Napi evangélium
Az emberből, akivel éppen találkozol, hogy mi jön elő, hogy hogyan fog viselkedni, az tőlünk is függ. Légy elővigyázatos, de bízzál az emberekben, ha valaki bizalmat, szeretetet kap, akkor azt ő meghálálja, nem hull a földre eső anélkül, hogy megne hozná a maga gyümölcsét!! Persze, ha bölcs vagy, akkor tudod, hogy tíz lefutásból nem lesz tíz gól a focipályán. Te se keseredj el, ha nem hoz minden erőfeszítésed százszoros termést. Jézusnak sem sikerült mindenkit megtéríteni, de ennek ellenére nem tér le a bizalom, a szeretet útjáról! Keresztelő Szent János kivégzésének másnapján Jézus már tanít, gyógyít, kenyeret szaporít! Nagypéntek után húsvét hajnalán a Mesterünk gyűjti össze a tanítványait, megy tovább mintha mi sem történt volna!! Téged se keserítsenek el a kudarcaid, te nem a kesergés, a bizalmatlanság törvényét kaptad, hanem az irgalmas szeretet parancsát!!
Ki mindvégig kitart az üdvözül!!
Csaba t.
Kép: A rosszcsont gyerek neked drukkol....
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
„Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
„Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29
Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
"....amint az Úr törvénye előírja..." Mária, Szent József betartják Isten parancsait! A béke alapja a törvények betartása, s itt egészen biztos, hogy a legfőbb parancs a szeretet parancsa, mely fölött senki, még egy kormány sem áll!! Ha Jézus Krisztus aláveti magát Isten parancsolatainak, akkor vajon mi miért ne tennénk meg!! Ezért is indultunk el, 2017-ben Szent László vezetésével, a boldogságra vezető isteni parancsolatok útján!!
Ezen a szép napon csendesedjünk el, vizsgáljuk meg viszonyunkat Isten parancsolataival és jelképesen, akár két szál gyertya gyújtásával, jelezzük, hogy szilárd bennünk a szent elhatározás, kerüljön bármibe, Isten boldogságra vezető törvényeiről nem térünk le!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: a törvény mint a kerítés körülölel és megvéd....
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napja előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
"Jézus ... tanítani kezdett!"
Csodálom Mesterünket, nem parancsokat osztogat, nem zsarol, vagy fenyeget, nem is manipulálja az emberek gondolkodását, hanem nyugodtan, bölcsen érvel, tanítja az embereket! Jézus tudja, hogy a tudás, olyan mint a fény, mely megvilágosítja az ember értelmét, erőt, önbizalmat, határozótságot ad, hogy jó döntéseket hozzunk és azokhoz őszintén ragaszkodjunk!! Világunk bölcs tanítok után kiált, olyanok után kik nem erőszakkal nyomják le torkunkon a vélt "igazságaikat", hanem bátran ki mernek állni az eszmék piacára szellemi kincseikkel, világunkat szebbé, jobbá tevő portékáikkal! Egy igazi tanító nem "legyőz", lehengerel az állításaival, hanem bölcsen, szerényen "meggyőz" cáfolhatatlan érveivel!!
Hagyjuk, hogy Jézus tanítása átjárjon, megvilágosítsa értelmünket! Merjünk mi is a bölcsesség lámpását magasra emelni ott ahogy élünk!!
Csaba t.
Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Mk 6,1-6
Jézus gyógyít! Mindazok kik Jézussal találkoznak, erősebbek, egészségesebbek, többek lesznek, és megvilágosodva, jobb kedvvel, vidámabban mennek tovább a maguk útján! Jézus arra kér, hogy a 12 apostol, a 72 tanítvány nyomába lépve mi is ugyanezt tegyük, erőnkhöz, képességeinkhez mérten munkánkkal szenteljük meg világunkat! Mi nem tudunk csodálatosan gyógyítani, de vigasztalni, bátorítani, jóra tanítani a testvéreinket tudjuk... Járjon át a jó szándék, a segíteni akarás krisztusi lelke, és ott ahol vagyunk, irgalmas jó szándékkal forduljunk testvéreink felé! Jézus ingyenes szeretettel hajol le minden bajban lévőhöz, és bennünket is arra biztat: Ingyen kaptátok és ingyen is adjátok!
Induljunk el, és ahogyan a vadászkutya keresi a zsákmányt, úgy keressük mi is alázattal a lehetőségét annak, hogy jót tehessünk, hogy ezáltal mi is jókká váljunk, Krisztus életét élve megszentelődjünk! Minden egyes jó cselekedet egy hatalmas lépés az örökkévalóság felé, Teremtőnk kitárt karjai felé!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Jó cselekedeteink gyümölcse a jókedvű gyermekeink mosolya!
Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43
Jézus szeretettel jósággal segít egy bajban lévő emberen!! Nem számon kéri, hogy hogy volt képes idáig süllyedni, nem igazságosan ítélkezik a bajban lévőn, hanem felszabadítja a szeretetre, emberhez méltó életre!! A nap végén mikor elválnak útjaik, ez az ember mosolyog, bízik a holnapban, meggyógyulva, sokkal jobban van, mind amikor napközben találkoztak!
Krisztus követői vagyunk, ha valóban azt szeretnénk, hogy mesterünk szép vonásai ragyogjanak az arcunkon, akkor nekünk is ezt kell tegyük!! Az egyetlen célunk az lehet, hogy mindazok akiket jószerencséjük a mi utunkba hozott, többek, gazdagabbak, erősebbek, bátrabbak legyenek, mint mikor megismertek! Ilyen egyszerű a krisztusi képlet, mi nem elvenni akarunk, hanem adni, nem osztani, hanem szorozni szeretnénk ezen a világon!!
Jót tenni jó, szeretettel bíztatlak, induljunk el mesterünk nyomába, és utunk során mindenütt tegyünk jót nagylelkűen!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Gyermekeinket, szeretteinket a velünk való találkozás boldoggá teszi?!
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?”
Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20
Az én olvasatomban a nyolc boldogságról szóló Jézusi tanítás azt jelenti, hogy az az ember boldog: aki az ő Urát Istenét imádja és csak neki szolgál!
Tavaly, 2016 novemberben hatalmas tömeg gyűlt össze egy híres látomás hatására Krakkóban, hogy Jézus Krisztust trónra emelje. Az eseményen részt vett az állam elnöke és a miniszterelnök is.
Biztos, hogy nálunk egy ilyen esemény korai és erőltetett lenne, de én arra biztatlak, hogy ma vasárnap, a templomba, szentmise végén, az áldozás utáni csendben, egyedül ajánld fel magadat, gyengeségeiddel, akár a visszatérő bűneiddel együtt Istenednek, és kérd meg Jézus Krisztust, hogy legyen a te királyod!! Ne félj Megváltónk elé állni, a szentírás azt tanítja, hogy Isten a pislákoló mécsbelet nem oltja el, a megroppant nádszálat nem töri el! Ő aki érted fölment a golgotára nagypénteken, egészen biztos, hogy komolyan fogadja a te döntésedet, azt, hogy Isten első szent parancsolatát betartva, Teremtőd imádását, szolgálatát tekinted életed legfőbb céljának!
Legyen Krisztus a királyod, így nem csak megérted Jézus egyik legszebb üzenetét a nyolc boldogságról, de meg is tapasztalod azt a belső békét, boldogságot, ami mindennél drágább és édesebb, és amely Teremtőnk áldott jelenlétéről árulkodik!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Mt 5,1-12a
Jézus alszik a viharban!! A nap terhétől fáradtan elbóbiskol a Mester! Milyen jó, hogy így tett, mert így az apostolok megtapasztalhatták Isten erejét! Nagyon fontos lenne, hogy sokszor elimádkozzuk Szent Ferenc atyánk egyszerű fohászát: "Ki vagy te Uram és ki vagyok én!?"
A napokban az ősrobbanásról szóló filmet néztem! Csodálatos hogy milyen végtelen felfoghatatlan erő szülte meg, mozgatja az univerzumunkat?? A fizikusok által kidolgozott világkép engem nagyban hozzá segít átelmélkedni szent Ferenc fenti imáját és helyre rakni a felfuvalkodásra hajlamos önmagamat!!
Szeretettel,
Csaba t.
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41
