Napi evangélium
Nagyon jó határozatot hoztunk, mikor úgy döntöttünk, hogy Szent László királlyal elindulunk a boldogságra vezető parancsolatok útján!! Jézus Krisztus tudatosan vállalja és számunkra is kötelezővé teszi Isten parancsait! "Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad."
A 10 parancs, annak minden része, - ha valóban boldogok akarunk lenni már itt a földön is -, akkor kötelező! Fogadjuk el, tanulmányozzuk és tartsuk meg Istenünk drága ajándékát, melyet a szentírás megőrzött nekünk!
Szeretettel,
Csaba t.
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Mt 5,17-19
Megosztom a magyar katolikus püspöki konferencia hivatalos kiadásában a tíz parancsolatot:
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.
II. Isten nevét hiába ne vedd!
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete.
III. Az Úr napját szenteld meg!
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.
V. Ne ölj!
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét.
VI. Ne paráználkodj!
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.
VII. Ne lopj!
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!
Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.
www.uj.katolikus.hu
Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese
Oly sok érték, csillogó- villogó kincs forog, gomolyog körülöttünk, lármás hangzavarba reklámozzák magukat, vajon melyik után nyújtsam ki a kezemet!
Szent Józsefnek többször is kellett döntenie, és ő mindig a megfogant, megszületett gyermek mellett, az élet mellett, Jézus Krisztus mellett döntött, mert a családja, a fogadott gyermeke védelme, szolgálata mindennél fontosabb számára!! Mikor Egyiptomba menekülnek, képes mindent: otthont, barátokat, a "munkát" hátrahagyni, mert veszélyben van a gyermek, az élet, útrakelnek, mert Szent József lefontosabb kincse az ő drága családja!!!!
Legyen Szent József a példaképünk, merjünk mi is néma konoksággal, az élet mellett dönteni, válasszuk a gyermekáldást, legyen minden döntésünkben, a halhatatlan lélekkel rendelkező, az örök életben velünk tartó családunk az első!!
Az életet szolgálva,
Csaba t.
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a
„Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött.." Jn 4, 40
A legfontosabb ebben az életben az Istennel való személyes kapcsolat!! Ez a kapcsolat fontosabb a betevő falatnál, hisz akár a gépkocsi vezetőt a GPS az úton, Teremtőnk úgy szeretne vezetni bennünket a mindennapi életben! Lelkiismeretünk által az Isten jóra int, a rossztól visszafog, bátorit és korhol, utat, irányt mutat, tisztán látást és erőt ad gyermekeinek!! Hogy mit szeret rajtunk? Nem tudom, de tanulmányaim, tapasztalataim alapján bátran állítóm, hogy feltétel nélkül szeret! Isten szereti, ha a hitünk karjaival bele kapaszkodunk, bízunk benne, imádkozva újból és újból felkeressük, nyűgös gyermekekként bekopogtatunk, keressük a társaságát!! Ez a személyes találkozás, kapcsolat a legnagyobb érték életemben, s ha majd eljön a halálom órája ezt a hitet szeretném mind legdrágább örökséget szeretteimre hagyni!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Keresztek a Hargitán
Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, köze ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!”
Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!” Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.” Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?”, vagy: „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!” Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki ennivalót?” De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem.” Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
Jn 4,5-42
Tékozló fiú!! Nagyon szép ez a történet, de én azon gondolkodom, hogy miért kell e világon oly sok tékozló fiúnak lenni!! Akármerre nézek, szétroncsolt életek, szépen induló, majd darabokra tört karrierek, családok, közösségek és aztán fotózunk, drótozunk, szilánkjaiból összetákolunk mindent!!
Fegyházakba, börtönökbe járok, kórházakat látogatok, az árvaházaink által nagyon mélyen ismerem a társadalmunk szövetét és félelmetes az a mérhetetlen fájdalom, kin, mit mi emberek saját magunknak és egymásnak okoznak!! Isten irgalmas, és arra tanit, hogy hetvenszer - hétszer bocsássunk meg egymásnak, ez igaz, sokszor sokan meg is tesszük, de attól még értelmetlenül szenvednek a gyermekek, a családok..... A romániai börtönökben 17-18 naponta megöli magát egy - egy rab, de Magyarországon is egy egy falunyi ember lesz öngyilkos évente!! Felvidéken a héten temettek egy katolikus papot mert 54 -évesen felakasztotta magát!!
Ma azért imádkozzunk együtt közösen, hogy ne legyen szükség nagylelkű, bűnöket megbocsájtó apákra, anyákra, gyermekekre!! Istentől alázattal kérjük, hogy őrizzen meg a szeretet, a tisztességes becsület útján, ne hagyja el senki se tudva, se akarata ellenére a boldogságra vezető, életet adó parancsolatok közül egyiket sem!! Határozzuk el magunkat, hogy mi se kis dolgokban, se nagy dolgokban nem leszünk tékozló gyermekei mennyei Atyánknak! Ne hagyjuk, hogy a gonosz lélek játékszerei legyünk, fogadjuk meg térden állva, hogy mi szomorúságot, fájdalmat, szenvedést soha senkinek nem fogunk okozni!!
Bizalommal,
Csaba t.
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak:
„Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32
"Az Isten országát ... olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mt 21, 45
Isten oltáron mindig van élő virág!! Itt a tavasz!!! Gyertek díszítsük illatos, tarka virágdíszbe drága szülőföldünket!! Tegyük Isten számára kedves hellyé, otthonná, oltárrá házunkat, udvarunkat, kertünket, ezt a földet, melyen Teremtőnk akaratából élnünk adatott!! Ne foglalkozzunk a sötétséggel, a mindig károgó, mindent leszóló, kritizáló félelmet zűrzavart akaró emberekkel, hadd sípoljanak, mi ültessünk virágot, finom gyümölcsöt termő bokrokat, fákat, ezzel is hirdessük, hogy hiszünk a kibontakozásban, az élet Urában!
A föld porából feltörő minden egyes szép virág, ég felé mutató facsemete a Teremtőjéhez felnőni képes ember reményét hirdeti! Te életet adsz az általad elültetett virágnak, fának, s ő létével, bontakozó szirmaival, égfelé mutató hajladozó zsenge kis ágaival nemcsak táplál, de reményt, bizalmat is ad neked, s így egymást támogatva, segítve növekedünk a szeretetben, világunkat Teremtőnk színe elé vezető szentségben!
Bármilyen apró magból is indul az életünk, kicsinységünk ellenére is, hivatásunk elindulni és nagyra nőve, jóillatú szépségünkkel, ízletes, tápláló gyümölcseinkkel környezetünket megajándékozva, az eget átölelni, Jézus Krisztus kitárt karjai között otthonra lelni!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46
Kapzsiság!!! Miért gyűjtünk olyan dolgokat, mire nincs is szükségünk!?
Sok ember hagyatékát bízták rám, ilyenkor ott áll az ember egy hosszú élet alatt összegyűlt forgács kupac közepén és keresi a remekművet, a fennmaradó értéket, az alkotást, mely a sok jövés - menésből, tevés - vevésből született!! Halálunk után hiszem, hogy valami hasonló történik velünk! Lehull a szemünkről minden fátyol, és mi hosszan nézzük tág tekintettel egész földi életünket, jót - rosszat egyaránt! Mindabból, mit Isten nekünk adott, abból mit sikerült megalkotnunk, valami maradandót, szépet, másnak is értéket és nem vacak lim - lomot?! Akkor majd ott tisztán látod, hogy Teremtőd az általad elszórt követ szegletkőnek szánta abban a katedrálisban, melynek a részei ott avasodnak az általad összehordott, reális értéket nem hordozó kupacok alatt!
Szegény Lázár nem ítél el, és Istened sem mond rád ítéletet, te ítéled el magadat! Igen, nálad van az ítélet, nálad, aki akkor és ott tisztán látod a hatalmas lehetőséget, látod az életeket melyre igent mondhattál volna, a gyermekeket, unokákat, a nekik szánt kis házadat, melyben általuk te magad is, akár a nagy folyó a medrében szépen tova hömpölyöghettél volna, de melyből csak szúrágta ruha halmok, rozsda által szétmart roncsok, kupacokban álló elavult vacakok lettek! Itt már nem kérdés, hogy miért nem tudtál, mertél, akartál akár az élet mellett, akár az életet szolgáló, önzetlen mindennapok mellett dönteni, a mecset lefújták, a lehetőségnek vége, s te ott állsz szégyenkezve, kapzsi vágyaidtól halomba hordott értéktelen vacakok között! Isten adta képességeidet felhasználva lehettél volna művész, tudós, sok-sok embernek becsületes munkát adó vállalkozó, földműves, a rád bízott javakkal bölcsen, nagylelkűen sáfárkodó, testvéreid számára áldást jelentő emberkatedrális, de te kapzsi vágyaidtól vezetve egy rákos daganat lettél mely csak önmagát hizlalta, megfojtva maga mellett mindazt mi élt, s az életet szolgálta!
Ma még dönthetsz, házad kulcsa nálad van, merj nagylelkű lenni, merd a rád bízott anyagi dolgokat beváltani életre, valós maradandó értékekre, olyanra, melyet a moly nem rág meg, s melyet a rozsda nem emészt el! Hidd el, hogy elzárt pénzes ládikádban a pénzed elveszik, értéktelen, sőt ballaszt mely lehúz a kárhozatba! Bármennyire szépen is cseng a kupacba gyűlő pénzed, a jókedvű gyermekkacagás sokkal - sokkal szebb, maradandóbb, Isten előtt kedvesebb! Pénzzel, kinccsel nem lehet örök üdvösséget venni, hidd el, csak a szorgalmas, becsületes életed által, a környezetedben felfakadó öröm és hála nyithatja meg az utat Istened kitárt karjai felé!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: az én kincseim, a gyermekek egy sikeres előadás után Torockón.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31
Döbbenetes Jézus türelme!! Nagyon világosan beszél a megváltás titkáról, a szeretet mindenek fölötti parancsáról, és a közvetlen munkatársai sem értik szavait, bambán a hatalomért kuncsorognak nála!! A szolgáló szeretet, mely nem kívülről, erővel mozgatja az embert, hanem belülről indítja a jóra, csodálatos, ennek titkát, szépségét, végtelen erejét nehéz megérteni!! Isten azt akarja, hogy ne félelemből, csüggedt beletörődéssel kövessük öt, hanem szeretettől vezetve tegyük a jót, bízzunk az általa teremtett szép világban!! Ő vágyat szeretne ébreszteni bennünk a tiszta, nemes, füttykoncert nélküli szabad életre!! Az ki szeret kész meghalni még a saját hóhérjaiért is, mert nagyobb szeretete senkinek nincs mint ki életét adja a testvéreiért!!
Ma imádságos tisztelettel gondoltunk egész nap azokra, kik életüket adták a mi szabadságunkért!!
Csaba t.
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
Mennyire vagyok farizeus?? Ne mások előtt, önmagam előtt tegyen fel ezt a kínzó kérdést? Tetteimben, szavaimban mennyire vezet az őszinte feltétel nélküli Isten és ember szeretet és mennyire az önmagam fényezése, tömjénezése? Úgy gondolom, hogy az arányok nagyon hamar tudnak torzulni, és én a porszem kerülök a végtelenül egyszerű, hatalmas Isten elé!! A dolgokat én kezdem irányítani, szervezni, rendezni, és nagyon hamar eljuthatok oda, hogy úgy imádkozom, ahogyan Hári János a csatája előtt: "Uram most ne segíts csak csodálkozz!!"
Adná az Isten, hogy ne látszat keresztények legyünk, hanem ott lent a lelkünk mélyén találkozzunk az élő Istennel, és tapasztaljuk meg, hogy ö mennyire nagyszerű, nagyvonalú és egyszerű, lényegre törő!! A farizeusok visszataszító vonásaitól Istenünk áldó jelenlétében szabadulhatunk meg, ezért keressük öt alázattal a Szentírás lapjai között, az Oltáriszentségben, az elesett emberekben, de a lelkiismeretünk ajtaján kopogtató Végtelen színe előtt is!!
Szeretettel,
Csaba t.
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12
Egy csodaszép fiatal hölggyel találkoztam a minap, egyetemista, sportól, jó volt hallgatni ahogyan életerővel, lendülettel, lelkesen beszélt terveiről! Örömmel hallgattam, és magamban arra a húsz évvel ezelőtti szomorú napra gondoltam mikor e kislány született, és az anyukája meghalt a szülő asztalon! Akkor és ott minden annyira kilátástalannak, szomorúnak tűnt, és lám Isten irgalma új életet adó, szép forrást fakasztott a könyörtelen pusztában!
Csodálom az évente visszatérő, robbanó életet, pezsgést hozó áldott tavaszt, ahogy az elmúlt év földbe korhadó levélszönyegén áttörve, hegykén, magabiztosan tőr a fény felé, megállíthatatlanul! Ugyanez a megfoghatatlan, Isten adta szent élet, mint búvopatak csörgedezik benned is, hisz Teremtőd képére, hasonlatosságára születtél! Bízzál Uradban, hagyd, hogy átjárjon a mindig és mindent megújító, életet adó irgalom!
Kedves testvérem, ma azért imádkozom, hogy minden gondolatodban felfakadjon benned is, és cselekedeteid által belőled is ez a csodálatos, szép isteni vonás, a szent Irgalom!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Mosolyogva, bizalommal nézzél ki a világba, még egy gyermekotthon ablakából is....
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,36-38
Egészen biztos, hogy életünk legfontosabb felfedezése rádöbbenni arra, hogy nem csak mi vagyunk ezen a földön! Életünket, történelmünket gyökeresen meghatározza a találkozás a végtelennel élő, igaz Istennel!! Sok nagyszerű emberrel találkoztam én is, - és itt büszke örömmel gondolhatok Szent Kalkuttai Teréz anyára, vagy Szent II. János - Pál pápára, de szépségkirálynőkre, olimpiai bajnokokra, - de anélkül, hogy őket leértékelném azt kell mondanom, hogy minden találkozás közül rajtam a legtöbbet az Isten jelenlétének a megsejtése formált. Az a végtelen öröm, boldogság melyet Isten jelenlétének a szele kiváltott bennem soha semmihez nem volt fogható, s azért, hogy még egyszer csak a közelébe kerüljek, - bár tudom, hogy soha nem leszek erre méltó - bármit megtennék, vállalnák!! E találkozás reményében vállalták oly sokan a történelem során Isten áldott parancsait, s én is ezért vállalom örömmel Isten rám vonatkozó szent akaratát. Vegyük komolyan Isten harmadik parancsolatát és szenteljük meg nem csak a vasár apot, de a hét minden egyes napját, drága családunkat, környezetünket, ezt a világot melyben élnünk adatott!!
Szeretettel osztom meg e témáról szóló vasárnapi elmélkedésemet,
Csaba testvér elmélkedése Nagyböjt 2. vasárnapján