Napi evangélium
"Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek
Rengeteg feladat van az ember előtt és sajnos sokszor ránk tőr a töménytelen munka láttán a nyugtalanság, idegesek, feszültek leszünk és elkezdünk kapkodni, dühöngeni!!! Ilyenkor érdemes megállni és elgondolkodni, hogy vajon e világban van egyetlen dolog, mit idegesen, feszülten, dühösen jobban el lehet végezni, mint békés nyugalommal?? És ha a nyugtalanság, békétlenség, a harag nem segít jóvégre vinni a dolgaimat, akkor mi értelme lenne letérni a szentek által jól kitaposott Jézusi útról, a szeretet békés útjáról?
Csíkszeredából, szeretettel,
Csaba t.
Kép: 2017 - szétlőtt oltár egy iraki templomba!
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
"Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a
"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." Jn. 14
Olyan jó tudni azt, hogy nem mi kell keressük a jó Istent, eget földet bejárva, ( - merre is indulhatnák el Teremtőmet keresni?) - hanem Jézus ígéretében bízva, mi a szeretet parancsait megtartva örömmel várhatjuk, hogy Ő keressen, találjon meg bennünket! Jó tudni, hogy nekünk, nem egy semmittevő, passzív Istenünk van, hanem egy dinamikus, hegyeket mozgató erejű, tanítványainak bőséggel enni adó, az elveszett bárányt irgalmasan szeretettel megkereső, még a háborgó tengert is türelmes bölcsességgel csillapító Megváltónk van! Istenünk önmaga csodálatos arcát, szent tulajdonságait Jézus Krisztus fedte fel!!
Testvéreim legyen mindennapi áldott iránytűnk Istenünk szent parancsa, legyen mindennapi olvasmányunk a tízparancsolat, és tanuljuk meg kívülről Jézus Krisztus főparancsát, hogy akár álmunkból ébredve is tudjuk, mi a legfontosabb az életünkben, ha találkozni akarunk a végtelennel, a velünk egyfedél alatt otthont vevő, szerető Istenünkkel!
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)
Hiszek a szeretet végső győzelmében,
Csaba t.
Kép: Iraki Káld keresztény asszony, szentáldozáshoz járul!
Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: "Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki." Júdás - nem a karióti - itt közbeszólt: "Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?" Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek."
Jn 14,21-26
A lélek ami életre kelt - mondja Jézus Krisztus- a test nem ér semmit.... Kemény beszéd!? Az anyagi világ, az önző test ha magához ragadja a kormánylapátot akkor sajnos kő kövön nem marad.... de ha a szeretet lelke vezet kivirágzik a sivatag..
Szeretettel ,
Csaba t.
Kép: Az angyali üdvözlet temploma az iraki menekült városban....
Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
"Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta:
Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk?
Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69
Elmélkedés:
Az elmúlt napok során Jézus eucharisztikus beszédét olvastuk az evangéliumban, amely beszédben kijelentette, hogy saját testét élő kenyérként adja az embereknek, s ez az örök életet biztosítja azoknak, akik hisznek benne és táplálkoznak belőle. A beszéd több eleme újdonságként hatott a hallgatóság számára. Ezen újdonságok megértésének előfeltétele az, hogy az ember elfogadja Jézust a mennyei Atya küldöttének és az üdvösség egyedüli közvetítőjének. A beszéd e szempontból döntés elé állította a hallgatóságot, sokan nem is akarják azt tovább hallgatni, ezért eltávoznak. Érdekes, hogy nem azoknak a távozásáról van szó, akik Jézus ellenfeleiként tűntek fel korábban, hanem az Úr tanítványairól. János evangélista nem a tizenkét apostolra gondol, hanem a tanítványok egy szélesebb körére, akik közül többen eltávoznak.
Távozásukon Jézus nem lepődik meg és nem vált ki belőle semmiféle csalódást. János evangéliumának Jézus-képéhez hozzátartozik, hogy az Úr jól ismeri az embereket, belelát lelkük mélyébe, rögtön felismeri szívük szándékát. Nem várja azt, hogy mindenki megértse szavait és azt sem, hogy mindenki elfogadja azokat. Az egykori tanítványokhoz hasonlóan mi is döntéshelyzetbe kerülünk. Ha nem is értjük meg rögtön mindazt, amit az Úr tanít, azért tartsunk ki mellette! Erősítsen ebben minket Péter apostol hitvallása, miszerint Jézus valóban az örök élet igéit hirdeti nekünk.
Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!
Eukarisztia! Az egyház központi, legnagyobb titka! Isten köztünk van!
Mostanában sokat olvastam a kvantumfizikáról. Legnagyobb fizikusaink meghajtják fejüket a Teremtő előtt, ki hihetetlen parányi részecskékből, ismeretlen mezők erejével felépítette a világunkat! Jó rácsodálkozni mindazokra a titkokra, melyekről a tudósaink fellebbentették a fátylat, s mely mögött csodák óceánja várja a kutató, fürkésző elmét! Isten, a teremtés hajnalán első szavával arra biztatott, hogy kutassunk, ismerjük meg a környezetünket. "Uraljátok ezt a földet"! Válunkat húzogatva, ne mondjuk kishitűen, hogy lehetetlen, hanem nagy-nagy alázattal, kitartó türelemmel induljunk el az emberi bölcsesség fényénél, és barangoljuk be bizalommal világunkat! Merjünk rácsodálkozni mindarra mi körülvesz, vegyünk kezünkbe egy bomló, tavaszi virágot, gondolkodjunk el azon, hogy vajon hogyan is született, Teremtőnk jóságosan hogyan álmodta meg, hogyan táplálja áldott napfénnyel, hosszú szárú tavaszi esővel, ősei hamvaival, nevelve sudárrá, csodaszéppé a lengedező szélben? Majd fényképezzük le, és küldjük el mobil készülékünkön valakinek, ki kedves nekünk!
Megannyi csodálatos, bomló titok melyet nem értek, de mégis hittel szemlélem ahogy nap mint nap ott örvénylik lépésről-lépésre kibontakozva körülöttünk! Bevallom, nem értem a mérnöki pontossággal, parányi részecskékből, ismeretlen erőkből felépülő világunkat, de tudósaink iránti bizalommal meghajtom fejemet, és használom a telefont, hagyom, hogy vezessen a GPS, élvezem e világ titkait feszegető tudósok hasznos ajándékait! Ugyanezzel az elfogadó bizalommal hajtom meg fejemet a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott nagy titok előtt, az Oltáriszentség előtt is! Ezért nem azt mondom, hogy lehetetlen, hanem szívem minden szeretetével arra biztatom testvéreimet, hogy lépteinket irányítsuk a templomunk felé, lépjünk az oltár elé és boruljunk térdre, imádjuk élő hittel azt, ki bízik bennünk, ki az emberiségben vetett élő hittel, nagycsütörtökön megalapította az Oltáriszentséget! Hiszem, hogy előbb - utóbb fürkésző szemünkről lehull a látásunkat zavaró fátyol, és az Eukarisztia titkát is meg fogjuk érteni, de addig is Krisztus biztatására járuljunk örömmel az életet jelentő szentáldozáshoz! Higgyünk Jézus szavában: "Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne."
Szeretettel,
Csaba t.
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59
Mi keresztények, nem egy eszme követői vagyunk, nem csupán nagylelkű szociális munkások akarunk lenni, hanem Jézus Krisztus élő családjának a tagjai! Ahogyan a hideg éjszakában a lobogó tábortűz köré fagyoskodva, félve összebújnak a vándorok, mi keresztények is az Eukarisztia éltető jelenlétében összegyűlünk, s ez az élő, éltető, szent jelenlét formál bennünket egy családdá, jó testvérekké, szentekké!
Madarat tolláról, embert barátjáról! A mi legjobb barátunk, vándorlásunkban társunk, - akárcsak az évezredek alatt a szenteké - Jézus Krisztus, az Oltáriszentségben köztünk lakó Isten! Szent Ferenc atyánk eucharisztikus tanítása nagyon világos: “És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére.” (Int 1,19- 21)
Az Oltáriszentség a szentek mindennapi tápláló kenyere! Mi ne Krisztus bágyadt követői vagyunk, hanem az életed adó, a létet irgalmas jósággal fenntartó Isten szeretett gyermekei!
Csaba t.
A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51
Aki hozzám jön, - mondja Jézus Krisztus a mai evangéliumban, - azt nem utasítom el. Olyan jó látni, hogy Jézusnál nincsenek feltételek, szűrők, mérlegek! Ő nem megmér, nem letesztel bennünket, hanem átölel! Ő tudja, hogy az élet nagy csatáiban sebeket kapott gyermekei zörgetnek az ajtaján, és éppen ezért Ő nem bíróként, hanem orvosként közeledik felénk. Egy Istent kereső léleknek mindig tudnia kell, hogy Jézus Krisztus, életünk áldott napja, felkelti sugarát jókra és gonoszakra egyaránt, önmagát nem csak annak adja ki megérdemli, hanem annak is aki nélküle elveszne, bűneiben elsüllyedne! Az angyalok nem áldoznak a mennyek országában, mert az Eukarisztia, a fáradt, vándorló Egyház úti eledele nem jutalom, hanem orvosság! A szentáldozás, Isten végtelen, gyöngéd lehajlása a botladozó gyermekeihez, az oázis hűs forrás vize a sivatagban botladozó vándornak, egy mennyei csók, mely újjászüli a föld porában az ég felé zarándokoló embert!
Szeretettel bátorítlak testvérem, állj fel és indulj el a fény felé, ismerkedj meg a bennünket szentségei által szerető, vezető Krisztussal! Zarándokutadon, a semmiből a végtelen felé, legyen mindennap társad az Oltáriszentségben köztünk lakó Isten!
Szeretettel,
Csaba t.
Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40
Isten végtelen szeretettel szeret, Ö nem csak közénk jött ártatlan gyermekként karácsony estéjén, hanem a véres nagypéntek után is szeretettel, mosolyogva visszajött közénk, és hisszük, valljuk a kétezer éves egyházunkkal, hogy köztünk is maradt a legdrágább Oltáriszentségben! Minden templom betlehemi barlang, minden oltár betlehemi jászol, minden szentmise karácsony éjszakája! Templomainkban, kápolnáinkban bennünket vár Jézus Krisztus, és így szól hozzánk jóságosan: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.” Jn 6,30-35
Kedves Testvéreim, mint zárt lakásból, a hosszú tél után a tavaszi napfényre kiszabaduló gyermek, mi is vágyva vágyjunk találkozni az Oltáriszentségben ránk váró Megváltónkkal! Életünk, népünk minden bajára hiszem, hogy nem csak orvosság, gyógyír az Ő jelenléte, de tisztán látó bölcsességet, hegyeket mozgató erőt is ad az Eukarisztia a hozzá fordulóknak! Semmi mást nem kell tegyünk, mint nyugodtan, ahogy a gyermek a vakáció elején kifekszik napfürdőzni, mi is üljünk le az oltár elé és hagyjuk, hogy szeressen az Isten, gyöngéd jósággal szeretgessen bennünket! Bízzunk Teremtőnkbe, hisz végtelen türelemmel, mind ahogyan te is óvatosan kinyújtod finom magokkal telt kezedet egy kismadár felé, Ő is végtelen gyöngédséggel szeretné megérinti lelkedet! Ha hagyod, lassan, szépen kisepri életedből fájdalmas gyarlóságaidat, lehúzó bűneidet, irgalmas gyöngédséggel fürdet, megtisztít, majd szépen drága erényekbe öltöztet! Indulj el bátran az imádság útján, nem kell kapkodj, az örökkévalóság előtted van, biztos, hogy célbaérsz! Lassan szépen, lépésről, lépésre ahogy egy erős férfi vezeti szíve választottját a táncban, téged is vezetni fog szerelmes Istened! Bízzál benne, elég hatalmas ahhoz, hogy a jó munkát mit a szívedben elkezd, jó végre vigye!
Szent Ferenc atyánk drága szavait, mind kisebb testvéretek, nem győzöm ismételni: "Kérve kérem összes testvéreimet, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk.” (1Reg 22,13,19,26)
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
Jn 6,30-35
Hajlamosak vagyunk a kereszténységet egy jótékonysági egyletre leegyszerűsíteni, vagy egy diadalmas világnézetekhez hasonlítani, és benne egy bölcs tanítást látni csupán! A kereszténység ennél sokkal több, a mi életadó hitünk mérhetetlen gazdagsága, Jézus Krisztus élő személye! Hisszük és valljuk, hogy kétezer évvel ezelőtt nem csupán a világ valaha élt legnagyobb tanítója, bölcs pedagógusa jött közénk, hanem maga az élő Isten, ki jóságában, mérhetetlen irgalmában köztünk is maradt az Oltáriszentségben! Ez a végtelen, minden emberi mércét felülmúló, életadó, szent jelenlét kényszerítette örömteli szívvel térdre az apostolokat kétezer évvel ezelőtt a galileai tengeren, Kafarnaum felé tartó bárkában! Ugyanez a megtapasztalt, személyes jóság, isteni erő, bölcsesség, gyöngéd szeretet fordította maga felé és ragyogta be az elmúlt kétezer év alatt, megszámlálhatatlan testvérünket, a szenteket!
Isten él, jóságosan szeret, és arra biztat, hogy ne féljünk, hanem vele párbeszédet folytatva éljünk boldogan, imádságos bizalommal mondjuk el neki gondjainkat, vágyainkat, beszéljünk meg vele mindent, akár két jó barát! Az, ami minden emberi elképzelést magasan felülmúl, az az, hogy Jézus Krisztusban isteni örök szándékát kinyilatkozta: Ő nem csak párbeszédet kezdeményez velünk, a marék porból született emberekkel, hanem mindent elsodró, lángoló szeretetben egyesülni is akar teremtményeivel! Az első örök törvény: "Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"
Elmélkedjünk át egyházunk alapvető hitét, merjük megvallani mindennél fontosabb tanítását: Teremtő Istenünk az idők teljességében látható, tapintható módon megtestesült karácsonykor, emberré lett, köztünk élt mert nagyon szeretett, és köztünk is maradt az Eucharisztiában mert ma is nagyon szeret! Ez a személyes, megszentelő jelenlét nem szűnik meg soha, mert minden szentmisében, minden Oltáriszentségben valóságosan e csodát tevő, vízen járó, bennünket szerető, tőlünk imádatot kérő Isten köztünk él!
Kedves testvéreim, láthatjátok a mi bárkánk is vészesen hánykolódik a hullámokon, sokszor gyermekeinket alig tudjuk megőrizni a korunkat elborító, kegyetlen hullámverésben, gyertek és kérjünk segítséget az Oltáriszentségben köztünk lakó Istentől! Felkértem az informatikusunkat, hogy hozzon létre egy olyan felületet a honlapunkon, hol mindenki jelezheti, hogy melyik órába vállal szentségimádást! Őszinte örömünkre sokan vagyunk kik szeretjük az Istent, és bízunk teremtőnk világformáló erejében, gyertek fogjunk össze, hozzunk létre közösen egy folyamatos Istent imádó jelenlétet az Eukarisztia előtt! A földrajzi térben sokfelé vagyunk, de Isten minden tabernákulumban ugyanúgy jelen van, és szeretettel vár bennünket! Ha az általad jelzett órában a hozzád legközelebbi kápolnában, templomban imádkozol, és becsülettel mindannyian a magunk kiválasztott órájában ugyanezt tesszük, akkor hiszem, hogy körbe fogja érni a nap 24 óráját a Szentségimádásunk, s mindig lesz valaki Jézus Krisztus előtt! Gyertek, Isten iránti szeretetünk tüzét szítsuk fel, és hozzuk létre örökös szentségimádást, hogy békében, szeretetben, biztonságban, korunk hullámain hánykódó bárkánk célba érjen!
Az idén Urunk mennybemenetele május 25-ére esik, az informatikusunk azt ígérte, hogy akkorra szépen elkészíti azt a felületet a www.magnificat.ro oldalon, itt mindenki aki szeretné jelezheti, hogy mikor vállal hetente egy órát az Oltáriszentség előtt! Indulásként május 23-24-25-én Déván három napos örökös szentségimádást tartunk! Mindenkit akár fizikailag is, akár az internet által szeretettel várunk, biztatunk, hogy vagy jöjjön el, vagy ott ahol él keresse fel az oltáriszentségben ránk váró Istent!
Természetesen addig is, próbáljuk ki, hogy milyen édes, gyönyörűséges az Úr előtt időzni, mesterünkkel csendesen elbeszélgetni!! A szentségimádásra vállalkozó embernek ugyanazt mondja Jézus Krisztus, amit a sürgő, forgó Mártának mondott Lázár házában: "Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha!" (Lk 10,38-42)
Remélem, hogy egymást biztatva, bátorítva, egymás Isten iránti szeretetétől lángba borulva képesek leszünk Krisztus urunkat sokkal jobban szeretni! Nincs más út, mert a híres német teológussal, Karl Rahnerrel én is vallom: „a XXI. század kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem is lesz egyáltalán.”
Szeretettel,
Csaba t.
A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
