A mai rövid kis evangéliumi szakasz tele van igékkel, mozgással. Jézus magához hív, elküld, hatalmat ad, parancsol. A tanítványok mennek, hirdetnek, ördögöket űznek ki, gyógyítanak. Ilyen időszak is van a tanítványok életében: amikor nemcsak figyelnek, és hallgatják Jézus szavát, hanem amikor kettesével el kell menniük, és megtapasztalniuk, milyen is a Jézust követő ember élete. Könnyű egy kiváló Mester mellett élni, sütkérezni a dicsőségében. De egészen más, amikor magam is megtapasztalom, amit ő, és amit talán addig észre sem vettem rajta. Megtapasztalni a fáradozást, a bezárt füleket, de még fontosabb megtapasztalni, mert ez lesz igazán mélyreható: az Ige erejét, Isten szavának erejét, a kegyelem erejét.
Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egy életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd előlről!
Ne a pénz, a szórakozás, önmagad önző értékei hajhászásának útján járj, hanem a földbe hulló búzamag példájára merd odaadni életedet másokért, hogy őket önzetlenül a magasba emeld, és üdvözülni fogsz.
A gyermekben megszentelődik és egészen különleges értéket nyer a szülők áldozata. A gyermekek, a szülőktől kapott értékeket- jellemet, tehetséget, erényeket- továbbadják az unokáknak s így tovább, századokon át a nemzedékek hosszú sorának. S ki a megmondhatója, hogy melyik unokában vagy ükunokákban virágzik ki a régen elporladt szülők legszebb tulajdonsága, melyik lesz népének büszkesége, az emberiségnek jótevője.
„Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értünk, mi pedig imádkozunk értetek, hogy együtt haladjunk az életszentség útján, ami olykor nagyon egyenes és könnyű, máskor igen-igen göröngyös és nehéz, de Isten az életállapotunknak megfelelően megadja az erőt, hogy haladjunk egyénileg és közösségileg is.”
Imádkozzunk a szerzetesekért és azokért is, akiket hosszú évek óta hív a szerzetesi életre a jó Isten.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Csaba t.
1997 óta minden év február másodikán az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt ünnepli, akik a világon katolikus szerzetesként élik az életüket. II. János Pál pápa nyilvánította ezt a napot – Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan – A Megszentelt élet, a szerzetesek világnapjává.