lenni, hanem ahogyan Szent Erzsébet életéből is látjuk, nagyon jó befektetés is, mely megmarad az örök életre! Jézus ma arra biztat, hogy becsülettel kamatoztassuk a ránk bízott napokat, éveket! Eláshatod magad semmittevéssel, értelmetlen lötyögéssel egyik üzletből ki, a másikba be, parttalan csevegéssel vagy az interneten való kószálással ronthatod az idődet, de tudnod kell, hogy a rád bízott napokat, éveket Isten számon kéri! Mire használod ki a legdrágábbat, a te életedet!? Marad valami mögötted, kamatoztatod a te szellemi, lelki, fizikai talentumaidat? Mit csináltál ma, az elmúlt héten, 2017-ben?

Nem tudod sem a napot, sem az órát, gondolkozzál el, vajon általad mit szeretne adni Isten a te családodnak, népednek, az emberiségnek?! Számtalan út van előtted, te döntesz, hogy merre veszed a lépteid! Merülj le a mélybe, mint az igazgyöngy halász, és hozd fel azokat a gondolatokat, tudományos, művészi alkotásokat, melynek csak te lehetsz a szülőanyjuk! Lépj rá a cselekvő szeretet útjára, szervezd, irányítsd a jóra embertársaid útját! 

Indulj el most!!! Kövesd alázattal Szent Erzsébetet, és te magad is szent leszel!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Torontói Szent Erzsébet, 2017 nov. 19.

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Mt 25,14-30

Bátorság! Nagy Szent Teréz mondta, hogy ha Isten egyik első ajándéka a bátorság lelke, hisz a félénk, ijedős lelkekkel Ő sem tud semmit kezdeni!! Az imádsághoz is kell a bátorság, hisz én a botladozó, kicsinyes ember, hogy is merjem zavarni, zaklatni Teremtőmet? A mai evangéliumban pedig Jézus Krisztus pont erre bíztat! Egy nyűgös özvegyasszony kitartó konokságát állítja elénk példaképpen, akinek nincs esélye, de mivel nem adja fel a maga célját, még itt a földön is el tudja érni azt egy igazságtalan bírónál!!

Tudom-e, merem-e megfogalmazni a kérésemet akár egy kilencedben, vagy akár a nemsokára kezdődő adventi szentidőben!!? Mit kérek az "angyaltól" Karácsonyra magamnak, szeretteimnek, népemnek!! Milyen szomorúan cseng a szentírásban Jakab apostol szava: "Nem kaptok, mert nem kértek! 

Bátorság, szeretettel,

Csaba t.

Kép: Washington, Szent István imádkozik!

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Lk 18,1-8

"Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre." Lk 17, 26 

Ki ne akarná megmenteni a maga és a szeretett családja életét? Végül is a legfontosabb kérdés ezen a földön az, hogy tudom valóban megmenteni azt, ami számomra a legértékesebb? De valóban mi a legértékesebb számomra?  

Egészen biztos, hogy az élet a legnagyobb kincsünk, Krisztusra figyelve az  mondjuk, hogy örök életünk a legértékesebb ezen a földön! Ezért kellene legalább most, november végén, az egyházi év küszöbén megszívlelnünk Krisztus szavait: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Mt 6,31 

Hány csodaszép örök lakást láttam a napokban, minden kényelemmel felszerelve, gazdagság mi szem-szájnak ingere, de e földön örök életet élő emberrel sehol sem találkoztam! Tudomásul kell vegyem, hogy megvannak számlálva a napjaim! Ezért tudatosan olyan kincseket kell keresnünk, egy kitartó vadászkutya rámenőségével, melyet a rozsda nem rág szét és a moly nem emészt el, mely megmarad az örök életre! Gyűjthetjük magunk köré a sok vacak lim - lomot, lakásodból csinálhatsz palotát, csillogó múzeumot, melynek te vagy az egyetlen őrzője, de közbe álljunk meg és teljesen őszintén tegyük fel magunknak a kérdést: mit használ, ha az egész világot megnyerjük, de a lelkünknek kárát valljuk? "  Világunk a szeretetben megújulna, ha az örök élet reményében hoznánk meg a mindennapi döntéseinket!

Szeretettel irányítsuk figyelmünket a végső dolgokra, merjük itt ezen a földön ezt is, azt is "elveszíteni" alázattal, és az örök életben rendezzünk be otthont magunk és szeretteink számára!

Mulandóságom tudatában, 

Csaba t. 

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Lk 17,26-37

Ma egy felületes szemlélőnek úgy tűnik, hogy nem nagyon keresi senki az "Emberfiának egyetlen napját" sem. Látszólag nem a lelki örömök a nyerők 2017-ben, inkább e világ örömeit keresi a legtöbb ember! Az anyagi boldogulásra, a kényelmes, biztonságos életre mondják inkább, hogy "Nézzétek, itt van, vagy amott",  aztán útra kelnek, országokat, földrészeket utaznak át, keresve a boldogságot! Hihetetlen nagy távolságokat bejártunk az elmúlt napokban, több ezer kilométert utaztunk az Egyesült Államok területén és Kanadában, felkeresve az itt élő testvéreinket. A tegnap útközben Kanadában gyönyörködve megálltunk egy valóban gyönyörű nemzeti parkban, néztük a tájat és könnyes szemmel megállapítottuk, hogy ez szinte olyan szép mint a Hargita, vagy a  Szentanna tó... 

Hol az Isten adta helye az embernek? Kisebb testvéri alázattal bevallom, hogy a te nevedben nem merek válaszolni erre a kérdésre. A magam nevében csak azt mondhatom, hogy  bár térden állva csodálom e nagyvilág minden egyes szegletét, hisz Mennyei Atyám alkotása a világ valamennyi zuga, részlete, és mindenütt jó emberek ének, ezért szerintem bárhol otthon tudnám érezni magamat, én mégis azt a bizonyos "cikázó villámként" eljövő találkozást, életem végét a szülőföldemen szeretném bevárni!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Kanadában rengeteg, szebbnél szebb  tó van!

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: "Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

Nem lehet azt mondani: "Nézd itt van, vagy amott!" Isten országa köztetek van." Azután tanítványaihoz fordult: "Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok.

Mondják majd nektek: "Nézzétek, itt van, vagy amott!" Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől."

Lk 17,20-25

Hála!

Mi minden van egy női táskában? Egyik hetedikes lányommal együtt utaztunk egy nagy buszban, a többi gyerekkel. A kilométerek fogytak, és unalmunkban mindenről beszélgettünk, közben bepillantást engedett a kislányos retiküljébe. No, ott aztán volt minden! Minden egyes “kincsnek” megvolt a lelki töltete, története, én figyelmesen hallgattam, ismerkedve a női lélek rejtelmeivel, mikor előkerült egy ütött-kopott üres csokispapír. Tágra meredt szemmel néztem és megkérdeztem Erzsikétől: No mondd már, ezt miért hurcolod magaddal? Csodálkozva rám nézett és megkérdezte, hogy én nem emlékszem rá? A tekintetéből éreztem, hogy itt baj van… megszeppenve mondtam, hogy sajnos nem! A kislány nagyot nyelt, gondolom, hogy hirtelen meglett a maga véleménye a felnőttekről, és csak annyit mondott: ezt én a papbácsitól, Csaba testvértől  kaptam hét évvel ezelőtt, azon a napon, amikor befogadott Déván! Magamhoz öleltem, és egy nagyot hallgattunk… Jó is volt így, mert nehezen tudtam volna megszólalni! Igen, egy komisz kölyök lány, aki nyugodtan születhetett volna fiúnak is, aki mindenféle csínytevésben nyakig benne volt, aki mellé igazából azért ültem a buszban is, hogy ne legyen újabb galiba, hét éve hurcolja magával mindenhova azt a csokis papírt, melynek tartalmát ugyan elfogyasztotta, de amelyik élete első csokija volt a gyermekvédelmi központban! 

 Azért imádkozom, hogy én is a magam esetlen ügyetlenségemmel tudjak teremtő Istenemnek ilyen szép pillanatokat szerezni hálás szeretettemmel, amilyen örömöt szerzett Erzsike nekem! Úgy gondolom, hogy Isten nem nagy mesterkélt, betanult körmondatokat vár el tőlünk, hanem azt, hogy értékeljük drága ajándékait, hogy örvendjünk annak, hogy megajándékoz a léttel és a mindennapi “csokival”, mely ugyan elfogy, de melynek csomagolása, emléke, örökre megmaradhat hálás szívünkben!

Szeretettel, 

Csaba t.

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Lk 17,11-19

"..haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt." Lk 17,10

Mi az életed célja? Mielőtt a válaszodat megfogalmaznád, nézzük meg, vajon Jézus Krisztus célja mi volt? A válasza végtelenül egyszerű: "Az én eledelem, annak az akaratának teljesítése, aki küldött engem"! Jézus egy nagyobb egésznek részeként határozza meg magát, Ő a Szentháromságban egész, és Egy!  

Egy darabjaira hullott, individuális világban élünk! Mindenki maga határozza meg a célját, és a részfeladatokban aprózódva, sajnos egyre kevésbé lesz világunk áttekinthető, mint egy önálló kockákból álló mozaik! 

Elindultam én is mind egy kis hegyi forrás, egy családban találtam magamat, szerető karok öleltek át, és én a mai napig otthonomnak érzem vér szerinti rokonaim közösségét! Tovább csörgedeztem és lassan megértettem, hogy van egy nagyobb családom is, a Népem és az Egyházam közösségébe torkolltam, amit most már tudatosan akarok! A Kárpát-medencei magyarság az én népem, az én vérem, a katolikus egyház az én lelki családom, ősi múltjával, szentjeivel, hibájával testemmé vált, melyen belül a ferences rend magáénak fogadott, gyengeségeim ellenére vállalt, s én is vállalom a szerzetes társaimmal a közösséget! Az évek teltek, folytak a napok és én egyre inkább látom, hogy összetartozunk, az emberiség Krisztus misztikus teste, egy csoda, melynek nem csak részese vagyok, de melynek én szeretnék mind inkább működő, aktív, élő része is lenni! Célom, nem rákos daganatként burjánzani, individuális, önző egyéni célokat kergetni, hanem nélkülözhetetlen részévé válni a nagy egésznek, kisebb testvérként az egész világ szolgálatára állni! Igen, az emberiség testében, a nagy világ egészében nem csak otthont keresek, hanem feladatra, munkára is szeretnék találni, alkotni, cselekvő, építő részévé válni ennek a hatalmas életnek, melynek még a határait sem ismerjük! 

Nézem a családokat, vagy a házaink ajtaján kopogtató, munkát kereső fiatalokat! Gyakran az az érzésem, hogy nem kis patakként torkollnak bele a nagy folyóba, az egészbe, hanem bár együtt folynak, de nem keverednek el, s a közös mederben saját medrüket vájják! Nem merik feladni önmagukat, hogy bizalommal egy struktúra részévé váljanak! Szomorúan nézem mindazokat, kik saját létüket szorongatva nem veszik észre, hogy áldott mag van a kezükben, mely ha földbe hullna s eggyé válna az őt befogadó sáros, trágyás környezetével, virágot bontó, gyümölcsöt termő áldássá válna! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Gyermekükért sokat imádkozó szülök

A férj, a feleség egy testé válnak a szerelem lángjában, de ehhez mindketten meg kell haljanak, önmagukat feladva egy nagyobb egészben újjá születnek! 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt. 

Lk 17,7-10

Számomra egyik legkedvesebb Jézusi mondás: "A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé vált." Mt 21,42 

Egész papi szolgálatom alapvető meggyőződése, hogy a mai Saulokban is ott van  egy - egy szép Szeretethimnusz, csak azt onnan Jézus példájára, párbeszéddel, bizalommal, türelemmel ki kell szeretni! Az elsodródott, eldobott gyermekekben én látom a társadalmat fenntartó, adófizető, boldog családapát, gyermekei körében kivirágzó édesanyát, s ezért dolgozom, és Istennek hála gyermekeink ezt a hitemet újból és újból megerősítik! Természetes, hogy én is látom a göcsörtös akácágon télen, nyáron a hatalmas tüskéket, de tudom, hogy az áldott tavaszi napfény, a jó meleg eső fehér nászruhába öltözteti ezt a fát, s ők több száz tonna, Kárpát-medence legértékesebb nektárjával ajándékozzák meg a méhecskéket, akik aztán szorgalmas munkával számunkra mézet varázsolnak belőle!

Igen, Jézus nem szimpla irgalomra akar rávenni bennünket, nem azt akarja, hogy egymásnak megbocsájtva, hátra sem nézve, közömbösen elmenjünk egymás mellett, hanem arra, hogy szabadítsuk fel a tétovázó, megtorpant, elesett embert a semmittevés, a bűn rabigájából, vezessük ki a sötét félelem bénító tárnáiból Isten fénytől ragyogó ligetébe! Szeressük ki egymásból a jót! Gyújtsunk fényt és értessük meg testvéreinkkel, hogy jó jónak lenni, az alkotó szeretet, a mindig munkálkodó, világot szebbé, jobbá tevő jóság a boldogságunk forrása, csakis ez tudja felragyogtatni Isten szép vonásait az arcunkon! Kereszténynek lenni, emberhalásszá válni nem csak azt jelenti, hogy megmented testvéredet a kárhozattól, hanem azt is, hogy váll a váll mellett együtt fáradoztok e világ Isten akarata szerinti megújulásán! 

Váltsuk valóra azt amiért nap mint nap imádkozunk, testvéreimmel összefogva tegyek meg mindent, hogy jöjjön el Krisztus szeretetének országa!

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba t.

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!” 

Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”

Lk 17,1-6